Interjú

Útban az információs társadalom felé

Katalizátor szerepben

Már lassan fél év telt el azóta, hogy megszületett az elvi döntés a kormányban: a hírközlési-informatikai ágazat kiválik a KHVM-bôl, s közvetlenül a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) irányítása alá kerül. Stumpf István miniszter urat, a MeH vezetôjét a döntés hátterérôl, az eltelt idôszak tapasztalatairól és az elôttünk álló feladatokról egyaránt kérdeztük.

- Több oka volt annak, hogy a hírközlési ágazat, valamint az informatika a MeH irányítása alá került. Egyrészt a terület hazai eseményei, gyors tempójú fejlôdése, másrészt a nemzetközi tapasztalatok és tendenciák is azt kívánták meg, hogy a kormányzat a területet kiemelt fontossággal kezelje. Elég, ha az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeire, az információs társadalom és gazdaság kiépítésének szükségességére utalok, vagy például a Martin Bangemann úr vezette munkacsoport jelentéseire, melyek szintén az informatika és hírközlés kiemelt szerepét vázolták fel. Magyarország felzárkózása a fejlett világhoz, a 21. század követelményeihez azt követeli, hogy a hazai információs társadalom és gazdaság kialakításában, fejlesztésében a kormányzat ösztönzô, katalizátor szerepet játsszon. Ennek jegyében fogalmaztuk meg azt a célt is, hogy a terület 2002-tôl önálló miniszteri tárcát kapjon, s addig is a Miniszterelnöki Hivatalon belül kormánybiztosság irányítsa a terület eseményeit.

Az informatika és a hírközlés forradalmi sebességû fejlôdése, változása megköveteli a kormányzat részérôl is a gyors reagálást, amelyre a MeH keretein belül adott leginkább a lehetôség. Ez egy pozitív jelzés az üzleti szféra irányába is. Hazánknak ki kell használnia az információtechnológiai iparág multijainak hazánkba települését, ezt a folyamatot célszerû erôsíteni, mert ez az egyik kulcs ahhoz, hogy a közép-kelet-európai régió vezetô országává váljunk ezen a területen is.

- Az eltelt néhány hónapban viszont keveset hallottunk az Egységes Hírközlési Törvény (EHT) tervezetének elôkészítésérôl, mintha annak folyamata lelassult volna. Hol tart ez a folyamat?

- A témával kapcsolatos sajtócsend nem jelenti a munka megállását, vagy lelassulását. Figyelembe kell venni azt is, hogy ki kellett építeni a kormánybiztosság szervezeti struktúráját; nemrégiben költöztek új helyre; valamint meg kellett találni a szervezethez a megfelelô szakembereket is, úgy, hogy közben volt egy nyári szabadságolási idôszak is. Ehhez képest elkészült az EHT legújabb, 9. változata, amely már a kormányon belüli egyeztetésen van. Azt is látni kell, hogy az üzleti szféra is nagy várakozással tekint a kormánybiztosság munkája elé, és türelemmel várják az EHT megszületését, sôt, ôk maguk kérik, hogy ne kapkodjuk el, ha már úgysem lehet a piacot megnyitni 2002. januárja elôtt. Az EHT munkálatai mellett folyik a 3,5 gigahertzes sáv kiosztásának elôkészítése, és elkezdtük a felkészülést az UMTS tender majdani kiírásához is. Tehát én úgy érzem, hogy az új csapat gyorsan felvette a ritmust, és jól teljesít.

- Miért maradt ki a kormánybiztosság nevébôl a hírközlési szó? Ez tartalmilag is utal hangsúlyeltolódásra, vagy prózaibb ok áll a háttérben?

- Természetesen az Informatikai Kormánybiztosság a hírközlés területét is irányítja, és nincs szó a hírközlés fontosságának csökkenésérôl. Figyelembe véve a hírközlés és az informatika konvergenciáját, talán az infokommunikáció szó jobban fedné a tényleges tartalmat, azonban ez sokkal kevésbé érthetô és idegenebbül hangzik.

- A 2002. januári piacnyitás idôpontja vészesen közeleg. Az EHT megszületése és a piacnyitás között szerencsés lenne körülbelül egy évnyi idôkülönbség, hiszen többfajta értelemben is fel kell készülni az új helyzetre. Van arra esély, hogy év végéig megszülethet a törvény?

- A jelenlegi menetrend szerint a Parlament novemberben tárgyalja a törvénytervezetet. Most úgy látom, ha a szakmai konszenzus megszületik, akkor 2001. elsô negyedévében akár el is fogadhatja a törvényt a Parlament. Véleményem szerint nem baj, ha egy évnél kevesebb felkészülési idô marad, márcsak azért sem, mert a meglévô szolgáltatók, a potenciális új piaci szereplôk bekapcsolódhattak a törvényelôkészítési folyamatba, tisztában vannak azokkal a célokkal, amelyeket a törvény elfogadása révén el akarunk érni. Világosan tudható már évek óta, hogy melyek az EU direktívák ebben a kérdéskörben, tehát a szolgáltatók számára adott a megfelelô felkészülés lehetôsége.

- Ez természetesen igaz, viszont a hírközlési liberalizáció megköveteli a költségalapú tarifaszerkezetet. Utóbbi pedig a havi elôfizetési díjak lényeges növekedésével jár, miközben a percdíjak közül elsôsorban a távolsági beszélgetéseké fog csökkenni kezdetben. Nem biztos, hogy szerencsés ezt a változást a lakosságra egy lépcsôben ráereszteni.

- Azt hiszem, a lakosságot sem fogja ez váratlanul érni, hiszen az elmúlt évi 40 százalékos elôfizetési díj emelés elég világos üzenet volt. Én ugyanakkor több szempontból sem örülök ennek. Nem jó, ha az emberek azt hiszik, hogy a liberalizáció áremeléssel jár, másrészt egyáltalán nem biztos ennek bekövetkezte. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, nem is szükségszerû, hogy így történjen meg a liberalizáció. A díjkiegyenlítés egy nagyon fontos folyamat, ami a tiszta, korrekt versenyhez szükséges. A szolgáltatók kénytelenek lesznek a különbözô elôfizetôi rétegeknek más és más díjcsomagokat kialakítani, amelyek között mindenki megtalálhatja majd a számára elônyöset. Ez a folyamat már elindult, bár úgy vélem, a hazai szolgáltatók az elsô félévben nem kommunikálták megfelelôen ezt a kérdéskört az elôfizetôk felé.

- Az EU csatlakozás egyik kritériuma a hírközlést illetôen a piaci szabályozó hatóság, azaz a Hírközlési Fôfelügyelet (HIF) függetlenségének megteremtése. Mikorra várható ennek megvalósulása?

- Természetesen ebben is követjük az EU elôírásait, hiszen valóban nagyon pozitív szerepük van a független piaci szabályozó hatóságoknak. Ezt a kérdést az EHT rendezni fogja, s a kormány szándéka, hogy erôs, független szabályozó hatóságot hozzon létre. 2002-re szeretnénk ezt az állapotot elérni, s a témában már megkezdtük az egyeztetést a HIF vezetôivel is. A megoldás ugyanakkor azért sem lesz egyszerû, mert az EHT számos ponton kénytelen kapcsolódni az ORTT-hez, a médiatörvényhez, amely kétharmados törvény, s itt komoly egyeztetésekre és politikai konszenzusra is szükség lesz.

- A kormánybiztos úr részérôl több idôpont elhangzott már a harmadik generációs mobiltelefon rendszer hazai bevezetésének idôpontját illetôen. Miniszter úr melyik idôpontot tartja reálisnak?

- Az UMTS rendszerrel kapcsolatban egyelôre még csak pályáztatási szinten vannak tapasztalatok Nyugat-Európában is. A széles sávú szolgáltatások megjelenése radikális változásokat is hozhat a piacon. Fontos tehát, hogy jól írjuk ki a pályázatot. Az egyeztetô munkát már elkezdtük, folyamatosan értékeljük a nyugati tapasztalatokat. Úgy vélem, 2001 végére, 2002 elejére kiírható a tender.

- A kinti tapasztalatok alapvetôen kétféle eljárást mutattak. A licitálásos rendszer nagy költségvetési bevételeket hozott, de nem tudható, nem lesz-e olyan drága a kiépülô rendszer, ami miatt csak kevesek tudják majd megfizetni a szolgáltatást. A pályáztatásra is van példa, ahol vélhetôen olcsóbb szolgáltatások mellett szélesebb rétegek vehetik majd igénybe az új lehetôségeket - és ez hosszabb távon akár nagyobb állami bevételeket is hozhat. Hazánk melyik utat választja majd?

- Erre a kérdésre ma még nem adható egyértelmû válasz. Vizsgáljuk mindkét megoldás elônyeit és hátrányait. A hazai felhasználók számára a pályáztatás lenne a jobb, viszont gondoljunk arra, hogy licitálás esetén e pénzt, vagy egy részét visszaforgathatnánk az információs társadalom fejlesztésébe, a Széchenyi tervben megfogalmazottaknak megfelelôen. Bízunk benne, hogy találunk megfelelô megoldást a két véglet között.

- Az információs társadalom kialakulása felvet egy új veszélyt is. Azt, hogy a társadalom esetleg kettészakad: az információs szolgáltatásokat és kommunikációs csatornákat megfizetni, illetve megfizetni nem tudó rétegekre. Mit lehet tenni ennek elkerülésére?

- Tisztában vagyunk ezzel a veszéllyel. A kettészakadás elkerülésére több módszer is kínálkozik. Az egyik, hogy segítjük széles rétegek számára a számítógépekhez jutást, a számítógépek, Internet-használatának megtanulását. Ebben nagy szerepe van az iskoláknak. Fontos, hogy minden oktatási intézményben legyen Internet-hozzáférés, és már gyerekkorban tanulják meg használni a világhálót: kiválogatni az értékes tartalmakat és megtanulni azok megkeresésének módját. A megoldás másik része a hozzáféréshez szükséges eszközök, azaz a számítógépek és az Internet-elôfizetés, a telefonálási költségek csökkentése. Ez történhet részben kormányzati eszközök révén, például ha a szingapúri egyezményhez csatlakozásunkkal csökken ezek ára. Az árak csökkenése irányába hat majd a 2002-es liberalizáció is. A pénzügyi tárca felôl azonban sajnos nagy a nyomás a költségvetési bevételek növelésére is, ez tehát a kormány mozgásterét részben behatárolja.

Vannak viszont más eszközök: ezek közé tartozik például a CsaládNet program, amit most kísérleti jelleggel indítunk el. Szeretnénk kidolgozni hasonlót a köztisztviselôknek, pedagógusoknak is. Tárgyalunk továbbá roma szervezetekkel, hogy számítógéphez juttathassuk a romákat is, hiszen az ô felzárkózásuk szempontjából ez kritikus elem lehet. Természetesen örömmel vesszük ezen a területen a civil szervezetek és az üzleti szféra tapasztalatait és hozzájárulását is. Úgy látom, van esélyünk arra, hogy a társadalom leszakadó rétegeit felzárkóztassuk az információs társadalomhoz.

Budai János