Címlapsztori Európa hiánya félmillió szakember
Vonzó fizetések itthon is
Jövônk egyik kulcsa a hi-tech gazdaságra, az elektronikus gazdaságra épülô társadalomban a mûszaki szakemberek, azon belül is az informatikus és infokommunikációs szakemberek megfelelô minôségû és mennyiségû képzése az egyetemeken. Dr. Pap László egyetemi tanár, a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja adott képet azokról a körülményekrôl, amelyek a kvalifikált informatikusok képzése körül kialakultak hazai viszonylatban és Nyugat- Európában.
- Az informatikusok iránti igény az évtized közepétôl valóban erôsen növekedett. A kereslet a technológiákhoz magas szinten értô és azokat fejleszteni képes szakemberekben haladja meg a pillanatnyi kínálatot. Ezek a mûszaki informatikusok, akiknek a képzése egyetemünkön és a mûszaki fôiskolákon történik. Nyugat-Európa országaiban az informatikus képzés az utóbbi években létszámát tekintve erôsen viszszaesett. Ezért az európai nagyvállalatoknak nincs olyan szellemi tartalékuk, mint Távol-Keleten, vagy elsôsorban az Egyesült Államokban. Ezért félô, hogy Európa le fog maradni a fejlôdésben és a három versenytárs között az utolsó helyet fogja megszerezni.
- Mennyien választják a középiskola után ezt a területet a továbbtanulásnál?
- Viszonylag kevés fiatal választja ezt a pályát. Nem véletlen az, hogy a nagy európai infokommunikációs cégek segélykiáltásszerû felhívást indítottak el Career-Space Program néven. Ebben az Európai Unió vezetése felé jelezték, hogy ma fél millió olyan szakember hiányzik Európában, akik az informatika, pontosabban az infokommunikáció fejlesztésében kellene, hogy részt vegyenek.
Azt jósolják, hogy ezen e területen két év múlva másfélmilliónál is nagyobb lesz a hiány, sôt már kétmilliós szakember hiányról beszélnek azoknak az iparvállalatoknak a képviselôi, akik a fejlesztéseket és a versenyképességet akarják növelni.
A Career-Space Program kimondja, hogy több pénzt kell a felsôoktatásba vinni ezen a területen. Annak ellenére, hogy ez a több pénz hazánkban nem áramlott a felsôoktatásba, jobban állunk e tekintetben, mint Nyugat-Európában nagyon sok helyen. Az viszont természetes, hogy mi egyedül nem tudjuk az európai szintû igényeket kielégíteni.
- Hány tanulót vesznek fel egy évben ezen szakirányokba?
- A villamosmérnöki és informatikai karon a felvételi létszámunk meghaladja a 900-at, ha a tovább- és átképzéses hallgatókat is beleértjük. A 900 fô nagyon nagy szám egyetemi szinten. Ebbôl csak 60-70 % végez, mert vannak, akik lemorzsolódnak. A kar két diplomát bocsát ki, villamosmérnöki diplomát és mûszaki informatikus diplomát. Mindkét diplomát fel lehet használni az informatika és az infokommunikáció szakterületein is.
- Milyenek a kezdô fizetések? Könnyû elhelyezkedni ilyen végzettséggel?
- Végzôseink nagyon jól tudnak elhelyezkedni. 1998-ban a karon végzettek átlag kezdô fizetése bruttó 220 ezer forint, a csúcs kezdô fizetés 600 ezer forint volt. Ez egy év alatt mintegy bruttó 20 %-al nôtt. Az álláskínálat erôs, a vonzerô nagyon jó. Óriási szerencsénk, hogy Magyarországon már megjelentek olyan vállalatok, amelyek megfelelô szintû, versenyképes fizetést és színvonalas szakmai állásokat kínálnak. Szerencsére itt nemcsak multinacionális cégeket találunk. Vannak magyar vállalkozók is elég nagy számban, akik kis- és közép vállalatokban különleges, érdekes területeken, jelentôs hozzáadott értékeket termelnek, sikeresek, miközben részt vesznek nagy nemzetközi kutatás-fejlesztési programokban is.
- Mennyire csábítóak a mostanában látható külföldi, zöldkártyával járó álláskínálatok?
- Az elôzôekben mondottak miatt szerencsére kevesek számára. Nem véletlen, hogy a német kormány által meghirdetett informatikus álláspályázatra csak nagyon korlátozott létszámban jelentkeztek és kevesen mentek el, mivel itthon is lehet olyan állást találni, amelyik számukra megfelel és az életszínvonaluk sem alacsonyabb a külföldön elérhetônél. Így nem történt meg az, amitôl félt néhány szakember, hogy tömegesen hagyják el az informatikusok az országot.
- Mióta folyik a Mûegyetemen mûszaki informatikus képzés?
- A mûszaki informatikai szak 1986-ban indult önálló szakként. Akkor az aktuálisan legmodernebb tanterveket néztük meg és az igazi minta a Carnegie Melon egyetem informatikai képzése volt. Az informatikai oktatást úgy vezettük be, hogy az informatikához tartozó alaptudományokon kívül a hagyományos villamosmérnöki szakterületet vittük be a tanítás anyagába, és ezt mint felhasználói területet fogalmaztuk meg.
Az évek során bekövetkezett változás, fejlôdés szükségessé tette a tananyagreformot, amit egy éve fejeztünk be. Négy nagy alkalmazási kört neveztünk meg. Az elsôt szoftver technológiai jellegûnek lehet nevezni, a másodikat infokommunikációs körnek. Harmadikként bevezettünk egy olyan szakterület csoportot, amely a számítástechnika és a mesterséges intelligencia összekapcsolódását fedi le, és a beágyazott informatikai rendszerek nevet viseli. A negyedik csoport a gazdasági informatikai alkalmazásokat takarja. Ez a tanterv, a világ hasonló tanterveivel összevetve is korszerû.
- Elegendô szakembert tudnak-e képezni, ha nem, melyek az akadályok?
- Elegendôt képezni ma nagyon nehéz lenne, mert sokféle korlát van. Két alapvetô korlátot mindenképpen meg kell említeni. Az egyik, hogy Magyarországon különösen a rendszerváltás utáni elsô 5 évben minden reál- és mérnöki tudomány mérhetetlenül leértékelôdött. Ennek részben az ipar- és piacvesztés volt az oka, részben pedig, hogy ezt egyes fórumok túldimenzionálták és a közvélemény elôtt eltúlozták. A reáltudományok csökkenô népszerûsége egyébként világjelenség, Amerikában és Nyugat-Európában is így van. Jobb elmenni ügyvédnek, közgazdásznak, menedzsernek, mint villamosmérnöknek vagy informatikusnak, annál is inkább, mert sokkal nehezebb ilyen nagyon gyorsan változó területen szinten tartani a tudását valakinek, mint más területeken. Egy informatikus 4-5 év múlva már újat kell, hogy tanuljon. Ennek fényében mi az egyetemen kivételes helyzetben vagyunk, mert nagyon sokan jelentkeznek hozzánk. Idén például hetvennel több informatikus hallgatót vettünk fel, ami közel 20 százalékos növekedést takar. Szerencsére az utóbbi években - az itt megtelepedett multik kínálta karrierlehetôségnek köszönhetôen is - a terület népszerûsége folyamatosan nô.
- Az egyetemi oktatói létszám mennyire engedné növelni a képzési létszámot?
- Sajnos, ez a fejlôdés másik korlátja. Bôvíteni a hallgatói létszámot a jelenlegi oktatói létszámmal már nagyon kétséges lehet. A színvonal tartása mellett az oktató gárda már nem tud több emberrel foglalkozni, mert az egész oktatás menetét csak sok emberi erôvel lehet biztosítani. Ezért több oktatóra lenne szükség. Korlátot jelent, hogy az egyetemi oktatók átlagosan 50 éves életkor körül vannak és ez a Villamosmérnöki és Informatikai Karra is érvényes. Amióta dékán vagyok, törekszem arra, hogy a legtehetségesebb fiatalokat oktatóként az egyetemen tartsuk. Ha azonban már ötszörös és tízszeres szorzó faktor van kezdôk ipari csúcsfizetése és egy kezdô egyetemi oktató fizetése között, akkor ez már olyan távolság, amit egyszerûen nem lehet áthidalni. Ha a különbség csak kétszeres lenne, akkor az egyetem iránt elkötelezett embereket meg lehetne tartani. Ösztöndíjakkal, ipari kapcsolatokból eredô pénzekkel, támogatásokkal próbáljuk ezt a különbséget valamelyest csökkenteni. Bár iparvállalati partnereinket be tudjuk ezekbe vonni, ôk jogosan hivatkoznak arra, hogy adót fizetnek és az állami egyetemeken ezeket a problémákat állami forrásból kellene megoldani.
- Banki szakemberek tettek már megjegyzéseket az informatikusképzés felpörgetésének gyorsaságával kapcsolatban...
- A bankároknak, akik azt kifogásolják, hogy nem ugrásszerûen nôtt az informatikus képzés létszáma, azt szeretném figyelmükbe ajánlani, hogy az egyetemi képzési struktúra 5 éves átfutású. Egyrészt ugrásszerûen nem lehet a létszámot növelni, másrészt az idén 20 százalékkal növelt hallgatói létszám is csak 5 év múlva jelentkezik a munkaerôpiacon. Nem hiszek abban, amit egészen magas fórumok is állítanak, hogy rövidített kurzusokon minôségi, hozzáadott értéket termelni képes embereket lehet képezni. Gyorstalpaló képzéssel nem lehet az ország európai versenyképességi igényeit kielégíteni. Abban hiszek, hogy a felsôoktatási informatikus és infokommunikációs szakember képzése akkor hozza a legnagyobb hasznot, ha kiváló minôségû munkaerôt bocsátunk útra. Olyat, melynek színvonala révén a nemzetközi és hazai vállalatok nem (betanított) bérmunka jellegû, hanem magas szellemi színvonalat igénylô, hi-tech munkafeladatokat telepítenek az ország különbözô vidékeire és ezáltal hosszú távra teremtenek munkahelyet sok-sok embernek.
H. E.
A gyakorlat sokszor fontosabb a papírnálA vezetôk három generációja
Tíz évvel ezelôtt még az a kevés friss diplomás informatikus sem tudott jó álláshoz jutni, aki akkor az egyetemek és fôiskolák padjaiból kikerült: nagy részük pályaelhagyó lett. Ezzel szemben ma már a felsôéves hallgatók többsége még az utolsó szigorlatok elôtt két-három jó állásajánlattal rendelkezik, s az informatikusok kezdôfizetése jobb, mint az irigyelt közgazdászoké. A korábbi elvándorlók egy része is visszaszivárgott szakmájába és megfigyelhetô egyfajta bevándorlás is: közgazdászok, más területen tevékenykedô mûszakiak kaphatnak számítástechnikai, távközlési ismereteket igénylô munkát. Mindezt Fröhlich Pétertôl, a P&Bert Management Consulting Group Kft. fejvadász cég ügyvezetô igazgatójától tudtuk meg. A svéd támogatással létrejött és részben svéd munkamódszereket alkalmazó, ma már teljes egészében a menedzsment tulajdonában lévô vállalkozás forgalmának több mint kétharmadát informatikai, távközlési szakemberek közvetítésével éri el. (Árbevételük tavaly 103 millió forint volt a tavalyelôtti 77 millió után.)
A tanácsadó cég tapasztalatai szerint három generációhoz tartoznak a magyar informatikai szakma szakemberei. A legidôsebb korosztály tagjainak pályája még a "régi világban" indult, az akkor mûködô 4-6 nagy számítástechnikai cégnél (KFKI, Számalk, stb.) szerezték meg szakmai gyakorlatukat. Aki közülük jól beszélt angolul és jól kamatoztatható képességeket fejlesztett ki, az a rendszerváltás után akár saját cég alapításával, akár valamelyik multinál (IT-, szolgáltató cég, pénzintézet, ipari nagyüzem- stb.) szép karriert csinálhatott. E rétegbôl kerül ki a mai informatikai vezetôk körülbelül egyharmada.
A másik generáció tagjai 30-35 évesek, ôket 1993-94 táján, 3-5 év szakmai gyakorlattal a hátuk mögött találták meg a gyors fejlôdésnek induló hazai informatikai iparban megjelenô multinacionális cégek. E réteg tagjai adják a szakma vezetô beosztásban lévô tagjainak derékhadát, nagy tudásuknak, munkabírásuknak és szerencséjüknek köszönhetôen igen nagy jövedelemért dolgoznak.
Végül a harmadik csoport a legifjabbaké, az 1973-77 körül született Internet generációjáé. Az idetartozó szakemberek sokszor játékprogramok írásával kezdték, egyetemista korukban rendszergazdáskodtak stb., értenek az internethez, és elsôsorban webes munkahelyekre keresik ôket.
Fröhlich Péter felhívja a figyelmet arra, hogy ma már nemcsak a gazdálkodói szférában, hanem az államigazgatás felsôbb szintjein is elvárás a jó angoltudás. Másként fogalmazva, aki ügyféllel kerül kapcsolatba, annak készség szinten tudnia kell angolul beszélni, azaz nem elég a nyelvvizsgapapír, ténylegesen "bírni" kell a nyelvet. Az elhelyezkedésnél hátrányt jelent, ha valaki félbehagyja felsôoktatási tanulmányait, azaz nincs valamilyen diplomája. Ha bármilyen szakembert keresnek, a kezdôkkel szemben egyértelmû elônyben van az, aki fel tud mutatni néhány év megfelelô szakmai múltat, még ha az egyetem mellett is keletkezett. A mûszaki felsôoktatásban az informatikus szakokra 2-2,5-szeres túljelentkezés van, ami még mindig kisebb, mint például a közgáz négyszeres túljelentkezési mutatója. Ez arra utal, hogy a társadalom viszonylag lassan reagál a szakma felértékelôdésére.
A P&Bert Kft. gyakorlatában ritkán fordul elô, hogy elsô számú vezetôt keresnek informatikai céghez, mivel kicsi a magyar piac. Elsôsorban középvezetôt, specialistát (például SAP tanácsadókat, CRM konzultánsok, az internethez értô embert) közvetítenek. Magasan kvalifikált üzletkötôbôl soha sincs elég a cégeknél, a fejvadászok tapasztalata szerint a legjobb 100-120 sales évek óta ugyanazok közül kerül ki. Többségük 4-8 éve lépett a pályára, informatikus, óriási kapcsolatrendszert épített ki. Mindezek mellett a P&Bert Management Consulting Group tapasztalata alapján jelentôs a kereslet a speciális ismeretekkel rendelkezô villamosmérnökök, project managerek, és minden az e-businesshez köthetô, illetve hálózatokhoz értô szakemberek iránt. Utóbbi alatt a modern hálózatokhoz való hozzáértés értendô. Végül fontos megjegyezni, hogy rendkívül kurrens, keresett alkalmazott jelöltek azok, akik jó távközlési ismeretekkel rendelkeznek, a mûszaki végzettség után valamilyen közgazdasági (pl: MBA, BKÁE) diplomát szereztek, esetleg külföldön is hallgattak 1-2 évet.
(ks)
Elvándorolnak az oktatásból a tehetségekKi fog itt tanítani?!
Hazai informatikus szakembereink nemcsak a Mûegyetemen, hanem például a Kandó Kálmán Mûszaki Fôiskolán is megszerezhetik diplomájukat. Így logikus, hogy a területen tapasztalható szakemberhiányról megkérdeztük dr. Kotsis Domokost, a fôiskola Neumann János informatikai kara intézeti igazgatóhelyettesét is.
- Hány informatikust képeznek a fôiskolán?
- A mûszaki informatikára ebben a tanévben 330 hallgatót vettünk fel , tavaly ennél kevesebbet és jövôre 425 elsô éves nappalis és esti hallgatót, száz úgynevezett mérnök asszisztenst tervezünk felvenni. Ebbôl a hallgatói létszámból jócskán lemorzsolódnak, ezzel együtt a létszámunk ezer körül van. A fôiskola évenként mintegy 150-200 végzett informatikust bocsát ki.
- Milyen felkészítést kapnak a fôiskolán, egyetemen a leendô informatikusok?
- A mûszaki informatikus szakon a szakmai tárgyak között van egy törzstárgy kollekció, amit mindenkinek tanulni kell és vannak úgynevezett szakterületi tömbök. A szakterületi tömb tantárgyak együttese, ami egy-egy szakterületen nagyobb elmélyülést tesz lehetôvé. Ilyen tömböt minden hallgatónak kötelezô választani és általában arra specializálódik, abból írja a szakdolgozatát. A végzôs hallgató diplomáján nem látszik meg, hogy melyik szakterületi tömböt választotta, de azért egy bizonyos specializálódást ez jelent.
A karon az oktatás struktúrája három nagy vonulatra épül. Az elsô a programozási oktatási vonulat. Ide olyan szakterületi tömbök tartoznak mint a szoftver technológia, gazdasági informatika, képfeldolgozás, intelligens automatizált rendszerek (ennek is elsôsorban a szoftver oldala domináns), információs rendszerek menedzsmentje. A második a komplex információs rendszerek vonulat. Ide tartoznak a számítógépes architecturák, operációs rendszerek, hálózatok. A harmadik pedig a hardver orientált vonulat. Itt a hallgatók hardver ismereteket, digitális elektronikát, irányítás technikát, digitális technikát tanulnak, és ide tartoznak az idôkritikus rendszerekkel foglalkozó tárgyak, vagy a rendszergazda tömb. Tanítunk továbbá e három témakörbe bele nem férô ismereteket is, mint például a mesterséges intelligencia, neurális hálózatok. Ezen kívül vannak választható tárgyak, amelyek vagy a legújabb eredményeket tükrözik, vagy vannak olyanok is, amelyek rövidített formában egy-egy szakterületi tömbnek az anyagáról adnak áttekintést.
- Mennyiben tudják a cégek szakember igényét kielégíteni?
- Többre is volna igény, mint ahányan végeznek egy-egy évben. Tisztában vagyunk a kereslettel, és lehetôségeinkhez mérten igyekszünk növelni is a létszámot. Sajnos, számos ok miatt ennek mértéke nem csak, vagy nem elsôsorban rajtunk múlik. Például nincs elég terem az oktatáshoz, emiatt a nappalisoknak este nyolc órakor is kénytelenek vagyunk elôadást tartani. A budapesti mûszaki fôiskolákra vonatkozó integráció kapcsán elnyertünk egy pályázatot, aminek eredményeképpen készül egy új épület és ez talán megoldja gondjainkat. De a legnagyobb gondunk az az oktatói gárdával kapcsolatos. Olyan alulfizetettek az oktatóink, hogy nem tudunk fiatal, tehetséges szakembert oktatói státuszra a fôiskolára hozni. Ugyanis ha valaki nálunk fôiskolai diplomát szerez, az másnap már háromszor annyit keres, mint amennyit mi tudunk neki ajánlani. Nem beszélve a két-három éve végzettekrôl, akik többet keresnek a fôiskolai diplomával, mint az a harminc éves tanári múlttal rendelkezô személy, aki az oktatás mellett doktori címet és tudományos fokozatot is szerzett. Az oktatói gárdánk nagy részben ötven éven felüli, alig van negyven éven aluli. Ha sürgôs változás nem történik ezen a téren, akkor ez katasztrófához vezethet. De amennyire tudom, ez nem csak a mi fôiskolánk egyedüli gondja.
- Mennyit keresnek a Kandóból kikerült fiatal szakemberek? Mi a kezdô fizetésük?
- Azt szokták mondani, hogy százezer fölött van, attól függ, ki hova megy. A bankok, biztosítok jól fizetnek. Sokan mennek a hallgatók közül külföldre. Manapság, ha valaki kicsit is igyekvô a tanulásban, az könnyen szerezhet egy vagy féléves külföldi ösztöndíjat, amire lehetôséget nyújt a fôiskolán a Tempus projekt és az Erasmus program is. Van olyan hallató, aki kint fejezi be tanulmányait, ott diplomázik, vagy ott végez egy vagy fél évet.
- Mit terveznek annak érdekében, hogy a képzés olyan mennyiségben szolgálja ki szakemberekkel a hazai cégeket, ahogy azt igénylik?
- Az én magánvéleményem e tekintetben az, hogy a létszámemelésnek vannak ésszerû határai. Kétségtelenül szép eredmény, hogy amíg tíz évvel ezelôtt az érettségizetteknek csak tíz százaléka járt fôiskolára, egyetemre, most harminc százaléka és tizenöt év múlva esetleg 50 százaléka. De különösebb hozzáértés nélkül is ki lehet találni, hogy egy jól kiválogatott tíz százalékkal olyan színvonalat lehet produkálni, amit harminc százalékkal már nem lehet. A dolognak ugyanis van olyan határa is, hogy a létszám emelésnek nem volna szabad a minôség rovására menni. Óriási az elsô évesek között a bukások aránya, mert mi megpróbáljuk a minôséget tartani. És azt gondolom, hogy ezt így is kell csinálni. Amerikában például - ahol valóban óriási létszámok vannak a fôiskolákon, egyetemeken - már nemcsak azt nézik, hogy van- e valakinek diplomája, hanem azt is, hogy hol szerezte. Vannak olyan egyetemek, amelyek középiskolai vagy post sekunder szintû képzést folytatnak és van a másik végén a mi szakmánkban a MIT. Azt szeretnénk, hogy a Kandó Fôiskola informatikus képzésével kivívott rangja az integráció után a Budapesti Mûszaki Fôiskolán is megmaradjon.
Terveink közé tartozik továbbá a tanulmányi idô bôvítése. Mivel a mûszaki fôiskolák három évesek és szûk az idô a tanulásra, szerettük volna ezt bôvíteni. Pénzt ugyan nem kaptunk rá, de engedélyt igen, aminek eredményeképpen bevezettük az úgynevezett kooperatív képzést. Ezzel a jobb hallgatóink lehetôséget kapnak arra, hogy egy komoly cégnél ösztöndíjasok legyenek egy évre, amikor is a hét egy napját töltik csak az egyetemen, ahol elôadásokat hallgatnak, egyébként a cégtôl kapott diplomamunka témán dolgoznak és ugyancsak itt biztosítanak számunkra konzultációs lehetôséget. Foglalkozunk a távoktatás és a nyitott egyetem vagy virtuális egyetem, illetve fôiskola felé haladás kérdésével. Ez persze borzasztóan nehéz dolog, mert komoly erôforrást igényel, ami pillanatnyilag nem igazán látszik biztosítottnak.
A tantárgyak folyamatosan megújulnak, és új területek is bekerülnek az oktatásba. Ilyen például most a mobilinformatika, ami még elég kitaposatlan, vagy az elektronikus kereskedelem.
Vállalati oktatóközpont
MEGNYITOTTA KAPUIT az IQSOFT - John Bryce Oktatóközpont Budapesten. Az oktatóközpontot a John Bryce Training Ltd. és a KFKI Investment Kft. alapította. Az intézmény létrehozásába a tulajdonosok mintegy 100 millió forintot fektetnek. A cég a KFKI Számítástechnikai Csoport tagja, az IQSOFT Rt. korábbi oktatási üzletága és a John Bryce Training tapasztalataira és módszereire építve a professzionális informatikai oktatás területén tevékenykedik.
(he)