Fókuszban

Az anonymitás diszkrét vágya

Mit tud rólunk a világháló?

Egyre többször hangzik fel az internettel kapcsolatban a jelszó: Privacy. Sokan sokfélét értenek alatta, bár többnyire a digitális magánélet az a megfejtés, ami leginkább megfeleltethetô neki. Ezt emlegetik, mint az állami nagy testvérek által megsértett valamit, illetve a megsértésre tett esetleges elôkészületek, a programokba talán nem mindig a fejlesztô kedve szerint beerôltetett hátsó ajtók és a kormányzati kémvírusok kapcsán. Ezekrôl nem sok adat van, de a technikai lehetôség kétségtelenül adott.
Szintén a Privacy-t emlegetik, amikor elkezdenek törvényt hozni az azt megsértô számítógépes betörôk ellen, akiket olykor hekkereknek, olykor krekkereknek hívnak, de sokszor e megnevezések használatakor is akkora a képzavar, hogy annak megfelelôje a valóságban felérne az elvarázsolt kastéllyal. Természetesen emlegetik a Privacy-t, többnyire annak megsértése kapcsán, a világhálóval kapcsolatosan is, mely közeg tág teret ad annak, hogy többet áruljunk el magunkról, mint amennyit okvetlenül szeretnénk, és természetesen a világgal kapcsolatot tartó gépbe is könnyebb behatolni, mint egy jól lezárt lakásban tartott páncélszekrénybe. Az utóbbi, az illetéktelen behatolás ellen jó esélyeink vannak egy tûzfal mögül használni a webet, de mi a helyzet az elôzôvel?
A hasonlatok sorát onnan kezdhetnénk, hogy amennyiben kimegyünk az utcára, akkor bizony megláthatnak. Persze az, ha valaki ettôl való félelmében nem teszi ki az utcára a lábát, egy idô után orvosi eset. Alapesetben ugyanis kiindulhatunk abból, hogy a szembejövôk éppen úgy fütyülnek ránk, ahogy mi sem sokat foglalkozunk velük.
De tegyük fel, hogy valaki egy nagy monitorral figyeli az utcákat és szép lassan feltérképezi mozgási szokásainkat. Ameddig csak a szemére kell hagyatkoznia, bízhatunk az arcmemória véges voltára. De mi lenne a helyzet, ha törvényi kötelezettség alapján egy rendszámot, például a személyi számot a homlokunkon kéne viselni? Ekkor már mindenki könnyedén és egyedileg azonosítható módon kezdheti az utakat róni és kevés akadálya van annak, hogy ténylegesen feltérképezzék mozgási szokásait.
Alapesetben valami hasonló a helyzet akkor is, amikor az internetes világvárosban indulunk útra, hogy benézzünk a különbözô web-helyek kirakatain. Ebben az esetben nem nekünk, hanem a kapcsolatot tartó számítógépnek van azonosítója, mely nem más, mint az IP-címe. Ez mintegy rendszámként ott van az internetes kérések kezdeményezésénél, ahol nem csak a sajátunk, hanem a felkeresett gépeké is utolérhetô. Így semmi akadálya sincs annak, hogy valaki feltérképezze az adott gép forgalmazását a web-en és nyomon kövesse a felhasználó ténykedését.
Mielôtt bárki a világháló "nagy testvérei" ellen szeretne védekezni, elôször a saját portáján kell némi sepergetést végrehajtania. Van ugyanis egy sokat emlegetett, de gyakorta kevés figyelemre méltatott csoportja a számítógépen keletkezô fájloknak, amik az IP-címek figyelését sem teszik szükségessé. Ezek a lépten nyomon létrejövô sütik (cookie-k), melyek az internetes böngészés melléktermékeiként gyûlnek nem is túl hûvös halmokban a gépen.
Az ezeket reprezentáló kis szöveges állományokat a Windows esetében az annak gyökérkönyvtárából, illetve a felhasználói profilokhoz tartozó könyvtárakból nyíló \Cookies alkönyvtárakban bárki megszemlélheti. Ezek legtöbbször a böngészô használatával egyenes arányban szaporodnak, és nem egy esetben szinte exponenciálisnak tûnô tempóban. Például a szabad webtárhelyet kínáló www.fortunecity.com egyszeri felkeresése is legalább 4 sütivel bôvíti a kínálatot. Ezek tartalma sok adatot ôrizhet, például az úgynevezett "session ID"-t, természetesen magát a web-hely nevét és több egyéb információt, melyet a webhelyen böngészve, vagy azt legközelebb felkeresve a túloldalról folyamatosan kiolvashatnak. Az úgynevezett "refer"-ek segedelmével pedig az adott oldal elôtt meglátogatottakról is adat gyûjthetô. A webhelyek gazdái részérôl a sütik intenzív használatát legtöbbször olyan hasznos funkciókkal indokolják, melyek akár vonzóvá is tehetik a letiltásuk elkerülését.
Például az érvek tárából ritkán szokott hiányozni, hogy ezek a felhasználó kényelmét szolgálják. Egyebek között, hogy legközelebb ne kelljen újra és újra megadnunk jelszavunkat. Aztán azt sem ritka, hogy az ô oldalukon tárolt IP-címmel összekötve készülô látogatói statisztika elkészítése a számunkra legelônyösebb kínálat kialakítását szolgálja. Meg persze annak ellenôrzését, hogy még mindig mi ülünk-e a gép mögött, pontosabban a mi felhasználói profilunk ül-e a gép mögött. Miközben azért tartalmuk nem túl átlátható a gyanútlanul beléjük tekintôknek. Ahogy az említett www.fortunecity.com esetében a webhely címét viselô belülrôl imígyen néz ki:
RMID
c3e4e5563c2f9100
fortunecity.com/
3584
3567004032
30124358
1328041344
29462911)
A sütik használatával önmagában talán nem is lenne probléma, ha a webtartalmak szolgáltatói olykor nem esnének át a túloldalra. Ez azt jelenti, hogy nem egy esetben láthatóan érdektelenül pakoltatják be a böngészôvel. Ilyenkor azért gyanút fog az ember gyereke, hogy talán mégsem kifejezetten az ô kényelmét szolgálják. A poligon ló egy másik oldala, amikor a webtartalom elérhetôségét a sütihasználat engedélyezéséhez kötik. Szintén az említett www.fortunecity.com esetében, ha engedélyezzük a sütiket, akkor semmi gond és megtekinthetjük a webhely tartalmát. Ha viszont kitiltjuk ôket, amire már az IE6 is kényelmes beállítási lehetôséget kínál, akkor hosszasan szemlélhetjük az Internet Explorer forgó földgömbjét, mert még egy hibaüzenet erejéig sem hajlandó a web-hely üzemeltetôje alternatív megoldást kínálni.
A kérdés persze az lehetne, hogy miért baj az, ha engedélyezzük? Egyszerûen azért, mert nem biztos, hogy a gépünk és géphasználati szokásaink adatait bárkivel és minden esetben, feltétlenül meg kívánjuk osztani a nagyvilággal. Márpedig a weblap sütikhez kötése, vagy azok keletkeztetése és rendszeres visszaolvasása egy kormányzat közelinek hihetô oldal esetében - mely akár a www.ekormanyzat.hu vagy a http://humanrights.britishcouncil.org/ is lehet - már nem okvetlenül bizalomerôsítô tényezô.
Sajnos, mivel a sütik olykor nem megkerülhetô tényezôi a nethasználatnak, legalább a feleslegesektôl célszerû megszabadulni. Ahogy említettük korábban, a Microsoft legújabb böngészôje már alkalmassá lett téve erre, ahogy a linuxos Konqzeror is "alapból képes" rugalmas sütiengedélyezési szabályok kialakítására. Más esetekben egyes tûzfalak kaptak olyan funkciót, ami lehetôvé tette a sütik és a jelentgetô refer-ek tiltását, mint ahogy a Symantec NIS programjában továbbélô AtGuard is képes volt már erre. Az utólagos takarításra szintén van lehetôség. Az egyik, de igen idôrabló lehetôség a felelési könyvtárakból manuálisan törölni a sütiket. Szerencsére használhatunk erre célra célprogramokat is, melyek egyik, és magánhasználatra ingyenesen beszerezhetô példája a http://lavasoft.de/ oldalról elérhetô Ad-aware program, melynek a cikk írásakor az 5.83-as verziója volt a legfrissebb. Külön segédprogrammal rendszeresen frissíthetô az adatbázisa, de ez manuálisan sem nehéz, hiszen csak egyetlen fájl letöltésérôl és másolásáról van szó. A program egyébként nem csak a sütik, hanem a programozott árulók felderítésre is alkalmas.
Az utóbbi esetben itt és most nem a vírusokról van szó, hanem azokról a programokról, melyek némileg más funkcióval is el vannak látva, mint ami ahhoz okvetlen szükséges, amiért beszereztük az illetô szoftvert. Jobbára az internetrôl, mert az utóbbi idôben elterjedtek azok a programok, melyek ingyenességüket kiegészítô feltételekhez kötik. Ilyen lehet egy kis reklámfelületen rendszeresen megjelenô reklámcsík éppen úgy, vagy a kevésbé feltûnô, hazafelé küldött adatok. "Természetesen" ez utóbbi is csak a mi jobb kiszolgálásunk érdekében. A külön programmodulok indításához rendszerint a Registry-ben is tartozik némi bejegyzés, meg persze az illetô segédmodul is kell hozzájuk. Ezek felderítésében az említett Ad-aware ugyancsak segítségünkre lehet. Az meg csak hab a tortán, hogy pusztán az Internet Explorer telepítése szintén munkát adhat ennek a kis programnak.
Ha pedig már az árulkodókról esett szó, megemlíthetjük, hogy a legnagyobb árulója a webhasználatnak maga a webhasználat. Amikor bármilyen kérés elindul a géprôl, akkor mindenképpen van egy ahhoz tartozó forrásgép azonosító, az IP-cím és egy célgépcím, ami szintén egy IP-cím, még akkor is, ha nevet adtunk meg. Csak ez utóbbi esetben a domainnév kiszolgálók (DNS) fogják megadni az ahhoz tartozó IP-t a böngészônek. Tehát elegendô ezeket a címeket figyelni, és pontosan feltérképezhetô, hogy melyik géprôl melyik gépre történik az adatforgalom. Az internetezési statisztikák felállításához ez is elegendô adat lenne, és még azokra a járulékos információkra is bizton számíthat a figyelô, amiket az internetes programok önként, vagy kis kérések intézésére maguktól elárulnak. Az IP-statisztikák kapcsán van néhány tévhit is azok körében, akik nem egészen mélyednek el a hálózati technológiákban.
Az egyik ilyen tévhit a változó IP-címekkel kapcsolatos. A szolgáltatók ugyanis egy számcsoportból adják az éppen szabad IP-címeket a nem állandó kapcsolattal (modem, ADSL) rendelkezô és arra igényt nem tartó ügyfeleiknek. Így óhatatlanul kialakulhat az a vélelem, hogy ezek alapján nem lehet követni a felhasználót. Ez azonban nem teljesen van így. Ha a gépen egy hátsó ajtót nyitó program, trójai van, akkor az egyfajta irányjelzôként szolgál az annak jelzéseit fogni tudók és akarók felé. De az IP-követése ezek nélkül is megoldható.
A szolgáltatónál pontos adatokkal ellátott naplófájl képzôdik, a kapcsolatokat kezdeményezôkrôl és a nekik kiosztott IP-címekrôl természetesen igen pontos idôpontbejegyzéssel, hiszen az ügyfél rendszerhasználatának számlálásához amúgy is kell. Az adott, kiosztott IP-rôl érkezô kérések pedig keresztüljutnak a szolgáltató rendszerén, és a válaszcsomagok úgyszintén. Így technikai akadálya akár a részletes tartalomfigyelésnek sincs, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ez meg is valósul. (A szolgáltatónál természetesen megtalálható az elôfizetô neve, címe és még néhány, a szerzôdéskötéshez és a számlafizetéshez szükséges egyéb információ is. Tehát a szolgáltatónál levô adatok védettsége, biztonsága a legkritikusabb tényezô, különösen, ha olyan munkatársai vannak, akik némi pénzért bárkinek az adatát hajlandók illetékteleneknek megadni! A szerkesztô megjegyzése.)
Valamilyen szinten ugyancsak tévhit, hogy az úgynevezett anonim proxy-k használata megoldja ezt a problémát. Ebben az esetben a szolgáltató elvileg csak ennek a közbeiktatott kiszolgálónak a címét látja. Ez, ha eltekintünk a csomag tartalmának szintjére hatoló forgalomfigyeléstôl, akár igaz is lehet. Azért én meggondolnám, hogy levelezésemet, például webes alapon egy ilyen köztes szolgáltatón valóban anonimnak higgyem. A naplófájlok ugyanis ilyenkor is elôállíthatóak, a levelezés esetében akár névhez is köthetôek, és mindez egy olyan szolgáltatónak a kezében, akivel még olyan szintû szerzôdéses kapcsolatom sincs, mint az elsôdleges szolgáltatómmal. Ilyen esetekben ugyanis kétségtelen, hogy a szolgáltatónak nem lesz konkrét ismerete az általam felkeresett web-helyekrôl, de annál több információ gyûjthetô össze a felkeresett címekrôl, a böngészô típusáról.
Egészen szélsôséges esetekben az sem megoldhatatlan, hogy minden kiszolgált weblaphoz a saját kiszolgálójáról egy kis 1x1 pixeles képecskét beillesszen, amivel egész pontosan párosíthatóvá válik a kiszolgált weblap és a kérô címe. Vagy akár egy olyan háttérkeret is köré rakható az oldalnak, ami különbözô szkriptekkel, a forráskódba ágyazott programocskákkal igen szerteágazó adathalmazt gyûjtögethet össze. Mindezt pedig nem igazán számon kérhetô módon. A szabadon használható web-szolgáltatásokról a Goggle egyébként külön gyûjteményt szolgáltat (http://directory.google.com/Top/Computers/ Internet/Proxies/ Free/?il=1), de az "anonym proxy" keresôszavakra ettôl függetlenül is számos találattal lehetünk gazdagabbak.
Ha azonban ezeket használni is szeretnénk, akkor érdemes figyelembe venni a korábban leírtakat. Ez pedig azt sugallja, hogy nem célszerû egy proxy-szolgáltatónál leragadni. Persze az igazi az lenne, ha folyamatosan tudnánk keringeni közöttük. Kellôen gyors váltásokkal elvileg akár az is elérhetô, hogy egy kapcsolaton belül se egy helyen keresztül jöjjenek a különbözô lapok.
Sajnos a legtöbb rendszer, böngészô erre nincs felkészítve. Így ennek megvalósításához szintén külön szoftver lehet szükséges. A dobozos kínálatból erre szolgál a Steganos InternetAnonym néven kapható szoftvere. Sajnos csak Windows-ra. Az önanonimizálásra Linux-on a legjobb kiindulópont, ha felkeressük a http://freshmeat.net címet és nyitóoldal keresôjébe beírjuk azt a szót, hogy "anonym" (http://freshmeat.net/search/?q=anonym&section=projects). A kézirat készültekor ez a keresés 50 projektet talált. Ezek között szép számmal szerepeltek olyanok, melyek valamilyen szinten kapcsolatban voltak a jelen cikk témájával, a levelezéstôl a böngészésig.

Simay Endre István