Kisszótár

 

Modem kor kisszótár LI.

Az XDSL alapfogalmai

Arra a szintre jutott a kommunikáció fokozatos fejlôdése során, hogy egyre többen szeretnének nagy sebességû átviteli lehetôséget használni otthon vagy irodájukban, ahol a telefonvezetéken kívül nincs más lehetôség a külvilággal való csatlakozásra. Hosszú ideig erre nem volt lehetôség, a telefonvezeték nem volt másra használható a beszéd nem túl jó, de azért érthetô minôségû átvitelén kívül. Amikor viszont a digitális átvitel eljutott arra a technológiai fejlettségi fokra, hogy egészen a telefonkészülékig el lehetett vinni a digitalizált hanginformációt, komoly vizsgálatnak vetették alá a telefon érpárakat. Kiderült, hogy a jó minôségû csavart érpár a beszédátvitelhez szükségesnél jóval nagyobb sebességû átvitelre is alkalmas akár néhány kilométeres távolságra is. A következôkben ennek a technológiának az alapfogalmaival ismerkedünk meg.

DSL (Digital Subscriber Line - digitális elôfizetôi vonal): Összefoglaló néven így hívjuk azokat a megoldásokat, ahol a hálózat és a végberendezés közötti úgynevezett elôfizetôi szakaszon digitalizált információk átvitele történik a végberendezés ennek megfelelô kialakítása révén. Számunkra most azok az esetek az érdekesek, ahol a hálózat és a végberendezés közötti kapcsolatot csavart érpár biztosítja.

XDSL: A DSL rövidítés elé - a technológiai megoldástól függôen - különbözô, a technológiára, a sebességre vagy egyéb paraméterre utaló betûjelet szoktak tenni az eltérô elvi megoldások megkülönböztetésére. Az XDSL rövidítés a különbözô technológiájú, sebességû illetve különbözô alkalmazású DSL megoldások összességét jelenti. A következôkben azt nézzük meg, hogy az "X" helyén álló különbözô betûk - esetleg betûcsoportok - mit jelentenek.

ADSL (Asymmetric Digital Subscriber Line - aszimmetrikus digitális elôfizetôi vonal): Az ADSL lényege, hogy a csavart érpáron a két irányban - tehát a hálózattól a végberendezés felé illetve a végberendezéstôl a hálózat felé - az átviteli sebesség erôsen különbözô, aszimmetrikus. Az ADSL-t eredetileg - még a nyolcvanas években - arra találták ki, hogy Video on Demand (VoD), magyarul igény szerinti video szolgáltatásokat lehessen a telefonvonalon keresztül nyújtani. Ehhez természetesen a hálózattól a végberendezés felé nagy sebességû átvitelre volt szükség, míg a végberendezéstôl a hálózat felé csak a film kiválasztásához szükséges adatokat kellett átküldeni. Ennek megfelelôen az ADSL tipikusan 1,5-6 megabit/másodperces sebességgel dolgozik az egyik, míg 128-640 kilobit/másodperces sebességgel a másik irányban. Sok esetben hasonló a helyzet akkor is, ha a mai világban gondolkodva Internet elérésre akarjuk használni a DSL-t. Ekkor is a háló felôli letöltés igényli a nagyobb sávszélességet, tehát az ADSL ebben az esetben is jó szolgálatot tesz.

Mivel a csavart érpáron a hagyományos telefonkészüléket is rajta szeretnénk hagyni, ezért az ADSL jeleit és az alapsávi telefon jeleit szét kell választani egymástól. Erre a célra a végberendezés oldalán és a telefonközpontban is egy sávelválasztó szûrôt szükséges a vonalra kapcsolni. Ezek a szûrôk választják szét a telefonbeszélgetés alapsávi jeleit a magasabb frekvenciás ADSL átvitel jeleitôl.

RADSL (Rate Adaptive Digital Subscriber Line - adaptív sebességû digitális elôfizetôi vonal): Az ADSL egyik hátránya, hogy a távolság növelésével az átvitel minôsége romlik, s egy adott ponton túl - mely a távolságon kívül a csavart érpár minôségétôl is függ - nem használható. Az átvitel sebességét csökkentve azonban a távolság tovább növelhetô. Ezen a felismerésen alapszik a RADSL, mely a vonal minôségéhez és az áthidalandó távolsághoz automatikusan beállítja a legnagyobb, még megbízható átviteli sebességet. Mivel a csavart érpár átviteli tulajdonságai pl. a hômérséklettôl, a páratartalomtól is függenek, de sokszor még elektromágneses zavarok is befolyásolják az átvitel minôségét, a dinamikus adaptivitásnak igen nagy szerepe van.

VDSL (Very High-Speed DSL - Igen nagy sebességû digitális elôfizetôi vonal): A VDSL különlegesen nagy sebességû átvitelre képes, hordozóként azonban - eltérôen az eddigiektôl - optikai kábelt használ. A VDSL egészen 51,48 megabit/másodperces átviteli sebességet el tud érni a hálózattól a végberendezés felé, míg ellenkezô irányban 1,5 megabit/másodperc a minimális sebessége - tehát jellegét tekintve ADSL átvitelrôl van szó. A VDSL tipikus átviteli távolsága 300 méter és 1500 méter közé esik.

IDSL (Integrated DSL - integrált digitális elôfizetôi hurok): Az IDSL az ISDN technológia 2B1Q kódolását használja, azonban nem osztja két részre az ISDN vonal sávszélességét. Ezzel mindkét irányban 144 kilobit/másodperces szimmetrikus átvitelt tud megvalósítani.

HDSL (High Bit-Rate Digital Subscriber Line - Nagy bitsebességû digitális elôfizetôi vonal): A HDSL két érpárat használ az átvitelhez, s szimmetrikus 1,544 megabit/másodperces átvitelt biztosít mindkét irányban. Mivel a HDSL technológia alapsávi jelekkel dolgozik, ezért a párhuzamos analóg telefonhasználat nem lehetséges, ezt a HDSL nem engedi meg.

HDSL2 (második generációs HDSL): A HDSL egy érpárat használó változata.

SDSL (symmetrical DSL - szimmetrikus digitális elôfizetôi vonal): Az SDSL ugyan valóban szimmetrikus átvitelt biztosít mindkét irányban, azonban - mint fentebb már láttunk rá példát - nem az egyetlen szimmetrikus átvitelt biztosító DSL technológia. Az SDSL szintén a HDSL-bôl alakult ki, annak egy érpáron de fele akkora sebességen mûködô változata. Az SDSL 128 kilobit/másodperctôl 1152 kilobit/másodperces sebességig tud mûködni egészen 5 kilométeres távolságig.

Dr. Bartolits István