Nyilvános távközlés

Egyenlô pályák, egyenlô esélyek?

Lapunk e számában kiemelten foglalkozunk az Egységes Hírközlési Törvény tervezetével, mely már a parlamenti vita állapotában van. Nem véletlenül: a Gazdaságkutató Intézet által még tavaly tavasszal készített tanulmány megállapításai szerint ugyanis "... az EHT elfogadása, a piaci versenyt erôsítô végrehajtási jogszabályok kialakítása és a gyakorlatban történô érvényesítése esetén:
- a nemzetgazdasági GDP növekedése gyorsul (...)
- a távközlési szektor fejlôdése gyorsul (...)
- az általános infláció néhány évig évi kb. 1 százalékponttal alacsonyabb lesz az egyébként bekövetkezônél (...)
- a lakosság fogyasztása 10 éves távlatban évi 0,5-1 százalékponttal magasabb lehet (...)
- az államháztartás egyensúlya a közvetlen és a közvetett hatások eredôjeként nem romlik (...)
- a foglalkoztatás nem csökken (...)
- ... a távközlés és az informatika katalizátor szerepet tud betölteni a gazdaság, a társadalom és az egyének fejlôdésében."
Ezek bekövetkeztéhez azonban jó, valóban az EU normáknak megfelelô EHT-ra van szükség. Ezért fontosnak tartottuk, hogy a különbözô érdekû felek kifejthessék véleményüket, adott esetben ez is tisztázhat számos kérdést döntéshozatal, szavazás elôtt a képviselôk fejében. A GKI tanulmány megállapításai egyébként azért is érdekesek, mert bár az még egy jóval korábbi EHT tervezet ismeretében született, számos jobbító, kritikai észrevételük interjúalanyaink szájából a mostani tervezet nyomán is visszaköszön. Minden bizonnyal az IKB-t ez ügyben nyomasztó idôhiány is szerepet játszhatott ebben, hiszen a mostani tervezet nem az elôzôek javítgatásából, hanem egy teljesen új törvénytervezet megírásából született. Ha szüken is, de van még idô korrigálni a hibákat.


A Matáv az EHT tervezetének hiányosságairól

A rövid távra tervezôknek kedvez

Az Egységes Hírközlési Törvény (EHT) életbe lépése jelentôs piacnyitást tesz lehetôvé, s nagyban befolyásolja a Matáv tevékenységét a következô idôszakban - közölte Vasváriné dr. Menyhárt Éva, a Matáv kormányzati kapcsolatok és szabályozói ügyek igazgatója. A törvénytervezet vitáját nagy várakozás kíséri, s a Matáv számára egyáltalán nem mindegy, hogy végül pontosan mit fogad el a Parlament. Éppen ezért fontos a megfelelô kommunikáció, a célirányos információ a szabályozás hiányosságairól, annak várható következményeirôl.
Vasváriné dr. Menyhárt Éva utalt rá, hogy a hírközlésrôl szóló törvényjavaslat terjedelmes, számtalan részletes rendelkezésbôl álló jogszabálytervezet. A kormány által elfogadott EHT tervezete változtatott azon a korábban a kormány által is szorgalmazott alapelven, amely az infrastruktúra alapú versenyt támogató szabályozást tûzte ki célul. A törvénytervezet nem ír elô véghatáridôt a kötelezô és a kereskedelmi alapú hálózatmegosztásra, így nem jön létre a stabil, hosszabb távon fenntartható árcsökkenéshez szükséges környezet. Továbbá nem alakul ki a korszerû infrastruktúrák közötti verseny az elôfizetôkért. Lassulhat a tôkebeáramlás és megnô a gyors tôkekivitel esélye. A törvénytervezet szerint csak minimális normatív feltételek szükségesek ahhoz, hogy piacra lehessen lépni, azaz csak alacsony szintû követelményeknek kell megfelelni a piacra lépéshez. Ez feltételezi, hogy a piacot - gyorsan lefölözve azt - könnyen el is lehet hagyni, ami komoly bizonytalanságot eredményezhet a távközlés jövôbeni fejlesztését illetôen. A piacon jelenlévô szolgáltatókat a tervezett szabályozás ellenérdekeltté teszi az infrastruktúra fejlesztésében, az újonnan piacra lépôket pedig nem ösztönzi.
A törvényjavaslat hatályba léptetô és átmeneti rendelkezései között igen szoros és - a Matáv szerint - nehezen teljesíthetô, egyes esetekben teljesíthetetlen határidôk is szerepelnek. Jó példa erre a hálózatok összekapcsolására vonatkozó kötelezettség. Az általános szerzôdési feltételnek minôsülô, referencia összekapcsolási ajánlatokat - a törvény hatálybalépésétôl számított 30 napon belül - jóváhagyásra kell elôterjeszteni a Hírközlési Fôfelügyelet Döntôbizottságához. A törvénytervezet alapján nem egyértelmû, hogy hányféle ajánlatról van szó, továbbá nem ismert a döntôbizottság mûködési rendje sem, hiszen mindezek csak az ôsz folyamán válnak egyértelmûvé. Hasonló a helyzet a szolgáltató-választással, az elôfizetôi hurok megosztásával, az egyetemes szolgáltatás végzéséhez szükséges szerzôdési feltételek megteremtésével is. A Matáv abban a pillanatban, amikor a részletszabályok hatályossá és ismertté válnak, a tényleges felkészülést megkezdi, annak végrehajthatóságára egy feszített ütemû programtervet készít és - amennyiben ez lehetséges - határidôre megfelel a szabályozó által elôírt kötelezettségeinek.
A piacon jelenlévô vagy újonnan belépô szolgáltatók közül azok, amelyek az üzleti felhasználókat kívánják kiszolgálni, hatalmas kedvezményeket élvezhetnek. Nem kell a szolgáltatáshoz szükséges infrastruktúráról a hatóság részére adatot szolgáltatni, az üzleti szolgáltató által nyújtott szolgáltatás igénybevevôjének nem kell elôfizetôi szerzôdést kötnie, az üzleti szolgáltatónak nincs számhordozhatósági és összekapcsolási kötelezettsége, építményeit, eszközeit nem terheli a közös használat lehetôsége. Ezek a piaci szereplôk azonban összekapcsolási ajánlatuk esetében igényt tarthatnak a jelentôs piaci erôvel rendelkezô szolgáltató szerzôdéskötési kötelezettségére, valamint számíthatnak a hírközlési szolgáltatások nyújtásának érdekében bevezetett, tulajdonjogot korlátozó, úgynevezett tûrési kötelezettségek érvényesítésére.
A törvényjavaslat több rendelkezése eligazítást ad arra nézve, hogy ki az adott rendelkezés kötelezettje, arról viszont általában nincsen szó, hogy ki és milyen feltételekkel jogosult a rendelkezésbôl fakadó elônyök kihasználására. A legjobb törvényalkotói szándék mellett is elôfordulhat, hogy - a nem végiggondoltan szabályozott folyamatok eredményeként - az elônyök a végrehajtási rendelet által preferált szereplôknek vagy a szabályozó által eddig még nem ismert, ügyes érdekérvényesítôknek jutnak majd. Idén december 23-ától a Matáv kijelölt, jelentôs piaci erôvel rendelkezô (JPE) szolgáltató. A Matáv és a helyi koncessziós társaságok viszonylatában a helyi társaságok nem kötelezhetôek a nagyobb SMP-k (ez a Matáv) részére helyi hálózatukban az elôfizetôk elérését biztosító szakasz átengedésére. Ez a megkülönböztetés igen hátrányos a helyi piac szempontjából, de nem védi meg a helyi társaságokat sem az új piacra lépôk általi lefölözéstôl. A korlátozással bizonyos esetekben a versenybôl kizárják a Matávot, ami ellentétes a szabad piacra lépés elveivel. Ez azt eredményezi, hogy a piacon nem egyenlô esélyekkel indulnak a szolgáltatók.
Az egyetemes szolgáltatás finanszírozásának szabályozása nem fedi le teljes körûen a szolgáltatónak a szolgáltatási kötelezettségébôl származó költségeit. A költségszámításra elôírt szigorúbb módszertan általában 2003-tól lesz kötelezô, míg az egyetemes szolgáltatás esetében már 2002-tôl. Ennek következtében a szolgáltatóknak egyidejûleg kétféle módszertant kellene mûködtetniük, aminek eredményeként a költségek egymással nem lesznek összevethetôk. A két rendszer párhuzamos mûködtetésére sem a szabályozói, sem a szolgáltatói oldal nincs felkészülve.
A Matáv felesleges és idejétmúlt szabályozásnak tartja az - elsôsorban a kábeltévé hálózatra vonatkozó - úgynevezett párhuzamos infrastruktúra építés átmeneti tilalmát. A törvényjavaslatban nem találnak rendelkezést a mûsorszórási és elosztási szolgáltatások ágazatának specifikus és speciális mûködésére, a kábeltelevíziós szolgáltatásokra.
A Matáv szerint a hatósági szervezetre vonatkozó szabályok kiszámíthatóak, az adatkezelési szabályok kedvezôek. Az infrastruktúrát kiépíteni szándékozó szolgáltatók számára elônyösek az építési, engedélyezési szabályok (például a közterületi burkolatok helyreállítási rendje), bár azzal a változással, amely az építési engedélyezést a hírközlési hatóságtól a helyi önkormányzatokhoz csoportosítja át, a Matáv nem ért egyet. A mobilszolgáltatás jövôje szempontjából kedvezô, hogy a virtuális mobilszolgáltatás - mint kötelezettség - kikerült a tervezetbôl. A Matáv reméli, hogy a parlamenti képviselôk átgondolják azokat a kritikus kérdéseket, amelyek kihatása bizonytalan, és olyan végsô döntés születik, amely - a magyar nemzeti sajátosságokat is figyelembe véve - racionális, a szolgáltatást igénybe vevô állampolgárok és az üzleti élet szereplôi számára biztonságot nyújt, és biztosítja a távközlési iparág töretlen fejlôdését.

(csarnai)


Az irány Európa?

Negyedelendô díjak

Két téma körül is forrong a levegô ezekben a hetekben a hazai távközlésben. Az egyik téma az idei évre érvényes összekapcsolási díjakról szóló rendelet, a másik pedig a parlamenti vitára bocsátott Egységes Hírközlési Törvény tervezete. Körkérdésünkben most Marchhart Pált, a Vodafone távközlés-politikai igazgatóját szólaltatjuk meg, elsôként az összekapcsolási díjakkal kapcsolatban.
- Csalódottak vagyunk a rendelet által idei évre meghatározott összekapcsolási díjak miatt. Elsôsorban azért, mert a koncessziós pályázat során a terület akkori gazdájától, a KHVM-tôl határozott ígéretet kaptunk arra, hogy a vezetékes összekapcsolási díjak már 2000. január 1-tôl az Európai Uniós szabályozás szerint alakulnak Magyarországon is. A pre-bid konferencia jegyzôkönyvében többször is olvasható ez az ígéret, külön kiemelve, hogy e díjak költségalapúak lesznek. Ez nyilván befolyásolta a megajánlott koncessziós díj mértékét. Most azt kell látnunk, hogy nem csak 2000-ben, hanem 2001-ben sem lesznek költségalapú vezetékes összekapcsolási díjak, s ennek végsô soron úgy vélem, az elôfizetôk lesznek a kárvallottai.
- Mit takar az európai szabályozás fogalmilag, technikailag?
- Az EU szabályozás legfontosabb eleme az imént már említett költségalapúság, amely alatt az ún. hosszútávú elôremutató különbözeti költségeket kell érteni. Ennek az a lényege, hogy csak azokat a költségeket lehet figyelembe venni, illetve elismerni, amelyek egy modern technológiát üzemeltetô, hatékonyan mûködô (értsd: nem monopol, hanem versenyhelyzetben lévô) szolgáltatónál elkerülhetetlenül felmerülnének, ha egyéb szolgáltatásai mellett ma összekapcsolási szolgáltatást kívánna bevezetni. Tehát csak a "növekmény" számolható el. Az egyszerûbb mechanizmus kedvéért az uniós szabályozás rögzíti az ún. "best practice" elvet, e szerint a szolgáltatóknak a tagállamok gyakorlatában fellelhetô legalacsonyabb összekapcsolási díjak által meghatározott sáv az irányadó. Ezeket az árakat évrôl-évre ajánlásban teszik közzé.
- Egyezik-e ez a hazánkban használt gyakorlattal?
- Nem, és ez az egyik legnagyobb probléma. Itthon még egyáltalán nem beszélhetünk költségalapúságról. A HIF készíttetett ugyan egy tanulmányt a vezetékes szolgáltatók összekapcsolási költségeirôl, de ennek megállapításai még a HIF szerint is csak rendkívül korlátozott érvényûek. A tanulmány ún. teljesen felosztott múltbeli költségeket számít, olyan, nem auditált adatokból, amelyeket az érintett szolgáltatók maguk adtak meg a HIF-nek. A tanulmány legfontosabb tanulsága véleményem szerint éppen az, hogy megmutatta, milyen magas költségekkel dolgozik egy szolgáltató, ha nincs versenytársa az adott piacon, aki költséghatékonyságot kényszerítene ki belôle. Még a nem megfelelô költségadatok ellenére is lehetett volna kísérletet tenni azonban egy hazai "best practice" gyakorlat megteremtésére, ha a legalacsonyabb költségekkel mûködô szolgáltató lett volna a követendô cél. Összességében azonban azt hiszem, hogy az idei díjak megállapítása során a tényleges költségeknél sokkal fontosabb szempont lehetett az, hogy a liberalizáció elôtti utolsó évben a vezetékes szolgáltatók ne essenek el egy igen jelentôs bevételtôl.
- Egyáltalán ugyanazt értjük-e Magyarországon összekapcsolási díjak alatt, amit az Európai Unióban?
- Lényeges fogalmi eltérések vannak, azonban a két rendszer jól "átszámolható" egymásba. A hazai szabályozással szemben az európai gyakorlat távolságbeli és idôszakbeli tarifafüggést tartalmaz. Távolság szempontjából helyi, egyszeres tranzit és kétszeres tranzit hívásokat különböztet meg, illetve eltérés lehet a csúcsidôbeli és a csúcsidôn kívüli tarifák között. Csak az összehasonlítás kedvéért: a 00/263-as EC ajánlás szerint helyi hívás esetén csúcsidôben az összekapcsolási percdíj 0,5-0,9 eurocent (azaz 1,30-2,30 forint), míg egyszeres tranzit esetén ugyanez 0,8-1,5 eurocent percenként (2,10-3,90 forint). Mivel európai értelemben vett kétszeres tranzit nálunk nincs, a fenti két adat forgalom és idôszak szerinti súlyozásával számítható ki az az összeg, amit ma egy mobilszolgáltatónak fizetnie kellene. Ez valahol 1,50 és 2,70 között lenne, szemben a rendelet által megállapított (iránytól függô) 6,65 illetve 14,85 súlyozott átlagával, ami 11 és 12 forint között van. Ezért mondjuk mi, hogy negyedére-ötödére kellene csökkenteni ezeket a díjakat!
- Mi az álláspontjuk az EHT tervezetével kapcsolatban?
- Az EHT-ra szükség van, mert e nélkül nem lehet felszámolni a monopóliumokat és területileg is többszereplôs piaci versenyt kiépíteni a távközlésben. Örülök annak, hogy a törvény támogatja az infrastruktúra alapú versenyt, mert véleményem szerint a hazai távközlési infrastruktúra jelenlegi kiépítettségi szintje mellett ez feltétlenül indokolt. Fontosnak tartanám ugyanakkor, hogy a mobil szolgáltatók is megkapjanak bizonyos pénzforgalmi szolgáltatásokra szóló jogosítványokat, e nélkül ugyanis aligha fog nálunk is kialakulni és teret hódítani a mobil hálózaton keresztül bonyolított kereskedelem, az ún. m-commerce..
- Mi a véleményük a virtuális mobilszolgáltató intézményérôl?
- Virtuális szolgáltatók több helyen is léteznek a világban, de mindenhol kereskedelmi megállapodás alapján. Törvény által kikényszerített feltételek mellett, kötelezettségként azonban sehol sem. Megtévesztônek tartjuk, hogy egyesek ezt a vezetékes elôfizetôi hurok átengedés (unbundling) tükörképének állítják be a mobiltelefóniában. Míg az elôfizetôi hurok a vezetékes hálózatnak egy olyan része, amely kizárólag egy adott elôfizetô elérésére használható, addig ilyen infrastruktúraelem a mobil hálózatban nem létezik. Mindezen túl a mobiltelefon elôfizetô - kellô verseny lévén - ma is szabadon dönthet, hogy A, B vagy C szolgáltatónál kíván elôfizetô lenni, s ha esetleg szolgáltatót vált, az új szolgáltatónak nem kell az ô elérésének specifikus infrastruktúráját kiépítenie. Nincs tehát szükség szabályozói beavatkozásra a verseny kikényszerítése érdekében. Örülök annak, hogy a törvénytervezetet elôterjesztô Miniszterelnöki Hivatal, illetve az Igazságügyi Minisztérium is így látja.
- Hogyan vélekednek az azonosítókról és az azok használatához kötôdô díjakról?
- A hatékony számgazdálkodást fontosnak tartjuk, de véleményünk szerint csak a nemzeti számozási tervbe tartozó telefonszámok esetében indokolt az államnak gazdálkodási feladatot felvállalnia. Ez sem jelentheti azonban azt, hogy az állam saját tulajdonába vonja a telefonszámokat. Az európai gyakorlatnak megfelelôen a telefonszámokért szedett díjnak az ezzel kapcsolatos adminisztrációs költséget kell fedeznie, a díj nem lehet adó jellegû. A hatóság mûködésének anyagi feltételeit nem ebbôl kell megteremteni.

B. J.


Zárjuk ki a szerencselovagokat

Versenysemleges szabályozást!

Hazánk második legnagyobb vezetékes koncessziós telefonszolgáltatója a Vivendi Telecom Hungary. A vezetékes elôfizetôk piacának mintegy 15 százalékát birtokolják, s ugrásra készen várják a 2002-es piacnyitást, hiszen azzal megnyílik elôttük a lehetôség a másik 85 százalék meghódítása elôtt. Az összekapcsolási díjak és az EHT tervezetének kérdéseiben a cég külkapcsolati igazgatóját, dr. Lednitzky Pétert, valamint Tóth Tibor liberalizációs vezetô tanácsadót kérdeztük
- Az összekapcsolási díjak megállapításával mi sem vagyunk elégedettek. Magának a díjrendeletnek az egyik megalapozója az Arthur Andersen bevonásával készített tanulmány volt. Sajnos, az összekapcsolási díjak a költségek bizonyos mértékû figyelembe vétele ellenére továbbra is a díjmegosztásra és nem a költségalapúságra koncentrálnak. Hozzá kell tennünk, az említett tanulmány elkészültét is a vezetékes szolgáltatók szakmai észrevételeikkel és adatszolgáltatással egyaránt támogatták, és a vezetékes díjak kidolgozásában a mobilszolgáltatók is részt vehettek, miközben ôk mentesültek saját díjaik költségalapúságának kialakításától. Az eltelt idôszakban az alábbi eredmények születtek a díjmegosztásban.
A tranzit díjak az elmúlt idôszak erôfeszítéseinek köszönhetôen elfogadható szintre álltak be. Tranzit díjak alatt a Matáv gerinchálózati szolgáltatásának díjait, azaz az egyes helyi hálózatok összekapcsolásáért kapott összeget értjük.
A hívások érkeztetési díjaira ez a költségorientáltság szintén csak országos átlagban igaz, ez azonban elfedi azt a tényt, hogy a Matáv és a helyi szolgáltatók költségei a kiszolgált területek eltérô jellege miatt nem azonosak.
Bár az említett tanulmány ezt egyértelmûen igazolta, a rendeletben erre nem született megoldás. Így végeredményben a hívásvégzôdtetési díjak a helyi koncessziós társaságok átlagos költségeit nem fedezik.
A hívás indítási díjakra hasonló megállapításokat tehetünk, azok legfeljebb országos átlagban fedezik a költségeket. Mindezekkel együtt is a vezetékes szolgáltatók közötti összekapcsolási díjak a 2001. évi díjszabályozásban már az elfogadható tartományba kerültek.
Nem mondhatjuk el mindezt a vezetékes-mobil összekapcsolási díjakra vonatkozóan. Az egyetlen elôrelépésnek azt tekinthetjük, hogy a rendeletbe bekerült a költségalapú mobil összekapcsolási díjak kötelezô ez évi kidolgozása.
- Milyen érvekkel támogatják a mobilszolgáltatókra vonatkozóan a költségalapú díjak megalapozását?
- Úgy gondoljuk, két alapvetô körülmény indokolttá teszi kérésünket. Az egyik, hogy a mobiltelefónia és a vezetékes szolgáltatások között igenis komoly verseny van. Tehát a vezetékes távközlésben úgy kell a versenyfeltételeket megteremteni, hogy eközben a mobil és vezetékes szektor is versenyzik egymással. Versenysemleges szabályozás megteremtéséhez a vezetékes mellett a mobil szektor költségalapúságának megállapítására is szükség van.
A másik körülmény az, hogy más a magyar távközlés állapota ahhoz képest, mint amelyben az EU országaiban a szektor liberalizációját végrehajtották. 1998 elején átlagosan 1 mobilelôfizetô jutott 4 vezetékesre. Hazánkban év végére az arány minimum 1:1-hez lesz. Ez ismételten azt jelenti, a két szektor között komoly verseny van, tehát a szabályozásnak is versenysemlegesnek kell lennie.
- Mennyiben számít a költségalapúság meghatározásánál, hogy a múltbeli teljesen felosztott költségek vagy a hosszú távú különbözeti költségek módszerét használják?
- Mi úgy gondoljuk, számunkra mindkét költségszámítási módszer elfogadható, amennyiben azt a mobiltelefon szolgáltatókra is kiterjesztik.
- Mennyiben felel meg a Vivendi szerint az EHT az EU normáknak?
- Mi úgy gondoljuk, az alábbi megfogalmazást kellene az EHT megalkotásánál vezérfonálnak tekinteni: A fogyasztók érdekeit szolgáló, Európába illeszkedô, a jelenlegi hazai helyzetre épülô, a verseny pozitív hatásait tartósító piaci helyzet kialakítása. E mondat alapján jövôképünket öt pontban tudnánk megfogalmazni. Az elsô, hogy a törvény ösztönözze a befektetéseket, folyamatos technikai fejlôdésre adjon lehetôséget, folyamatosan megújuló szolgáltatások mellett.
A második, hogy a versenyszerû árazás költségalapú árazást tükrözzön a szolgáltatók között, ugyanakkor versenyalapú árakat adjon a szolgáltatók és a fogyasztók közötti viszonyban.
A harmadik tézis, hogy a kialakuló verseny infrastruktúra alapú és technológia semleges legyen. Azaz a távközlô hálózatok versenyezzenek a szolgáltatókért, a szolgáltatók versenyezzenek a fogyasztókért.
Negyedszer, következetes átvezetésre van szükség a mai helyzet és a versenyalapú piac között. Jogokat, kötelezettségeket, árakat szükséges a mai állapotot és az elérendô célt figyelembe vevô pályán tartani.
Végül, de nem utolsósorban szakszerû és erôs, ugyanakkor számon kérhetô szabályozó hatóságra van szükség. Itt arra is utalunk, hogy a versenyszabályok érvényesülése-érvényesítése során a súlyarányokat a hírközlési hatóságtól a versenyhatóság irányába célszerû eltolni. Ezekkel lehet véleményünk szerint a pozitív piaci hatások tartós trendjét megteremteni az országban.
- Alkalmas-e a Vivendi által a fenti módon megfogalmazottak megvalósítására az EHT?
- Pillanatnyilag úgy látjuk, módosításokkal igen. Azonban ha június közepére nem lesz törvény, vagy nem veszi figyelembe az Unió és Magyarország induló helyzete közötti különbségeket, figyelembe véve a megalkotásra váró végrehajtási rendeletek mennyiségét, valamint a politikai naptárat, nagyon kétségesnek látjuk, hogy a verseny 2002. elsô napjaival valóban elindulhat-e. A piac 15 százalékának birtokában érdekünk, hogy a másik 85 százalékon megtalálható lehetôségbôl kivehessük a részünket. Ebbôl a szempontból mi sokkal közelebb vagyunk egy új belépôhöz.
- Milyen konkrét módosításokat javasolnak?
- Számos észrevételünk van, most csak néhányat emelnénk ki ezek közül. Az egyik legfontosabb, hogy december 31-éig ki kellene dolgozni költségalapúan a virtuális mobilszolgáltatókra vonatkozó részt. Erre többek között az infrastruktúra alapú verseny, valamint a technológia semleges verseny megteremtése érdekében is szükség van. Másodszor, a helyi hurok megosztásának díjszabályozásánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a vezetékes távközlési beruházások megtérülési ideje bôven 10 év felett van. Ugyanakkor Magyarországon a helyi telefonszolgáltatóknak 5 év alatt kellett 50 évnyi lemaradást behozni a távközlés fejlesztésében.
Eközben a nem teljesen a költségek mentén rendezôdô tarifák miatt nem lehet egy kalap alá venni ugyanazon hálózaton belül egy nagyfogyasztó számára épített hálózatrész és egy kisfogyasztó számára épített hálózatrész megtérülését. Ez közgazdasági tény. Ezért javasoljuk, hogy az unbundling ármegállapítása során a teljes hálózat megtérülését vegyék figyelembe.
- Mivel indokolják a helyi hurok megosztására javasolt idôtartam korlátozást?
- Mi két évnyi idôtartamot ajánlunk, azzal, hogy ennek letelte után kereskedelmi alapon kössenek megállapodást az unbundlingról. Javaslatunk hátterében a következô áll. A rézhálózat tulajdonosának nagyon komolyan meg kell fontolnia, merev elzárkózása nem okozza-e a hálózata iránti kereslet megszûnését. Az mellett ugyanis legalább két, újabb, korszerûbb, nagyobb kapacitású megoldás van: a koax kábeles és az optikai kábeles megoldás, a rádiós elôfizetô hurok korszerûbb változatairól nem is beszélve. Ha tehát egy sodrott réz érpáras helyi hálózat birtokosa nem kíván ésszerû árakon kereskedelmi alapú összekapcsolási szerzôdést kötni az új szolgáltatókkal, azok ki fogják építeni a saját helyi elérési hálózatukat, akár felhasználva a korábbi hálózatok alépítményeit, nyomvonalait. Ezzel azonban a régi szolgáltató hálózata el fog értéktelenedni, hiszen senki nem akarja azt majd megosztásra igénybe venni, mindenki az új, korszerû hálózat tulajdonosát fogja ezzel megkeresni. Ehhez hasonló folyamat Németországban is lejátszódott, a DT is elkövette ezt a hibát.
Hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy több területen már ma is két vezetékes hálózat van, amelybôl az egyik a telefonszolgáltatóé, a másik a kábeltévés. Ésszerûnek tartanánk, ha a helyi hurok megosztásának kötelezettségét utóbbira is kiterjesztenék, kizárva természetesen ebbôl a lehetôségbôl az adott terület domináns telefonszolgáltatóját.
Végezetül annyit tartunk még fontosnak megjegyezni, hogy olyan szabályozásra van szükség, amelyik nem engedi, hogy (némely EU országhoz hasonlóan) eláraszthassák a magyar piacot a távközlési szerencselovagok.

B. J.


Ígéretes, de nem versenybarát tervezet

Hiányzó kiszámíthatóság

Honi távközlésünk fejlôdése szempontjából kritikus kérdés, hogy az EHT hogyan fogja szabályozni a domináns vezetékes szolgáltatót, versenytársai piacra lépését elôsegíti-e és milyen eszközökkel. A PanTel Rt. az egyik legígéretesebb versenytársa lehet a Matávnak. Így érthetô kíváncsisággal vártuk Bárányné dr. Sülle Gabriella, a PanTel stratégiai és üzletpolitikai tanácsadója véleményét a törvénytervezetrôl.
- Elöljáróban érdemes egy kicsit arról beszélni, hogy kell-e, illetve miért kell nekünk az Európai Unió távközléssel kapcsolatos szabályozását átvennünk. Egyesek ugyanis azzal érvelnek, hogy nem vagyunk EU tagok, tehát az ottani szabályozást sem kötelezô átvennünk. Nos, Magyarország nemzetközi szerzôdést kötött a társulással kapcsolatos kötelezettségekrôl az EU-val, s mindezeket az 1994. évi I. törvényben rögzítették. Ennek alapján meghatározódott, hogy hazánknak milyen lépéseket kell tennie azért, hogy "EU-kompatíbilis" legyen. A jogharmonizáció egy része például arról szól, hogy az EU versenyszabályaival nem ellentmondó versenyszabályokat kell törvénybe iktatnunk. Ennek a folyamatnak képezi szerves részét az, hogy elkészült az Egységes Hírközlési Törvény tervezete, ez is azt a célt szolgálja többek között, hogy megfeleljünk az ottani környezetnek. Azt is mondhatnánk, ez is része a "belépôjegynek".
- A tervezet hogyan minôsíthetô az EU-kompatibilitás szempontjából?
- Azt mondhatom: ígéretes. Ha jól emeli át a magyar jogszabályokba az EU ágazat specifikus szabályait, akkor úgy a telekommunikációs elôfizetôk, mint maga az ágazat és így az egész ország is jól járhat. Nemcsak azért, mert az EU tagállamai elvárják ezt a magatartást, hanem azért is, mert ezek a lépések a gazdaság számára is ésszerûek. Az EU távközlési direktívái arról szólnak, hogyan kell a (vezetékes) távközlési monopóliumokat lebontani, az új szereplôk piacra lépését, a versenyt jogszabályokkal is elôsegíteni. Csak címszavakban, itt a kulcsmozzanatok a hálózatok költségalapú megnyitása, a szolgáltató választás, a számhordozhatóság, a helyi hurok átengedése (unbundling).
- Hogyan lehetne az ígéretes tervezetbôl jól sikerült törvény?
- Az, hogy a törvény mennyire felel meg az EU elôírásoknak, csak akkor dönthetô el egyértelmûen, ha ismerjük a végrehajtási jogszabályokat is. Számos olyan szabályozást utal a törvény a hatályba lépése után kidolgozandó kormány- és miniszteri rendeletek hatáskörébe, amelyeket szerencsésebb lenne magában a törvényben megfogalmazni. Az EHT egy kerettörvény, és ezek a késôbb meghozandó rendeletek töltik ki tartalommal. Ha a törvénybe gumiparagrafusok kerülnek, akkor ezek a rendeletek jó és rossz irányba egyaránt elvihetik a tényleges szabályozást. Például az EU-szabályozásokban egyértelmû, hogy melyik szolgáltató és mire köthet elôfizetôi szerzôdést egy felhasználóval. Így például nemzetközi, belföldi és helyi szolgáltatásra lehet elôfizetôi szerzôdést kötni, de lehet a felhasználók számára szolgáltatást nyújtani elôfizetôi szerzôdés nélkül is, amennyiben a szolgáltatók egymás között így szerzôdnek. Errôl a fontos kérdésrôl például az EHT tervezete nem szól. A távközlés szabályozása a szolgáltatók vállalkozási szabadságát érinti, és gyakran megnehezíti az üzleti tervezéshez szükséges kiszámíthatóságot. A piacra lépéshez a kiszámítható jogi környezet az egyik legfontosabb stratégiai elem, hiszen így lehet hosszú távra üzleti tervet készíteni. Nem látható még világosan elôre, milyenek lesznek a részletszabályok, nem tudhatjuk, azok milyen idôtávra szólnak, vagy minden évben változni fognak Ezek mind a bizonytalanságot növelik a befektetôk körében.
- Szolgáltatni azonban nem optimális gazdasági környezetben is lehet - és gyakorta kell is!
- Ez valóban így van, csak ekkor a befektetôk, illetve a hálózati infrastruktúra építésébe beruházó szolgáltatók magatartása megváltozik. Elôtérbe kerülnek a rövid távú, esetleg már egy éven belül megtérülô beruházások és tervezési szempontok, sôt, megjelenhetnek olyan "befektetôk", vállalkozások, amelyek nem is tervezik létüket hosszabb idôre. Ez a távközlési piacnak nem használ, és ilyen helyzetben nem is várható tartós és jelentôs árcsökkenés. Ebbôl következôen pedig nemcsak az elôfizetôk, de az ország egésze is rosszul járhat.
- A piaci liberalizáció kapcsán került elôtérbe az egyetemes szolgáltatások fogalomköre. Mi ennek a háttere?
- Az egyetemes szolgáltatás abból a meggondolásból született, hogy a verseny nem járhat azzal, hogy bizonyos népességcsoportok kirekesztôdnek a telekommunikáció, az információs társadalom nyújtotta elônyökbôl. Versenykörülmények között ugyanis fokozottan érvényesülnek a távközlésben is a gazdasági hatékonyság szempontjai. Ezért az EU szabályai elôírják azt is, hogy az egyetemes szolgáltatások (amelyek tulajdonképpen alapvetô és minimális távközlési szolgáltatásokat takarnak) megfizethetô áron legyenek elérhetôek. Az EHT tervezete azonban nem mondja meg, hogy ez a hatósági ár hogyan, milyen módon lesz kiszámolva, milyen elvek alapján dönti el a hatóság, mi számít megfizethetônek. Ebben az a veszélyes, hogy ha az egyetemes szolgáltatás árát az ésszerûnél alacsonyabbra állítják be, akkor az egyetemes szolgáltatást nyújtó szolgáltatónak ezen jelentôs vesztesége keletkezhet. Ezt a hiányt viszont a többi szolgáltatótól beszedett díjak formájában rendeli a törvény finanszírozni, ami adott esetben a versenyt korlátozhatja. Ha pedig ezeket az összegeket burkolt adó formájában szednék be, az jogilag is támadható megoldás.
- Mi a helyzet a számhordozhatósággal, valamint az unbundlinggal?
- A számhordozhatóság megvalósítására lényegében egy év haladékot kapnak a szolgáltatók, ami tulajdonképpen reális, ha azt nézzük, hogy erre egyfelôl technikailag is fel kell készülni, másrészt pedig látni kell majd az ilyen irányú piaci igényeket is, hogy a beruházás nagyságrendje ésszerû legyen. Az unbundling, vagyis a helyi hurok megosztása (pontosabban egy bizonyos díjért történô használatra átengedése) esetében már nem ilyen szerencsés az EHT-ban levô megoldás. A helyi rézvezetékes hálózat átengedése éppen azért szükséges, mert a hagyományos vezetékes távközlô hálózatnak ez az az eleme, amelynél közgazdaságilag is ésszerûtlen - még infrastruktúra építô alapú versenymodell esetén is - a párhuzamos hálózatok, kapacitások kiépítése. Természetesen ahhoz, hogy a hálózat ezen részét meg lehessen osztani, fel kell azt javítani, szélessávú szolgáltatásokra alkalmassá kell tenni. Sajnos a tervezetben az unbundling szabályozása nem elôzi meg a versenykorlátozó magatartásokat. A tervezetben az szerepel, hogy az erôfölényes, domináns szolgáltató nem kötelezett a helyi hurok megosztására, ha úgy látja, hogy az mûszakilag nem kivitelezhetô!!! Vagyis: ugyan kötelezô, de ha a koncessziós nem akarja, nem kell megcsinálni Ez a szabály kiüresíti a helyi hurok átengedésére elôírt kötelezettséget, ezért teljesen egyértelmûen versenyellenes és a megoldás az EU rosszallását is ki fogja váltani. Célszerûbb lenne olyan megfogalmazás, hogy hiteles adatokon alapuló vizsgálat nyomán a hatóság csak átmeneti, rövid idôre felmentést adhatna ezen kötelezettség teljesítése alól, azzal, hogy ezen idô alatt a domináns szolgáltató köteles legyen a mûszaki akadályokat elhárítani.
Összességében azt mondom: ami a tervezetben benne van, módosításokkal elfogadható, tehát nem rossz. Azonban a hiányzó részletszabályok miatt a valódi verseny elindulása kétségessé válhat. A részletszabályok hiánya lényegesen kockázatosabbá, üzleti értelemben kiszámíthatatlan költségûvé teszi a piacra való belépést, annak minden negatív következményével együtt.

B. J.


Rossz üzenet az EU felé

Törvénysértô díjrendelet

EHT és összekapcsolási díjak témakörben végül, de nem utolsósorban megszólaltattuk Drozdy Gyôzôt, a Pannon GSM vezérigazgató-helyettesét is. Elsôként az összekapcsolási díjakat megállapító rendeletrôl fejtette ki véleményét.
- A 8/2001. számú MEH rendelet egy, az elôzô évben létrehozott bizottság munkáján alapult. Ennek része volt az a bizonyos Arthur Andersen tanulmány is. A rendelet célja az volt, hogy bevételátcsoportosítás ne történjen a különbözô szolgáltatók között. Vagyis a rendelet célja a régi rossz állapotok konzerválása. Emiatt a Pannon GSM nagyon csalódott. Ez a kormányzati magatartás az egész magyar távközlési piacot hátrányosan befolyásolja. Ezen túl, az EHT megszületése, a jövô év elejével tervezett piaci liberalizáció, valamint az ország tervezett EU csatlakozása elôtt rossz üzenet is - az EU irányába is.
- Mi az alapvetô probléma a Pannon GSM szerint a jelenlegi összekapcsolási díjszabás gyakorlatával?
- A díjrendelet jelen formájában és már évek óta a vezetékes szolgáltatókat finanszírozza, támogatja a mobilszolgáltatók rovására. Ennek talán lehet egy olyan (egyébként téves) ideológia a hátterében, hogy a mobiltelefon a gazdagok telefonja, és nem baj, ha rajtuk keresztül támogatjuk a vezetékes társaságokat. Errôl annyit érdemes megjegyezni, hogy az országban lassan több embernek lesz mobiltelefonja, mint vezetékes. Felhasználói összetételt tekintve pedig a mobiltelefon elôfizetôk között lassan több az alacsony jövedelmû, mint a vezetékes telefon felhasználói között. A mobiltelefon társaságok kínálnak ugyanis olyan szolgáltatási csomagokat, amelyek lehetôvé teszik, hogy ezer forintos havidíjak nélkül is telefonfelhasználó maradhasson például egy kisnyugdíjas. Az összekapcsolási díjrendelet hatására tehát ezek a szegény rétegek támogatják a mobiltelefon tarifákba kényszerûen beépített összekapcsolási díjakon keresztül azokat a középrétegeket, akik a vezetékes telefont használják.
- Mennyiben helytálló az a vélemény, hogy ez a rendelet az 1800-as tender prebid konferenciáján elhangzottak értelmében sérti a szolgáltatók koncessziós jogait, szerzôdését is?
- Teljes mértékben! Sôt, a rendelet még az ártörvényt is sérti. Az ugyanis kimondja, hogy a hatósági megállapítású ár csak a termelô vagy szolgáltató hatékonysági szempontból is indokolt költségeit fedezheti. Ez a rendelet azonban a nem hatékony szolgáltatók minden költségét fedezi. A rendelet külön bája, hogy a szolgáltatók bérelt vonali díjait teljesen indokolatlanul, egy eleve magas árszinthez viszonyítva is 56 százalékkal megemelte. Errôl egyébként a piaci szereplôket meg sem kérdezték.
- Mennyiben tekinthetô EU konformnak a díjrendelet?
- A rendeletet részben megalapozó, a HIF felkérésére készített Arthur Andersen tanulmány elvileg sem jó. Az EU által elfogadott egyetlen költségszámítási megoldás az LRIC, itt viszont a szolgáltatók összes múltbeli költségét felosztották a díjalaphoz. Benne természetesen minden olyan költséget is, aminek az adott szolgáltatáshoz semmi köze sincs. Azt is mondhatnánk, hogy köszönô viszonyban sincs az EU direktívákkal.
- Mennyire felel meg az EU csatlakozási szándékunkból eredô követelményeknek az EHT tervezete?
- Kész csodának tartom, hogy ilyen rövid idô alatt (mármint az IKB felállításától, mûködésének beindításától számítva) egy alapkoncepciójában helyes tervezet született meg. A hazai távközlés szabályozása szempontjából az EHT nagyon pozitív! Reméljük, nem fogják a különbözô lobbyérdekek ezt a koncepciót szétverni módosító indítványokkal. Ugyanakkor az alapelveiben helyes koncepció mellett lenne néhány javaslatunk a tervezetben benne maradt inkonzisztens elemek kijavítására. Emellett reagálni kívánunk néhány, a sajtóban is megjelent, egyes LTO-k képviselôitôl elhangzott abszurd javaslatokra. Az elsô ilyen, hogy az EHT tervezete féloldalas, mert nem szabályozza a mobil ágazatot, csak a vezetékest. A távközlésben a vezetékes piacot kell liberalizálni, mert ott vannak monopóliumok. A vezetékes ágazatban kell versenyt csinálni, és olyan szabályozásra van szükség, amely mellett ez a verseny hatékony is. Errôl szólnak az EU direktívái is. A mobilpiacon viszont nem szükséges beavatkozni, mert ott intenzív verseny van, már a GSM elindulása óta. Ezért itt közgazdaságilag sem indokolt a beavatkozás - és errôl az EU is így gondolkodik. Ennél nagyobb hozzá nem értésrôl már csak az a javaslat árulkodik, amelyik a vezetékes szolgáltatásban elôírt unbundlingra hivatkozva kívánja a tervezetbe belobbizni a virtuális mobil operátor fogalmát. A digitális cellás rádiótelefon technológiából következôen a mobiltelefon területén értelmetlen is unbundlingról beszélni, hiszen itt nem létezik helyi hozzáférési hurok. Ráadásul a virtuális mobil operátor azért is ésszerûtlen, mert a mobil szolgáltatás területén verseny van. Az elôfizetô szabadon választhat a különbözô szolgáltatók között. Olyan ez - egy hasonlattal élve - mintha a jegyüzértôl a mozik versenyének növekedését várná valaki
- Van-e a világban példa virtuális mobil operátorra?
- Vannak kereskedelmi alapú próbálkozások. Azonban az itthoni javaslat formájában, tehát költségalapon és kötelezô jelleggel, sehol nincs. Ez a mobilpiaci szereplôk ellehetetlenítéséhez vezetne, és az EU szabályozókkal is ellentétes lenne.
- Mennyiben kötelezôek hazánkra az EU elôírások?
- Természetesen kötelezôek, egyrészt a társulásról kötött nemzetközi szerzôdésünk, valamint az 1994. évi I. törvény szerint is. Az EU-ban egyébként a távközlés területén egy kötelezôen követendô rendelet van, az összes többi direktíva, azaz irányelv. Utóbbi megmondja, milyen irányba kell menni, természetesen a hazai viszonyokra adaptált módon. Az egyetlen kötelezô rendelet a vezetékes helyi hurok átengedésérôl szól. De nézzük más oldalról. Ésszerû amit az EU kér? Igen, mert jelenlegi ismereteink szerint elôremutató, hasznos szabályozás, az egyetlen igazán jó megoldás a verseny megvalósítására és a vezetékes távközlési monopóliumok megszüntetésére. Igazából ezért kell ezeket az elôírásokat követni, és csak másodsorban azért, mert kötelezôek. A local loop unbundling azért hasznos, mert még infrastruktúra alapú versenyszabályozás esetén is közgazdaságilag ez az egyetlen ésszerû megoldás a valódi verseny kikényszerítéséhez.
- Egyetértenek-e azzal a javaslattal, amely pénzforgalmi jogosultságokat kérne a mobiltelefon szolgáltatóknak?
- Az e-commerce, azon belül az m-commerce elterjedése nem lehetséges anélkül hogy a mobiltelefon szolgáltatók megkapjanak bizonyos pénzforgalmi szolgáltatásokra jogosultságokat.

B. J.


Felkészülés a versenyre

ISO minôsítés az értékesítésben

Immár megfelel az ISO 9001 szabványnak a Matáv Nemzetközi társszolgáltató üzletágának (NTÜ) minôségbiztosítási rendszere az SGS Magyarország Kft. értékelése szerint. Az errôl szóló dokumentumot Mesterházy Tiborné, az NTÜ igazgatója vette át néhány hete Kákonyi Andrástól, az SGS Magyarország Kft. képviselôjétôl a Matáv székházában.
Straub Elek elnök-vezérigazgató az esemény kapcsán utalt rá, hogy az elismerés mérföldkövet jelent az üzletág és a Matáv életében. A Nemzetközi társszolgáltatói üzletág évek óta színvonalas, kiváló teljesítményt nyújt, eredményeik folyamatosan jók. Ezt bizonyítja a mostani a tanúsítvány is, amely igazolás arról, hogy az ügyfeleket magas szinten szolgálják ki. A Matáv szempontjából ez különösen fontos azokon a területeken, amelyeken közvetlen a kapcsolat az ügyfelekkel.
Tankó Zoltán értékesítési vezérigazgató-helyettes kiemelte, hogy az NTÜ az értékesítési területen elsôként kapta meg az ISO minôsítést.
Papagorasz Takisz, az NTÜ minôségügyi vezetôje elmondta, hogy az üzletág felkészítését az új minôségirányítási rendszer bevezetésére egy év alatt végezték el a Szenzor Gazdaságmérnöki Kft. szakembereinek segítségével. Az ISO 9001 minôségirányítási rendszer bevezetésének indokai között szerepelt egyebek között a versenyelôny megtartása, az ügyfelek igénye, az Európa Unió és a kormányzati elvárások, valamint a Matáv színvonalasabb munkára való törekvése. Az üzletág számára a tanúsítás számtalan elônnyel jár. Letisztultabb döntési jogköröket, felelôsségeket állapítottak meg a leírt, szabályozott üzleti folyamatok által. Javult a vezetés színvonala a vezetôi munka átvizsgálásával, valamint a belsô és külsô felülvizsgálatokkal. Elôtérbe került a minôségért való felelôsségvállalás, amely a vevôi reklamációk, valamint a vevôk és a beszállítók értékelése alapján válik mérhetôvé. Sztenderdizálták a folyamatokat, tudatosabb lett a munkavégzés, a munkatársak is átfogóan látják a szervezet munkáját. Ez utóbbi elônyök azt jelentik, hogy tudatosult a dolgozók helye a munkafolyamatokban, mindenki tisztábban látja a szerepét és felelôsségét a munkavégzés során. A tanúsítással biztonságosabb lehet a munkavégzés, ami egyebek között a titkos iratkezelésre, az archiválásra, a számítógépes mentésekre vonatkozik. A szabvány szerinti mûködést negyedévente ellenôrzi felváltva az SGS Magyarország Kft., illetve maga a NTÜ, amely külsô vizsgálókat kér fel a feladat elvégzésére.

Cs. A.


IP labor a Nokia támogatásával

Ismét bôvülnek a BME lehetôségei

Az infokommunikáció hazai fejlôdésének egyik kulcskérdése felsôfokú oktatásunk helyzete, színvonala. Éppen ezért szívesen adunk hírt lapunk hasábjain minden olyan eseményrôl, mely ezt a színvonalat igyekszik emelni. Márciusban a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemrôl kaptunk meghívást a Nokia támogatásával létrejött számítástechnikai laboratórium avatására.
A Nokia 12 millió forint értékû támogatásával létrejött laboratóriumot Stumpf István kancelláriaminiszter avatta fel, nyomatékot adva ezzel az összes hasonló együttmûködés fontosságának. Avató beszédében kiemelte, hogy mint a hírközlésért is felelôs miniszter, örömmel jött az oktatás eme kis szentélyének a megnyitására, mert ezek a mûhelyek képezik az alapját az információs társadalom szakembereinek a képzéséhez. Ahhoz, hogy hazánk egyfajta közép-európai szilíciumvölgy lehessen a régióban, el kell érnünk, hogy a digitális kultúra és írástudás magas szintre emelkedjen. Az alacsony áron elérhetô Internet-hozzáférés, a legkorszerûbb technológiák bevezetése, s mindehhez a szabályozási és gazdasági feltételek kialakítása a záloga ennek a felemelkedésnek. Ebben a folyamatban sokat tudnak segíteni a multinacionális cégek, akik a felsôoktatási intézményekkel közösen ki tudják alakítani ennek a magas képzettséget igénylô tevékenységnek a szakember-bázisát. Mint Stumpf István hangsúlyozta, összefogásra van szükség ahhoz, hogy az ország nyelvileg alkalmassá, üzletileg vonzóvá váljon ennek az elképzelésnek a megvalósításához. Ennek az összefogásnak az egyik ékes példája a Nokia és a BME 1998-ban aláírt együttmûködési megállapodása, melynek eredményeként a Nokia komolyan épít a magyar szellemi bázisra.
Heikki Vappula, a Nokia Magyarország ügyvezetô igazgatója megerôsítette, hogy a Nokia elkötelezett Magyarország iránt, aminek egyik tanújele a magyar mûszaki fôiskoláknak és egyetemeknek nyújtott támogatás. Jó példa erre azonban a Nokia magyarországi K+F tevékenysége is, ahol a foglalkoztatott szoftver mérnökök száma már meghaladja a négyszázat. A mobil Internet alkalmazások, a mobil játékok, böngészôk fejlesztése folyik Magyarországon, ami jól mutatja, hogy a Nokia hosszú távon szeretne a magyar szellemi tôkére építeni. Vappula kiemelte, hogy külön jelentôsége van annak, hogy a BME részére egy IP labort adhatnak át, hiszen a jövô egyértelmûen az IP alapú kommunikációé.
Detrekôi Ákos, a BME februárban újraválasztott rektora elmondta, hogy a BME-n folyó informatikus képzés keretében végeznek azok a mérnökök, akik képesek lesznek a jövô informatikai rendszereinek fejlesztésére, alakítására és befolyásolására, s akikbôl egész Európában hiány van. Az egyetem tehát kulcshelyzetben van és ezt a feladatát mintaszerûen igyekszik ellátni. Ehhez igen fontos a kormányzat, az akadémia és az egyetem együttmûködése, mind egymással, mind a technológiában élenjáró multinacionális vállalatokkal.
A labor munkáját Dr. Pap László, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja mutatta be a résztvevôknek. Az egyetem informatikai épületében kialakított labor az IP alapú kommunikáció protokolljainak vizsgálatára, ezzel kapcsolatos kutatások elvégzésére biztosít magas szinten lehetôséget. A mûszaki informatikus képzés számára igen fontos, hogy a hallgatók ne csak az elmélettel, hanem a gyakorlattal is megismerkedjenek, mielôtt elhagyják az egyetem padjait. Ehhez erôs ipari szakmai kapcsolatokra van szükség, ezt példázza a Híradástechnika Tanszékhez tartozó IP labor megszületése is.

B. I.


Szuperszámítógép a felsôoktatásnak

A világ elsô ötszázában...

Elôzô számunk megjelenése után avatták fel a Hálózati és szuperszámítógép központot Budapesten, a NIIF (Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Iroda) székhelyén. A megnyitó beszédet Nagy Miklós, a NIIF igazgatója tartotta, aki a hazai felsôoktatás infrastruktúrájának fejlesztésében jelentôs lépésnek nevezte a mostani eseményt. A számítógép az ország 35 nagy egyetemi, kutatói, közgyûjteményi regionális központjának adatcseréjérôl gondoskodik, és a korábbiaknál csaknem százötvenszer nagyobb adatátviteli sebességgel mûködik. Így a világ ötszáz legnagyobb teljesítményû szuperszámítógépe közé tartozik.
A regionális csomópontokhoz mintegy négyszáz felsôoktatási, kutatási és közgyûjteményi intézmény kapcsolódik, szolgáltatásait csaknem 400 ezren használják. A szuperszámítógép a hazai felsôoktatási, kutatói gerinchálózatra csatlakozik, s alkalmas lenne egyidejûleg ötmillió telefonkapcsolat kiszolgálására. A hálózati rendszer megbízhatóságát jól jellemzi a kiemelkedôen kedvezô úgynevezett "rendelkezésre állási mutató", ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hálózat egyedi kapcsolatai havonta legfeljebb 44 percre eshetnek ki. Négy évvel ezelôtt a kutatói hálózat nemzetközi összkapacitása 10 Mbit/s volt, jelenleg pedig 155 Mbit/s, ezen belül 50 százalékos a tengerentúli hozzáférés aránya. Az eszközöket szállító és a kivitelezést végzô vállalkozások oktatást, kutatást támogató elkötelezettségének köszönhetôen a beruházás rendkívül kedvezô pénzügyi mutatókkal valósult meg: a 2 milliárd forintos listaár helyett 140 millió forintért vásárolhatta meg az eszközöket a NIIF.
A NIIF program több mint tíz évvel ezelôtt, még az Internet hôskorában indult el azzal a céllal, hogy a hazai oktatóknak és kutatóknak, a könyvtárak és közgyûjtemények munkatársainak minél korszerûbb hálózati infrastruktúra álljon a rendelkezésére. Mindez 1988-89-ben egy speciális elektronikus levelezô-rendszerrel kezdôdött, majd a nemzetközi hálózatok terjedésével az azokba való bekapcsolódással folytatódott. Az Internet térhódításával párhuzamosan ez a hálózat gyorsan és egy tisztán Internet-alapú hálózattá vált, amely számára a nemzetközi internetes kapcsolatot az Europanet, a TEN-34, majd a TEN-155 európai kutatói hálózatokhoz való csatlakozás biztosította. 1999-ben kormányrendelet született a NIIF programról, és az oktatási miniszter felügyelete alá tartozó, közvetlen költségvetési támogatással megvalósított célprogrammá tette azt. A 2000-es esztendô volt az elsô, amikor alkalmi megegyezések helyett az állami költségvetés egyik nevesített fejezete garantálta a program finanszírozását.
A szuperszámítógép több domainként, azaz több különálló, virtuális gépként is konfigurálható, amelyeket adott esetben akár mûködés közben is újra lehet konfigurálni az aktuális erôforrás-igényeknek megfelelôen. A rendszer megbízhatóságát a mûködés közben cserélhetô, redundáns alkatrészek is növelik. Jelenleg országszerte mintegy harminc olyan orvosi, kémiai, csillagászati, biotechnológiai és hasonló kutatási-fejlesztési projekt van, amely ki tudja használni a NIIF szuperszámítógépének kapacitását. Mivel a számítógép a NIIF gerinchálózatának központjában mûködik, további beruházások nélkül is elérhetôvé válik az ország valamennyi kutatója számára. Minden remény megvan arra, hogy ez a gép egy úgynevezett GRID-projekt indítását is meg fogja alapozni, amivel a hazai kutatók megvethetik a lábukat az elosztott számítógépes rendszerekkel kapcsolatos egyik legfontosabb nemzetközi kutatási területen. A GRID technológia sokak szerint olyan mértékben változtatja majd meg a számítási kapacitások interneten keresztüli felhasználási módját a világban, ahogyan azt az World Wide Web tette az interneten keresztüli információ-megosztás területén.
A szuperszámítógépet és a szerverek meghatározó többségét a Sun Microsystems szállította, a Cisco a hálózati eszközöket - routereket és kapcsolókat - biztosította. A nagyon kiélezett versenyben végül két távközlési cég volt képes az NIIF ár és teljesítmény elvárásainak megfelelni: a Matáv és a Vivendi-V-Com. A Sun Microsystems ma is igen büszke egyetemi gyökereire (innen származik a vállalat elnevezése is: Sun, azaz Stanford University Network), fennállása óta a jövô zálogának tekinti és kiemelt területként kezeli az oktatás és a tudomány világát. Ezen törekvés minél hatékonyabb megvalósítása érdekében a cég egy évvel ezelôtt Strategic Education Investment Program néven a terület támogatását célzó kezdeményezést indított el. A világ ötszáz legnagyobb kapacitású szuperszámítógépe közül egyébként 92 Sun számítógép-konfiguráció. A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program részeként megvalósult magyar egyetemi, közgyûjteményi és kutatóintézeti számítógép-hálózat (HBONE) eszközrendszerének csaknem 100 százaléka Cisco gyártmányú. A hazai hálózat a fejlesztés elsô fázisában 11, a másodikban további 23, jelenleg tehát 34 helyszínen képes nagysebességû kapcsolatot teremteni a nemzetközivel, amelynek tagjai többségében felsôoktatási regionális centrumok.
Tankó Zoltán, a Matáv vezérigazgató-helyettese emlékeztetett rá, hogy a Matáv a kezdettôl fogva, csaknem 13 éve vesz részt a NIIF programjában. A kapcsolat nemcsak távközlési szolgáltatások nyújtására, hanem kutatási-fejlesztési együttmûködésre is kiterjed. Az NIIF országos hálózatának távközlési alapjait a Matáv építette ki, és az iroda nemzetközi hálózati csatlakozását is a cég biztosítja. A Matáv országos hálózatán jelenleg 19 összeköttetésen nyújt nagysebességû adatátviteli hálózati szolgáltatást a kutatói közösség számára, továbbá több mint 250 különbözô sebességû digitális adatátviteli összeköttetést biztosít az NIIF-intézmények részére. Az NIIF számára speciális díjkedvezményeket nyújt, ezzel támogatva az NIIF program fejlôdését.
Polányi Sándor, a Vivendi vezérigazgatója elmondta: a felsôoktatás fejlesztése a jövô versenyképességének kulcsa, ezért is fontos számukra, hogy távközlési szakmai tapasztalatukkal hozzájárultak az alapkutatások távközlési és informatikai biztosításához. A Vivendi tartalmas és sikeres kapcsolatot ápol a szegedi, a veszprémi, valamint a gödöllôi egyetemekkel. A szuperszámítógép lehetôvé teszi, hogy a magyar kutatói-egyetemi hálózat tagjai az Európa Unió országaiban is a legmagasabb minôségû távközlési infrastruktúrát használhassák.

Cs. A.


Biztonságban az interneten

Unix-alapú operációs rendszeren mûködô tûzfal védelmi megoldást fejlesztett ki egy nemrég alapított hazai cég, a CallNet. Az Internetes szerver-megoldás minden tekintetben felveszi a versenyt a hasonló külföldi termékekkel, igény szerint proxy és mail-szerver funkciókat is elláthat, ráadásul licenckorlátozások nélkül. Az IDtAI jelû, a mesterséges intelligenciakutatások eredményeit felhasználó bôvítmény képes a rendszer mûködését, a vizsgálati feltételeket rugalmasan alakítani a betörôk változó, fejlôdô módszereihez, ezáltal hosszú távon is biztos védelmet nyújt.
További információk: 248-2090,
www.callnet.hu.


 


Fogyatékosoknak Jelmondó

A "különleges tudakozó" feltámad

Új szolgáltatásokkal rukkolt elô a Matáv: február 15-én a Tudakozó Pluszt, március 20-án pedig a Jelmondót vezette be. Mind a kettô szolgáltatás a tudakozóhoz, illetve a telefonos ügyfélszolgálathoz kapcsolódik, s az ügyfelek jobb tájékoztatását segíti. Eközben megújult a szervezet is: a Kezelôi és Információs Központ (lényegében a tudakozó) a telefonos ügyfélszolgálat tevékenységével bôvült, s január elsejétôl Ügyfélszolgálati és Információs Központnak hívják - tudatta Ferenci Richárd, a központ igazgatója.
Az igazgató elmondta: a szervezeti összevonásra azért volt szükség, hogy egy helyen összpontosítsák erôiket, javítsák az ügyfelek elégedettségét. Így jobban képesek kielégíteni az eseti igényeket is. Ráadásul készülnek a versenyre ezen a téren is, hiszen az ügyfél igényeire a jövôben még gyorsabban, rugalmasabban, a megváltozott körülményeket figyelembe véve kívánnak reagálni. A korábbi Kezelôi és Információs Központ három éve az ISO 9001 szabványnak megfelelôen mûködik, de a telefonos ügyfélszolgálattal történt összevonás után a magasabb szintû szabvány - az ISO 9002:2000 - elérésére törekszenek, amelyet az egész szervezetre kiterjesztenek.
A Tudakozó Plusz szolgáltatás egyfajta hangos portál, amelyet a 197-es számon lehet elérni. Érdeklôdni lehet például a tôzsdei árfolyamok, a menetrendek iránt, de apróhirdetés is található benne. A Jelmondó szolgáltatást a siketek, nagyothallók és beszédkárosultak részére hozták létre. Lényege, hogy egy teljes értékû kommunikációs formát alakítottak ki a hátrányos helyzetûek és a Matáv kezelôje között. A szolgáltatás igénybevételének technikai feltétele, hogy a hátrányos helyzetû ügyfél modemmel felszerelt számítógéppel, vagy egy mini laptopra emlékeztetô gépíró telefonkészülékkel rendelkezzék. Ô a 06-80-303-202 zöldszámra juttatja el a hívni kívánt fél telefonszámát és közlendôjét, amit az Ügyfélszolgálati és Információs Központban külön erre a feladatra felkészített operátor fogad és szóban továbbít a hívott félhez. Amennyiben valaki siketet, nagyothallót vagy beszédkárosultat szeretne felhívni, egy másik zöldszámon, a 06-80-300-200-on teheti meg. Ez esetben a kezelô a szóbeli üzenetet a hívott fél gépíró telefonkészülékére juttatja el, majd felolvassa a választ a hívónak. Beszélgetést kezdeményezni kizárólag Matáv-elôfizetôi állomásról lehet, s nem hívhatók a speciális háromjegyû - a 06-40, 06-80, 06-90-es -, valamint a nemzetközi telefonszámok.
Pozsgainé Vígh Aranka, a Matáv Ügyfélszolgálati és Információs Központjának ügyfélszolgálati igazgatóhelyettese a múlttal kapcsolatban elmondta, hogy a Matáv telefonos ügyfélszolgálata, az 1212 sokéves elôkészítô munka eredményeként jött létre. Budapesten 1996 októberében megalakult a "Telefonos Ügyfélszolgálati Modell Iroda", amely kísérletképpen egy harminc ezres ügyfélkört megcélozva vezette be Magyarországon a telefonos ügyintézési gyakorlatot. A telefonos ügyfélszolgálat mai rendszerének kialakítása 1997 júliusában kezdôdött el. A "telefonos várólista" emlékeit idézô, hagyományos ügyfélszolgálati irodák a telefonos ügyfélszolgálat megjelenésével párhuzamosan megszûntek, illetve értékesítési feladataikat az ország nagyobb városaiban megtalálható Matáv Pontok vették át. 1998 decemberére az összes budapesti lakossági elôfizetôt a telefonos ügyfélszolgálat szolgálta ki, az ügyfelek egy könnyen megjegyezhetô ingyenesen hívható számon - az 1212-ön - érdeklôdhettek. A szolgáltatás kiterjesztése tovább folytatódott, s 1999-ben már az egész ország összes lakossági elôfizetôje a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül intézhette ügyeit.
Az országos lefedettség elérését követôen került sor a technikai fejlesztésre. Az 1212-re érkezô hívások irányításában a területi elv helyett a "legrégebben szabad kezelô" elve érvényesült, vagyis a hívást a központ automatikusan a szabad kezelôhöz kapcsolja. Így teljesen természetes, ha egy nyíregyházi operátorhoz zalaegerszegi hívás vagy egy soproni ügyintézôhöz békéscsabai megrendelés érkezik. Ma az ügyfelek kiszolgálásában három központ vesz részt, amelyek Budapesten, Nyíregyházán és Sopronban találhatók.
A telefonos ügyfélszolgálati szervezet kialakítása a Matáv teljes ügyfélkapcsolati rendszerét megváltoztatta, melynek eredményeképpen az elôfizetôk ma már telefonon intézhetik ügyeik döntô többségét. A 1212-ön bármilyen szolgáltatás megrendelése, számlainformáció kérése lehetséges. Az ügyfélszolgálat feladatai közé tartozik a telefonos és az írásos megkeresések intézése, tekintettel arra, hogy mind a telefonon, mind a postán beérkezett kérések ugyanazt az utat "járják be" a szervezeten belül. Az adatbázisban rögzített megrendelést, reklamációt az illetékes szakterület automatikusan kezeli. A határidôk pontos betartását az automata ügykövetô rendszer "felügyeli". Az ügyfélszolgálat különleges operátori csapatát képezi az ISDN Help Desk. A csoportban olyan, speciálisan felkészített kezelôk dolgoznak, akik az ISDN-vonal telepítési, programozási, beállítási problémáiban nyújtanak segítséget. Külön csoport foglalkozik a bonyolultabb, mélyebb tudást igénylô ügyekkel.
Az új dolgozókat szigorú feltételek szerint választják ki, egyebek mellett pszichológiai alkalmasságukat is vizsgálják. Az új munkatársak ezután kilenc hetes elméleti képzésen és egyhetes gyakorlati oktatáson vesznek részt. Az ismeretek naprakészen tartása érdekében az operátorok naponta 20 perces oktatáson vesznek részt, ahol tájékoztatást kapnak minden olyan változásról, amely a Matáv elôfizetôt érinti. A Matáv telefonos ügyfélszolgálatának három központjában csaknem hatszáz munkatárs dolgozik, átlagos életkoruk 29 év. A kezelôk döntô többsége, 78 százaléka nô. Az ügyintézôk 89 százaléka középfokú, 11 százaléka felsôfokú végzettséggel rendelkezik.
A telefonos ügyfélszolgálat életében elôfordulnak furcsaságok is: egyszer egy kétségbeesett férfi mesélte el egy utcai telefonfülkébôl, hogy felesége ingben és alsónadrágban kizárta a lakásból. Kérte az 1212-t, hogy próbáljanak közbenjárni az érdekében a feleségénél. A kezelô hosszas gyôzködés után rábeszélte az asszonyt, hogy férjét visszaengedje a lakásba. A férfi azóta is hálás ügyfele a Matávnak.

Ügyfélszolgálati adatok

A 1212-re érkezô hívások száma (napi átlag) 40 ezer
A 1212-re érkezett hívások napi maximuma 63 ezer
Átlagos beszélgetési idô 3 perc*
Elintézett megkeresések az ügyfélszolgálaton (heti átlag)** 45 ezer
Elintézett megkeresések heti maximuma az ügyfélszolgálaton 73 ezer
* Az operátoroknál végzôdô hívások fele érdeklôdés, információkérés, másik fele jogviszony-módosítás, megrendelés, reklamáció.
** Például szerzôdésmódosításra, ISDN-bevezetés lebonyolítására irányuló megkeresés.

Cs. A.


A hírközlés története LII.

Mobil rádiótelefon a harmincas években

Nem tévedés a cím! Miközben az elektromechanikus rendszerek egyre tökéletesebbé váltak, s megindult a rotary rendszerû telefonközpontok tömeges elterjedése, már komoly eredmények kezdtek mutatkozni a vezeték nélküli távközlés területén is. Persze nem a mai értelemben vett rádiótelefonra kell gondolnunk, mikor ezekrôl a berendezésekrôl beszélünk. Elsôsorban a tengerjáró hajók, majd a légiközlekedés fejlôdésével a repülôgépek kommunikációjának a megoldása volt a cél abban az idôben.
A korábban már bevezetett rádiótávíró ugyan megoldást jelentett a vészhelyzetek jelzésére, azonban egyre gyakrabban merült fel az igény a kétirányú beszédátvitel iránt. A rádiótelefon megvalósítása ugyan technikailag bonyolultabb, mint a rádiótávíró, ugyanakkor viszont használata nem igényel elôismereteket. A legkorábbi kísérleteket már 1915-ben megkezdték az American Bell Telephone System mérnökei az amerikai New Hampshire csatahajó és a parti állomás között. A brit Marconi Company a Calais és Dover között közlekedô gôzösök közül 1923-ban a Lorina, majd 1925-ben a Princess Ena fedélzetén helyezett el kétirányú rádiótelefon berendezéseket. Az igazi erôpróba azonban a Southampton - New York járat rádiótelefonnal való ellátása volt 1930-ban. Ezen a járaton sok olyan utas utazott, akinek a több hétig is eltartó út folyamán fontos volt a telefon használata.
A kísérletek már 1929-ben megkezdôdtek, s elsôként a brit Berengaria, valamint az amerikai Leviathan fedélzetén jelentek meg a hajó társalgója mellett a telefonfülkék, akkor még csak mérési célokkal. A nyilvános szolgáltatás 1930. február 14-én indult meg a Leviathan és a brit Majestic fedélzetén, majd az elsô sikerek után az Olympic, a Homeric, a Bergenland, az Empress of Britain és a Monarch of Bermuda társalgója mellett is megjelentek a telefonfülkék. Az elsô idôkben csak Londont, de nem sokkal késôbb már egész Nagy-Britanniát, Franciaországot, Németországot, Belgiumot, Hollandiát, Spanyolországot és Svájcot lehetett hívni a hajók fedélzetérôl - legalábbis ami az európai irányt illeti. Az Amerika felé irányuló hívásokat New York telefonközpontja kapcsolta tovább.
Hogyan jöttek létre ezek a kapcsolatok? Nos, természetesen a kapcsolat felvételére a rövidhullámú sávot használták. Ehhez az óceán partján helyeztek el rövidhullámú adó és vevôállomásokat. Az európai oldalon az adóállomás a brit Rugby, a vevôállomás Baldock mellett települt a tengerparton. Az amerikai oldalon az adó Ocean Gate, a vevô pedig Forked River mellett települt. A hajón elhelyezett berendezések egyszerûsége kulcsfeltétele volt a megbízható mûködésnek, ennek érdekében igyekeztek a használt frekvenciák számát korlátozni. Ugyanakkor viszont az áthidalandó, közel 3000 tengeri mérföldes távolság miatt mégis szükség volt a sávváltásokra a távolság és a napszak függvényében, az eltérô terjedési viszonyok miatt. A használt frekvenciasávokat a mellékelt táblázatban láthatjuk. Az "A" frekvenciát az elindulás elsô napján - a kikötôhöz közel - használták, majd a második és harmadik napon a "B" frekvenciára kapcsoltak. A nyílt óceánon a "C" frekvenciát használták, végül az utazás utolsó napján, mikor már a túlsó parthoz értek, a "D" frekvencián dolgoztak.

Rádiótelefon frekvenciák az 1930-as években

Amerika Európa
Frekvencia Adás a partról Adás a hajóról Adás a partról Adás a hajóról
A 4752 kHz 4177 kHz 4430 kHz 4975 kHz
B 8560 kHz 8830 kHz 8860 kHz 8680 kHz
C 12840 kHz 13210 kHz 12380 kHz 12780 kHz
D 17120 kHz 17640 kHz 16440 kHz 17080 kHz


A nagy teljesítményû, part menti adók különleges látványt nyújtottak. A nagy távolságok áthidalásához irányított antennacsoportokat használtak, melyek magassága megegyezett a hullámhosszal, szélessége pedig a hullámhossz négyszerese volt. Mivel a használt sávok hullámhossza 17 méter és 60 méter között volt, így hatalmas antennatornyok közé kifeszített acélsodronyokon helyezkedtek el az antennák, mint valami part menti lepkeháló. Bonyolította a helyzetet, hogy a Southampton és New York között közlekedô hajók nem egyenes vonalban tették meg az utat, hanem - hajózási megfontolások miatt - ettôl a vonaltól jelentôsen eltértek déli irányban. Ennek következtében az irányított antennáknak szélesebb irányszögben kellett mûködniük, ami persze nagyobb teljesítményt igényelt. Az európai adó 5 kW-os, az amerikai adó 12 kW-os kimenô teljesítménnyel dolgozott. A hajókon lévô adók teljesítménye 250 W és 1 kW között változott.
Egész más megoldást használtak a kisebb hajókon, melyek fôként halászattal vagy bálnavadászattal foglalkoztak. Itt sokkal egyszerûbb, kisebb fogyasztású készülékekre volt szükség. Ezek a berendezések a 150-200 méteres hullámhosszú tartományban dolgoztak, 25 W-os kimenô teljesítménnyel. Ezzel az egyszerû készülékkel átlagosan 200 mérföldes távolságig lehetett forgalmazni, de jó terjedési viszonyok mellett nappal 3-400 mérföldig, éjjel pedig 1000 tengeri mérföldig is eljutottak az üzenetek. Szimplex mûködésûek voltak, tehát egyszerre csak egy irányban kommunikáltak, s az üzeneteket a parti állomás kezelôje továbbította a telefonhálózat felé.
A repülôgépeken használt rádiótávírókat is hamar felváltották a rádiótelefonok, melyek az elsô világháború alatt jelentôs fejlôdésen mentek keresztül. Európát régiókra osztották fel és minden egyes régió rádiótelefon forgalmát egy adott földi állomás látta el. Természetesen a beszédforgalom itt csak a repüléssel kapcsolatos tényekre, információkra korlátozódott, s a pilóta csak az irányító állomással vehette fel a kapcsolatot. A teljes kommunikációra a 333,3 kH-ez sávot használták.
Amerikában teljesen eltérôen szervezték meg a légi rádiótelefon rendszert a harmincas években. Különbözô hullámsávokat jelöltek ki 1500 kHz és a 16500 kHz között és minden légitársaság külön sávot kapott a kommunikációjának a biztosítására.
Érdekes módon már a vonatról való telefonálás gondolata is felmerült ezekben a korai idôkben. Amerikában a Lackawanna Railroad már 1913-ban tett kísérletet ilyen rendszer mûködtetésére, majd 1922-ben a Párizs-Orleans vonalon Franciaországban, 1924-ben pedig a Great Western Railway Nagy-Britanniában próbálkozott a megoldással. Az elsô sikeres megoldást 1923-ban a Berlin-Hamburg vonalon kezdték el üzemeltetni, azonban ez nem tisztán rádiótechnikai megoldás volt, mert a 285 km-es szakaszon a vágánnyal párhuzamosan egy érpárat is kihúztak a vonal teljes hosszában. A vonatról indított telefonhívás eddig a monumentális antennáig utazott egy 60 kHz-es vivôhullámon, s innen Berlinbe, Hamburgba vagy a köztes Wittenberge-be jutott el az érpár segítségével, ahol a vezetékes telefonhálózatra csatlakozott. Ugyanezt a rendszert vezették be Kanadában is 1930-ban Montreal és Torontó között.

dr. Bartolits István