Vezetékes távközlés

 

 

Korszerû szabályozás, globális technológia

Hálózatok új generációja

Idén is nagy sikerrel rendezte meg a Hírközlési Fôfelügyelet az "Infokommunikációs Trendek 2001" címû nemzetközi konferenciáját. A két napos konferencián tizennyolc elôadó ­ közülük tíz külföldi ­ és két kerekasztal-beszélgetés igyekezett minden oldalról megvilágítani az idei témát, a hálózatok új generációját. Mint Frischmann Gábor, a HIF elnöke bevezetôjében mondta, "be vagyunk hálózva", s bár ennek a szónak sokféle értelme van, bizonyos értelemben az egész Földgolyót a hálózatok fogják össze. Az egész szakmának ­ és ezen belül a HIF-nek is ­ komoly felelôssége, hogy ezek a hálók mûködjenek, s segítsenek mindennapi életünkben.
A több mint háromszáz hallgatót vonzó két napos rendezvény valóban széles értelemben foglalkozott a hálózatok kérdésével. Az elsô nap fôként a szabályozási trendekkel foglalkozott, s az elhangzottak nagy segítséget fognak nyújtani abban az izgalmas helyzetben, amit az év végétôl megnyíló liberalizált piac jelenteni fog itthon. Elôadást tartott a dán és az ír hatóság vezetôje, valamint a portugál hatóság nemzetközi igazgatója is, akik a gyakorlat oldaláról közelítették meg a szabályozás szerepét. A delfti Mûszaki Egyetem két kiemelkedô szabályozási szakembere, William Melody és Rohan Samarajiva viszont a szabályozás jövôbeni szerepével, szerepének átalakulásával foglalkoztak elôadásukban.
Samarajiva sodró lendületû elôadása ráadásul komoly gyakorlati tapasztalatokon alapul, hiszen a ceyloni születésû, de Amerikában élô szakember 1998-ban visszament Sri Lankába, hogy elméleti tanulmányait felhasználva ott hozza létre az egyik legkorszerûbb hatóságot és vezesse azt egy ideig. Elôadásában hosszan foglalkozott a szabályozó hatóság függetlenségének a kérdésével, két részre bontva azt: a szabályozott piaci szereplôktôl illetve a politikai erôktôl való függetlenségre. Mint megállapította, a piaci szereplôktôl való függetlenség fogalmazható meg világosan, bár ez sem minden országban teljesül, de az igazán nehéz kérdés a politikától való függetlenség meghatározása és biztosítása. Ennek mértéke éppen ezért országonként változó. Samarajiva ezen kívül még a korszerû hatóság kritériumaként fogalmazta meg a szakértelmet, az átláthatóságot és a hatékonyságot. Ez az öt feltétel együtt adja a minimális feltételeket ahhoz, hogy korszerû hatóság jöhessen létre, ugyanakkor viszont ezek biztosítása nem egyszerû feladat.
A nemzetközi áttekintés mellett az infokommunikáció itthoni helyzetérôl is jó összefoglalót hallhatott a közönség Bánhidi Ferenctôl, a HIF piacszabályozási elnökhelyettesétôl. Kapcsolódva William Melody egy mondatához, miszerint egy szabályozó sohasem lehet biztos benne, hogy bármilyen hatása is van tevékenységének a piacra, Bánhidi kifejezte azon reményét, hogy az új Hírközlési Törvénynek azért lesz jótékony hatása a piacra. Azt azonban látni kell, hogy a már megszavazott törvény és a készülô végrehajtási rendeletek együttesen fogják kifejteni ezt a hatást. A hazai liberalizációs modell összességében 40-50 végrehajtási rendeletben fog kiteljesedni, melynek hatására sok elem fog megváltozni a liberalizáció kezdetekor. Bánhidi 11 olyan elemet emelt ki ezek közül, melyek alapvetôen meghatározzák a szabályozás hatását.
Az elsô elem a piacnyitás. Ebben ugyan 1992-ben történt elôrelépés, azonban ez csak a piac 10 %-át érintette. A koncessziók miatt a teljes piacnyitást nem sikerült elôbbre hozni, mint ez év vége. A következô elem, hogy a verseny szolgáltatás vagy infrastruktúra alapú. Az új modell ezt valahol a kettô közé állítja be, de az új belépôk alapvetôen szolgáltatási versenybe lépnek be. A szolgáltató választás tekintetében a törvény határozottan versenypárti és ez fontos, mert ez a liberalizáció egyik meghatározó eleme. A negyedik elem az üzletágak szétválasztása, ami a verseny tisztasága szempontjából fontos. Ebben a kérdésben a törvény számviteli szétválasztásban gondolkodik.
Az egyetemes szolgáltatás kérdésében szintén világos kereteket ad a törvény, s a finanszírozás tekintetében is tett lépéseket a kompenzációs alap létrehozásával. Ez az elem különösen induláskor fontos, késôbb érdektelenné válik. A hetedik elem a szabályozó szerv kialakítása, itt a törvény egy konzervatív megoldást választott, egyfajta kormány alá rendeltséget fogalmaz meg. A nyolcadik elem a hálózatok összekapcsolására vonatkozó szabályozás, ami megfelel az európai normáknak.
A helyi hurok átengedése tekintetében a helyzet még jobb, korszerû, teljes körû átengedést fogalmaz meg a legfrissebb európai irányelvek szerint. A tizedik elemben, az árképzésben az új törvény megengedi, hogy a szolgáltatók adjanak javaslatot, de meghatározza a költségszámítási rendszert. Ez a költségalapú árak biztosítása felé mutat. Végezetül a piacra lépés korlátjai tekintetében csak néhány kisebb technikai korlát marad meg a korlátos erôforrások tekintetében, a törvény az akadályok nagy részét lebontotta.
Az elôadó összefoglalóan megállapította, hogy ha mindez így is valósul meg, akkor a liberalizáció még kicsit progresszívebb is lesz, mint ami az EU-ban jellemzô. A kulcskérdés most az lesz, hogy mekkora mozgástere marad a szabályozónak az utolsó öt elem tekintetében, melyekkel hatékonyan lehet befolyásolni a liberalizáció irányát a késôbbiekben is.
A konferencia második részének a témája az új hálózatok technológiai fejlôdése, illetve a társadalomra gyakorolt hatása volt. Ezekkel a következô számunkban foglalkozunk.

(-lits)