A hírközlés
története LXVIII.
100 éve született Kozma László
Már
hagyomány a sorozatban, hogy a történeti kronológiától
függetlenül a jelesebb évfordulókon megemlékezünk
a szakma nagy neveirôl. Ezúttal - ha némi
késéssel is - Kozma László
100. születésnapja alkalmából cselekszünk
így.
Kozma László 1902. november 28-án született
Miskolcon, villamosmérnöki oklevelét a brünni
egyetemen szerezte meg, miután a Mûegyetemre többszöri
próbálkozás után sem vették
fel. A köztes idôt az Egyesült Izzóban
töltötte, s ennek a cégnek az ajánlására
jutott ösztöndíjhoz friss diplomával
az antwerpeni Bell Telefon Társaságnál.
1930-tól egészen 1943-ig itt dolgozott és
ez idô alatt igen mélyen megismerkedett a telefonközpontok
és a távbeszélô hálózatok
fejlesztési munkájával. Kutatóként
a cég legtermékenyebb mérnöke volt,
ebben az idôszakban 37 szabadalom fûzôdött
részben vagy egészben a nevéhez. Bár
az áramkörtervezésben és hálózati
rendszerekben egyaránt járatos Kozma Lászlónak
sok újdonságot köszönhetett a cég,
1938-ban - talán éppen nyitott gondolkodása
miatt - mégis új feladattal bízták
meg.
A mûszaki igazgató felkérésére
megkezdte egy, a cég technológiai bázisán
megvalósítható elektronikus számítógép
megtervezését. A különleges feladatot
valószínûleg a közeledô háború
szele sodorta asztalára, hiszen a ballisztikai számításoknál
nagy jelentôsége volt a gyors és pontos számítási
módszereknek. Kozma ezen a téren is sikeresnek
mutatkozott, hiszen amellett, hogy a 37 szabadalmából
10 ebben a témában született, maga a berendezés
is elkészült három különbözô
változatban. Sajnos ezek közül egyik sem élte
túl a világháborút. A háború
kitörésekor a cég a legfejlettebb változatot
hajón igyekezett Amerikába juttatni, de nagy valószínûséggel
egy német tengeralattjáró a hajót
teljes rakományával együtt elsüllyesztette.
Miután 1940-ben Németország lerohanta Belgiumot
és megkezdôdtek a deportálások, a
Kozma-családnak is menekülnie kellett. 1942-ben jutottak
el Budapestre, de 1944-ben itt is utolérték a deportálások.
Mauthausen és Gunskirchen borzalmai után - ha betegen
is - de hazatért, itt kellett azonban szembesülnie
azzal, hogy két lányán kívül
családjából mindenkinek nyoma veszett.
Abban a reményben, hogy felesége talán megmenekült
és visszatér Budapestre, Kozma László
a budapesti Standard gyárban folytatta tevékenységét.
Hatalmas tudása, tapasztalata jól jött a hazai
távközlés helyreállításában
és a Standard fejlesztési munkáiban egyaránt.
Tevékenysége elismeréseként 1948-ban
átvehette a Kossuth-díjat, s méltán
remélhette, hogy itthon is olyan megbecsülés
fogja övezni munkáját, mint a háború
elôtt Antwerpenben.
A politika azonban más sorsot írt elô a számára.
1949-ben még részt vett a Mûegyetem Villamosmérnöki
karának a létrehozásában, s elvállalta
a Vezetékes Híradástechnika Tanszék
vezetését. A külföldi tulajdonú
vállalatok elleni perek azonban 1949-ben a Standard céget
is elérték, s 1949 ôszén Kozma Lászlót
- aki akkor a cég mûszaki igazgatója volt
- koholt vádak alapján 15 évre elítélték.
Hogy szakmai életpályája a drasztikus fordulat
ellenére sem szûnt meg, azt kivételes hitének
és lelkierejének köszönhette. Kozma a
börtönben is igyekezett alkotni, s amint papírhoz
és ceruzához jutott, visszatért szakmai
világa biztos pontjai közé. 1952 nyarától
a váci fegyházból elkerült a budapesti
Gyûjtôfogházba, ahol létrehoztak egy
mérnöki irodát. Ettôl kezdve az államosított
BHG számára végezhetett fejlesztéseket
- természetesen név nélkül. 1954-ben
szabadlábra helyezték, bár ártatlanságát
csak 1989-ben mondták ki, hat évvel halála
után.
Pályáját 1955-tôl a Budapesti Mûszaki
Egyetemen korábbi tanszékén folytatta, mint
tanszékvezetô. Ezen a tanszéken készült
el börtönbeli elképzelései alapján
1958-ban a MESz-1, az elsô hazai jelfogós, programozható
számítógép. Kozma sokoldalúságát
mutatja, hogy nem sokkal késôbb elkészítette
az elsô hazai nyelvstatisztikai automatát is. Ennek
ellenére azonban fô érdeklôdési
területe a távbeszélô-technika maradt.
Folytatva tudományos munkásságát,
1961-ben az MTA levelezô tagja, majd 1976-ban rendes tagja
lett. Közben azonban gyakorlati ismereteit is széleskörûen
kamatoztatta.
Erre különösen nagy szüksége volt
a hazai híradás-technikai szakmának akkor,
amikor a hatvanas években dönteni kellett abban a
kérdésben, milyen rendszerrel korszerûsítsék
a rotary rendszerû központokból felépült
hazai távbeszélô hálózatot.
A német Standard Elektrik Lorenz jelfogós központja
mellett akkor jelent meg Angliában az idôosztás
elvét alkalmazó, PAM (impulzus amplitúdó-moduláció)
alapú fejlesztése, valamint biztató itthoni
fejlesztések is folytak ebben az idôben a D470-es
crossbar gépre alapozva. Kozma professzor mégis
amellett érvelt, hogy a már bevált és
megbízhatóan mûködô Ericsson crossbar
rendszer bevezetése lehet az egyedül helyes megoldás,
mert csak a már mûködô rendszerekre vonatkozóan
lehet megfelelô üzembiztonsági, megbízhatósági
jellemzôket megállapítani, ami viszont a
kielégítô szintû szolgáltatás
alapfeltétele.
Kozma László 1983. november 9-én, 81 éves
korában hunyt el. Tevékenységét az
IEEE Computer Society 1997-ben az egyik legrangosabb számítástechnikai
kitüntetéssel, a Computer Pioneer Award díjjal
jutalmazta.
dr. Bartolits István