Vezetékes távközlés

 

Liberalizációs erôpróba

Vitatott értelmezések

Forró témát tûzött napirendjére a HTE Távközlési Klubja májusi ülésén, amikor a hálózatok összekapcsolási és hozzáférési kérdései kerültek az izgalmas este középpontjába. Dr. Sallai Gyula, a klub házigazdája már bevezetô mondataiban megfogalmazta, amit aztán a vitában végig érezni lehetett: a verseny kibontakozása nagyban azon múlik, hogyan sikerül a hálózatok összekapcsolási kérdéseit rendezni.
Így volt ez a fejlett országokban is, csak ott más ütemezésben zajlottak le a viták, hiszen ott elôbb születtek összekapcsolási szerzôdések, aztán jött el a teljes liberalizáció idôszaka, mely jótékony hatással volt az összekapcsolási árakra. Nálunk kicsit más a sorrend, de már itthon is elkészültek a szolgáltatók összekapcsolási referencia ajánlatai, a RIO-k, s ezeket ugyan elsô olvasatban a Hírközlési Döntôbizottság elutasította, de már a második, módosított változat is a HDB elôtt van.
Ezek megszületése a liberalizációs folyamat elsô komolyabb lépése, érthetô tehát, hogy ebbôl a felhasználók még nem éreznek semmit. Más alapvetô döntések is hátra vannak még, hiszen nem történt meg a jelentôs piaci erôvel rendelkezô szolgáltatók azonosítása sem (a rendezvény tartásának idôpontjában, a szerkesztô megjegyzése), ebben a témában a HDB most alakítja ki a döntési szempontjait. Ezek a döntések nagy mértékben befolyásolják a verseny kibontakozását, amit sokszor megnehezít, hogy a HDB-nek és a szolgáltatóknak egyaránt - néha közösen - most kell megtanulni az új fogalmakat, esetenként pontosítani a definíciókat. A vélemények természetesen eltérnek a jogalkalmazói és a szolgáltatói oldalon, ezért Sallai úgy mutatta be a szereplôket, hogy a kék sarokban a HDB képviselôje, míg a piros sarokban a szolgáltatók csapata várja, hogy elmondhassa álláspontját a HTE nyújtotta közös vitalehetôség keretében a szép számú érdeklôdô (szurkoló?) elôtt.
Elsôként a kék sarokból Horváth Marcell, a Hírközlési Felügyelet keretein belül mûködô Hírközlési Döntôbizottság (HDB) döntôbiztosa foglalta össze a távközlô hálózatok összekapcsolására vonatkozó HDB álláspontot, kitérve a definíciók értelmezésére és a vitás pontokra. Elöljáróban megjegyezte, hogy valóban folyamatos küzdelem folyik a szolgáltatókkal, hiszen új dologról van szó, melyet mindkét oldal most tanul, ráadásul komoly érdekek húzódnak meg a vitás pontok mögött, néhány esetben értelmezési félreértések nehezítik a megértési folyamatot, de a jogszabályi megfogalmazások bizonytalan volta is megnehezíti az egységes értelmezést.

Azonos feltételeket
Éppen ezért a HDB abból indul ki, hogy az összekapcsolási ajánlat lényege, hogy az erre kötelezett szolgáltató mindenkinek ugyanolyan feltételekkel nyújtsa az elôírt szolgáltatásokat. Az egyik vita éppen az elôírt szolgáltatások körének az értelmezésében alakult ki. Egyetértés van abban, hogy a végzôdtetés forgalmi szolgáltatást és a közvetett hozzáférés forgalmi szolgáltatást kötelezô nyújtania a RIO keretein belül a kötelezett szolgáltatónak.
Eltérôek azonban a szolgáltatói vélemények a szerzôdött harmadik fél felé irányuló, illetve onnan induló hívások forgalmi eseteinek a megítélésében. Ebben a kérdésben a HDB álláspontja világos. A svájci és az osztrák példához hasonlóan a végzôdtetés és tranzit forgalmi szolgáltatást és a közvetett hozzáférés és tranzit szolgáltatást (távközlési szlengben: az "és tranzit" típusú szolgáltatásokat) is meg kell ajánlania a kötelezett szolgáltatónak, hiszen ezzel teljesül az azonos feltételek megteremtése. Igaz, hogy ebben a kérdésben a 251/2001-es kormányrendelet tartalmi bizonytalanságot mutat, azonban a HDB elvi állásfoglalása világossá teszi a jogalkalmazó értelmezési koncepcióját, ami a piac fejlôdését igyekszik szem elôtt tartani.
Amennyiben az értelmezési kérdésekben nem sikerül közös álláspontra jutni és ezek alapján dolgozni tovább, akkor Horváth Marcell szerint elképzelhetô, hogy az összekapcsolási ajánlatok jó része bírósági tárgyalások keretében folyik majd tovább, s ez akár egy-másfél éves bizonytalanságot is hozhat a piacon. Ez azonban még elkerülhetô, hiszen az egész liberalizációs forma egy tanulási folyamat eredményeként alakul ki, amiben a HIF is, a szolgáltatók is jó úton haladnak. Az is világos, hogy a jelenlegi szabályozásban vannak még eltérések az EU szabályozási rendszeréhez képest. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a HDB csak és kizárólag a jelenleg hatályos hazai jogrendszer alapján dönthet, ez rá nézve kötelezô. Mivel a benyújtott referencia ajánlatok mennyisége eléri a 2000 oldalt, ennek a felelôsségteljes átvizsgálása, bírálata még a háttérben munkálkodó HIF szakértôkkel együtt sem kis feladat.
A következô elôadó már a piros sarokból Villám István, a Matáv Rt. összekapcsolási szakértôje volt. Elmondta, hogy az elôbbiekkel szemben a Matáv Rt. úgy ítéli meg, hogy a RIO arról kell, hogy szóljon, hogy a szolgáltató a saját szolgáltatási területén a szolgáltatásokat milyen feltételekkel nyújtja. Ebbe a körbe egy harmadik fél szolgáltatásának a felvállalása már nem fér bele. Ezért a Matáv Rt. úgy gondolja, hogy az "és tranzit" típusú forgalmi esetek nem képezhetik a RIO kötelezô részét. Ha ebben megegyezés születik, akkor Villám szerint bô egy hónap múlva remélhetôleg az összes szolgáltató RIO dokumentuma elfogadásra kerül.

Jogalkotók késedelmei
Az elôadó a továbbiakban a hazai szabályozás kulcselemeit foglalta össze. Az elsô ezek közül az összekapcsolás és a hozzáférés fogalma. Ez a Matáv Rt. értelmezésében két különbözô dolog, törvényi megkülönböztetése tehát alapvetôen helyes. Ugyancsak jó dolog, hogy mérsékelten infrastruktúra alapú versenyt hozott létre a szabályozás, mert az kapjon lehetôséget, aki beruház. Kevésbé örült a Matáv, hogy egyszerre kellett felajánlania a részleges és a teljes hurokmegosztást, de az erre vonatkozó RUO már érvénybe lépett, azt a HDB második változatában elfogadta. Azóta megosztási igény egyetlen szolgáltatótól sem érkezett.
A szolgáltató-választást Villám István úgy értékelte, mint a verseny elindulásának egyik lehetséges elemét. Fontos kulcselemnek nevezte az elôadó a hozzáférési deficit kompenzálását. Ennek értelmezéséhez elmondta, hogy sajnos úgy indult meg a liberalizáció, hogy a tarifakiegyenlítés még nem történt meg. Ezt kompenzálja a percenként 2 Ft-os hozzáférési deficit.
Ha ennyi kulcselem jelen van, akkor mitôl nincs verseny? - tette fel a kérdést az elôadó. Nos, szerinte azért, mert a jogszabályt alkotó minisztérium elcsúszott idôben, csak az utolsó pillanatban jelentek meg a kormány- és miniszteri rendeletek. Nyugat-Európában egy-két évvel elôbb voltak meg a jogszabályok, mint ahogy a teljes liberalizáció megindult, tehát a szerzôdéskötések még elôtte lezajlottak. A hatóságnak is maradt ideje, hogy a vitás kérdéseket még a verseny indulása elôtt elrendezze. Ezzel szemben itthon rögtön az merült fel, hogy mikortól kötelezô szerzôdnie a Matáv Rt-nek. A Matáv álláspontja szerint ugyanis csak a RIO-k elfogadása után terheli szerzôdéskötési kötelezettség a céget. Más kérdés, hogy végül is a piac fejlôdését elôsegítendô úgy döntöttek, korábban is megkötik a szerzôdéseket.
Érdekes számadatokkal illusztrálta az elôadó, hogy a verseny mégis megindult, csak nem az elôfizetôi piacon látszik az eredménye. Az LTO-kból induló nemzetközi kimenô hívások 94 %-át vesztette el a Matáv a verseny megindulása óta, s ez igen komoly mennyiség. Közel ennyit csökkent a Matávon keresztül bonyolított, LTO-k közötti hívások aránya is az elmúlt idôszakban. Ezek az adatok mutatják, hogy történik valami, más kérdés, hogy ennek az eredményébôl mikor részesülnek az LTO-k elôfizetôi...

Elmaradt árkiegyenlítés
A Vivendi részérôl Tóth Tibor is amellett érvelt, hogy a RIO-ban kötelezô szolgáltatásként csak az lehet benne, amit a szolgáltató a saját hálózatában nyújtani tud. Szerinte minden egyéb megítélés már a jogalkotás és nem a jogalkalmazás körébe tartozik. Ennek megfelelôen az "és tranzit" típusú szolgáltatásoknak nem lehet kötelezô jellegük. A pontos értelmezést nehezíti, hogy a sem a jogszabály, sem a törvény nem definiálja azt az alapfogalmat, hogy mi a hálózat. Azonban messze nem ez az egyetlen probléma. Elsôsorban az alternatív szolgáltatók gondja például, hogy az elôfizetôi és az összekapcsolási árakra vonatkozóan eltérô árszabályozás van érvényben, aminek következtében a kettô különbsége igen szûk lehetôséget hagy meg a verseny számára. További gondot jelent a mobil hívásvégzôdtetési díjak rendezetlensége. Ez régóta húzódó probléma, de az öt-hat nagy probléma közül ez az egy is elég lehet ahhoz, hogy befékezze a liberalizáció megindulását.
Ugyancsak ilyen veszélyeket rejt, hogy nem tudott megtörténni az árkiegyenlítés. Amíg egy szolgáltató az egyik szolgáltatást nyereségesen, a másikat veszteségesen nyújtja, addig nincs baj. Ha azonban a nyereséges területre más is belép, miközben a veszteségest kötelezô fenntartani, akkor a modell már nem olyan szép.
Végezetül Tóth Tibor egy ténnyel zárta vitaindítóját: az elmúlt idôszakban több vezetékes szolgáltató is eladósorba került, de nem volt vevô egyre sem. Elkelt viszont két mobil is ugyanebben az idôszakban. Ez a tény ékesen bizonyítja, hogy nem olyan jók a versenyfeltételek a vezetékes szolgáltatások terén.

Kifogások az EU részérôl
A PanTel részérôl Horváth Pál egészítette ki a korábban elhangzottakat. Véleménye szerint már a jelenlegi jogrendszerben is meg kell jelennie az EU szabályozásnak, ebben azonban még vannak hiányosságok. A legfontosabb különbség, hogy az EU jogrendszer versenypárti, míg a hazai nem mindig az. Arra is ügyelni kell, hogy az EU nem keveri össze a jelenlegi szabályozási rendszerét az új, 2003 nyarán életbe lépô új keretrendszerrel. A hazai szabályozásban azonban ezek az elemek keverednek, ezt már Brüsszelben is észrevették és kifogásolták. Az összekapcsolás és a hozzáférés fogalmával kapcsolatban Horváth Pál örömét fejezte ki, hogy felmerült a kérdés, mert ez a két fogalom szerinte teljesen ugyanaz. A megkülönböztetés csak arra volt jó, hogy néhány tételt ki lehessen vonni a költségalapúság alól.
Még élesebben reagált Horváth az árkérdésekre. Példaként egy helyi beszélgetést mutatott be Budapesten belül, ahol a hívásindítás 4,99 Ft, a hívásvégzôdtetés 4,63 Ft az összekapcsolási áron. Ez együtt 9,62 Ft, miközben az elôfizetô számára a hívás 7,20 Ft-ba kerül. Látható tehát, hogy az összekapcsolási díj igen magas, a hívásindítás Lengyelországban 2,21 Ft átszámítva, tehát az itthoni felénél is kevesebb. Reményét fejezte ki, hogy ez a kirívó anomália a RIO-k jóváhagyásakor már rendezôdni fog.
Utolsó elôadóként Halász Gábor a Pannon GSM részérôl azt mutatta be, mit jelent az új hazai szabályozás a mobil szolgáltatók számára. Természetesen itt nem a verseny az újdonság, hiszen a mobil szolgáltatók indulásuk óta versenyben vannak. A nehézségek a hívásvégzôdtetési díjak terén adódtak. A szabályozás miatt is, de a verseny miatt is át kellett térniük a költségorientált végzôdtetési díjakra, de a megegyezés a vezetékes szolgáltatókkal nem könnyû.

Laza jogi megfogalmazás
Az alapvetô problémát a hírközlési törvény 42. § (1) bekezdésének a lazasága okozza. Eszerint "objektív kritériumok szerint, az áttekinthetôség és az egyenlô elbánás elvét követve, ellenôrizhetôen" kell kialakítani az árakat. Ennek az értelmezésében azonban tág a horizont. Kemény vitában is van a Pannon GSM a HDB-vel, aki iránymutatást nem tud adni, azt kéri, terjessze be a szolgáltató a dokumentumokat és majd a HDB eldönti, elfogadja-e a számításokat. Pedig itt komoly kérdés, hogy jelent-e költségalapúságot a megfogalmazás, és ha igen, hogyan kell azt bizonyítani. Elég-e ezt a HDB felé bizonyítani vagy kifelé a szerzôdô felek felé is mindent ki kell teregetnie a mobil szolgáltatónak?
Dr. Sallai Gyula az elôadásokat követô vita után zárszavában úgy vonta meg a mérleget, hogy sok érdekes probléma hangzott el, került felszínre, de természetesen itt megoldani ezek közül egyet sem lehet. Az azonban világosan látszik, hogy kell egy szervezet - és ez lehet akár a HDB is -, aki határozottan meghúzza azokat a határvonalakat, amiket a jogalkotó bizonytalanságban hagyott. Ez vonatkozik a tisztázatlan fogalmakra is.
Ugyanakkor a HDB nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó, tehát tartania kell magát a hatályos jogszabályi keretekhez. Természetesen - emelte ki Sallai - ezeket a kereteket emberek alkották, tehát lehet rajtuk javítani, módosítani. Az is elôkerült a vitában, hogy a HDB hatásköre nincs mindig a helyén, az EU-ban a nemzeti szabályozó hatóságok jóval keményebb jogosítványokkal rendelkeznek és ezzel ha kell, élnek is. Hogy min kell finomítani és milyen irányban, annak a felderítéséhez kellenek az ilyen viták és ezért külön köszönet illeti az elôadókat, akik vállalták a nehéz feladatot és a kék és piros sarok képviseletében elmondták, mi látszik a különbözô szemszögekbôl.

-s -n