Információtechnológia

A kilóra megvett elnök országa?

Pici, puha ez az igazság

Vége felé közeledik a Microsoft elleni, három és fél éve húzódó kartell-eljárás. Legalábbis erre utal a november elején érkezett hír az amerikai Igazságügy-minisztérium és a Microsoft közötti megegyezés megszületésérôl. Lássuk idôrendben az eseményeket:
1998. május 18. Az amerikai Igazságügy-minisztérium és 20 amerikai tagállam pert indít a Microsoft ellen. A kereset szerint a szoftver-konszern a Netscape-nek a böngészôpiacról történô kiszorítása érdekében visszaél a Windows monopolhelyzetével.
1998. október 19. Megindul a per.
1999. november 5. Thomas Penfield Jackson bíró a kereset minden pontját elfogadja.
2000. április 1. A megegyezési törekvések végleg kudarcot vallanak.
2000. április 3. Jackson bíró vétkesnek nyilvánítja a Microsoftot versenyellenes magatartásáért, de még nem dönt a büntetésrôl.
2000. április 28. Az amerikai kormányzat a Microsoft két cégre történô felosztását javasolja. A létrehozandó egyik cég az operációs rendszerekkel, a másik a felhasználói programokkal foglalkozna.
2000. június 7. Jackson bíró ítélete: A Microsoftot két cégre kell felosztani. A Microsoft fellebbez.
2000. november - 2001. február: Egy mellékes(nek tûnô) esemény: kormány- és irányvonalváltás (ez utóbbi akkor még nem látszik) Amerikában. (Az elnökválasztáson a republikánus ifjabb Bush gyôz demokrata ellenfelével szemben, és mint az közismert, Bill Gates-ék a republikánus párt bôkezû támogatói közé tartoznak...) Idôközben Jackson bíró etikai és szakmai hibát vét: állást foglal a le nem zárult perrel kapcsolatban.
2001. február 26. Megkezdôdik a meghallgatás a fellebbezési eljárásban.
2001. június 28. A fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezi a feldarabolásról szóló ítéletet, de fenntartja, hogy a Microsoft visszaélt monopóliumával. A versenyellenes magatartásért járó büntetést egy alacsonyabb szintû bíróságnak kell kiszabnia. Jackson bírótól elveszik az ügyet, mivel az eljárás alatt adott interjúkban élesen kritizálta a konszernt.
2001. augusztus 7. A Microsoft a legfelsôbb bírósághoz folyamodik Jackson bíró magatartása miatt, és új eljárást szeretne.
2001. szeptember 6. A kormány már nem akarja feldarabolni a Microsoftot. Az Internet Explorer operációs rendszerbe integráltságát sem tartja illegálisnak. Az egyetlen, amit még akarnak: a Microsoft változtasson üzleti gyakorlatán.
2001. szeptember 9. A Microsoft megegyezési javaslaton dolgozik.
2001. szeptember 28. Az egy hónappal ezelôtt kisorsolt bírónô, Colleen Kollar-Kotelly, aki járatlan a trösztellenes jogban és az informatikában, viszont járatos a washingtoni politikában, november 2-ai határidôt szab a megegyezésre.
2001. október 9. A Microsoftnak nem sikerül a legfelsôbb bíróságnál új eljárás indítását elérnie.
2001. november 2. A megegyezés megszületésérôl ad hírt a sajtó.
Miután a szövetségi kormány fülét-farkát behúzva kitolatott a Microsoft-perbôl, nyitott a kérdés, hogy mit tesznek az egyes tagállamok. Kettô közülük korábban kiszállt, Microsoft "Keresztapa" nagylelkûen átvállalta a perrel kapcsolatos költségeiket. A maradék megosztott, mintegy felüknek nem tetszik a megegyezés. Mindamellett valószínûtlen, hogy ezek bármelyike saját szakállára drasztikus szankciókat alkalmazna a kormány és különösen az elnök új puszipajtása ellen. Az Amerikán kívüli eljárások (pl. az EU-é és Dél-Koreáé) persze még jelenthetnek némi kellemetlenséget, de az amerikai felsôbb érdekekre hivatkozva nincs kizárva, hogy elôbb-utóbb Brüsszel és Szöul is megkapja a szájkosarat tartalmazó csomagot, amihez még mosolyogni is fognak, hiszen a Microsoft ügyesen bejátszotta magát számos kormányzat informatikai kulcs-projektjeibe. Így egyrészt bármikor megzsarolható egy ország, másrészt a kormányok ki fogják fizetni a zsarolt pénzeket, amit a török idôktôl eltérôen - amikor nem szájkosár, hanem selyemzsinór dukált - most nem harácsnak, hanem licencdíjnak hívnak.
A Microsoft ügyesen taktikázott. A jogi útvesztôkben bujkálva addig húzta az idôt, amíg megérhetett a helyzet az ügy veszteségmentes lezárására. Ismételten látszik, hogy az amerikai szoftveriparban nem a jó termékek gyártása, nem a tisztességes üzleti magatartás, hanem a jó jogászok alkalmazása és a megfelelô elnökjelöltek támogatása a legfontosabb. A megegyezés ugyanis nevetségesen könnyû feltételeket állít a Microsoft elé.
1. A számítógépgyártók az elôre telepített Windows-zal eladott gépeikre a Microsoft-konkurensek programjait is telepíthetik anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek emiatt a Microsoftnál.
2. A Microsoftnak hozzáférhetôvé kell tennie a Windows forráskódját a programfejlesztôk számára, hogy ezáltal a programok együttes használata lehetôvé váljon.
3. A számítógépgyártók és -felhasználók a Windows-os gépeken futó Microsoft-programokat kiválthatják konkurens programokkal.
4. A Microsoft a jövôben nem kötheti ki a szerzôdésekben, hogy a számítógépgyártók és a szoftverfejlesztôk kizárólag Microsoft programokat támogathatnak.
Ezeket a feltételeket öt éven át kell betartania a Microsoftnak, és háromfôs szakértôi bizottság felügyeli a betartásukat. Ha a Microsoft több pontban vétene a korlátozások ellen, akkor azok hatálya további két évvel meghosszabbodik.
Mi következik ebbôl? A Microsoft továbbra is azt tehet, amit nem szégyell, a szégyentôl meg eddig sem estek arrafelé kétségbe. A legrosszabb, ami rá nézve a megállapodásból következik, hogy öt helyett hét évig nem tartja be a megállapodást. Nesze semmi, fogd meg jól! A további perek évei következnek.

(op)