|
|
A szabványok be nem tartását a piac bünteti
Átrendezôdés elôtt...
Még nem látható világosan, hogy kik lesznek a nyertesei (és vesztesei) annak a bonyolult folyamatnak, mely a mobiltelefónia technológiájának világát hatja át. Új ötleteket és technológiákat találnak ki a gyártók, szabványokról állapodnak meg (WAP, GPRS, MMS és társaik), majd az erre épülô készülékeket és hálózati elemeket új, nyereséget hozó szolgáltatások ígéretével tukmálják rá a szolgáltatókra.
A módszer nem mindig mûködik, és esetenként a piac csalódik egy-egy új technológiában. Számos országban tapasztalatokkal is alátámasztható pesszimizmus kíséri a WAP szolgáltatások bevezetését, és a hurráoptimista hangok mellett szkeptikus hangok is hallhatók az MMS szolgáltatásokkal kapcsolatban is. Még jobb példa persze a harmadik generációs mobilhálózatok témája, hiszen számos szolgáltató ölt bele súlyos dollármilliárdokat csak a szolgáltatás licencének megszerzésébe eközben maga a technológia még nem teljesen kész, a hálózat kiépítési költsége horribilis összegekre fog rúgni, és nincsenek meg azok az alkalmazások sem, amelyek mágnesként vonzhatják majd a felhasználókat a 3G hálózatokra.
Ha eltekintünk az egyelôre bizonytalan jövôjû 3G rendszerektôl, akkor is találunk számos, a felhasználókat és szolgáltatókat egyaránt frusztráló tényezôt a mobiltelefon iparágban. Ezek közé tartozik például a gyártói "betartás" a szabványoknak. Erre a legjobb példa éppen a WAP, melynek relatív sikertelensége talán éppen abban kereshetô, hogy a különbözô készülékek nem feltétlen kompatibilisek sem egymással, sem a WAP szabványokkal. Ahogy egy szolgáltató anonimitását megôrizni kívánó szakembere mondta: a WAP-os készülékek sokszor még egyetlen gyártón belül sincsenek köszönô viszonyban a szabvánnyal, meg egymás WAP képességével. Némi túlzással: ahány WAP készülék, annyiféle "szabványos" megoldás.
Így aztán nem csodálható, hogy a szolgáltatók által a nemzetközi WAP szabványok szerint kidolgozott szolgáltatások számos készüléken egész egyszerûen nem megfelelôen jelennek meg elriasztva a szolgáltatás igénybevételétôl is a felhasználót. A Westel a lapzártánkkor bemutatott mobil portálját (777mobil.hu) például 63 különféle wapos készülékhez igazította, de szakemberei "vért pisiltek", mire az egymással és a szabványokkal "kompatíbilis" készülékekhez a szolgáltatást úgy hozzá tudták igazítani, hogy valóban a cég összes wapos készülékkel rendelkezô ügyfele számára kifogástalan szolgáltatást tudjanak nyújtani. (A 777mobil.hu portálról következô számunkban bôvebben beszámolunk.)
Hasonlóképpen, gyártói kompatibilitási problémák akadályozzák a szolgáltatói innovációt (vagy adott esetben egyszerûen csak a józan ésszel elvárt megoldást...) például az MMS üzenetek terén. Hazánk elsô lehetne abban, hogy mindhárom mobilszolgáltató ügyfelei korlátozások nélkül küldhetnek egymásnak MMS üzeneteket. A szolgáltatás során figyelemmel kell lennie a hálózatnak arra, hogy az üzenet címzettje MMS-képes készülékkel rendelkezik-e, illetve ha igen, akkor milyen típussal. (Ugyanis az egységes MMS szabványok alatt is más-mást specifikálnak készülékeikben a különbözô gyártók...)
Így aztán elôfordulhat, hogy az egyik szolgáltató hálózatában egy készülék megjeleníti az MMS-t, a másikéban ugyanaz a készülék nem és fordítva, esetleg a szolgáltató szabványokra épülô üzeneteit sem olvassa. A problémák jelentôs részét megoldaná, ha az MMS üzenetkezelô központok a hálózatban tudnák, hogy milyen típusú készülékrôl indult az MMS üzenet, és milyen típusú készülék a címzettje. Mivel a telefonkészülék bekapcsolásakor automatikusan elküldi nemcsak a SIM kártya, hanem a készülék azonosítóit is a hálózatnak, azt gondolnánk, ennek semmi akadálya. Csakhogy az MMS üzenetközpont szállítói ezen információk kezelésének képességével egyelôre nem ruházták fel e központokat! Nyárra, ôszre ígérik az MMS üzenetközpontok azon tulajdonságát, hogy ezt a funkciót is kezelni tudják így aztán a szolgáltatók és azok felhasználói isszák ennek meg a levét. Például azért, mert az üzenetek nem, vagy nem megfelelôen érkeznek meg egyik készülékrôl a másikra emiatt aztán magának az MMS-nek mint szolgáltatásnak a hitele is csorbulhat.
A távközlési iparág jobb helyzetéért tehát a gyártók is sokat tehetnének, ha valóban betartanák a különbözô szabványokat, és azoknak pontosan megfelelô, alaposan letesztelt hálózati és végberendezéseket dobnának a piacra. Az ügyfelek igényeire való fokozottabb odafigyelés más okból is fontos lehet. Az MMS szolgáltatások keretében például egyre több mobiltelefonba építenek bele digitális fényképezôgépet. Örökítsd meg a pillanat varázsát sulykolják a leendô fogyasztóba. Csak arról feledkeznek el, hogy ha a mobilkészülékekbe gagyi kamerákat építenek bele, akkor egy idô után a kutya sem fogja megvenni azokat, és az egész MMS szolgáltatás sikere is veszélybe kerülhet!
Ha már megörökíthetem a pillanat varázsát, akkor joggal várom el, hogy ezeket a fényképeket élvezhetô minôségben tudjam tárolni a számítógépemen, a weboldalamon vagy éppen kinyomtatni a tintasugaras nyomtatómon (Bluetooth kapcsolaton keresztül...) fotóminôségben. Ehhez azonban a minimális követelmény a megapixeles felbontás és a jó minôségû optika! Ezt támasztja egyébként alá egy nemrégiben Japánban készített felmérés, ahol kamerával ellátott mobilkészülék-tulajdonosokat kérdeztek meg.
Amely gyártók erre figyelnek, letarolhatják a mobiltelefon készülék piacnak a legnagyobb nyereségtartalmú szegmensét. A többieknek meg maradnak az olcsó, gagyi készülékek ahol már az olcsó tajvani utángyártókkal kell versenyezni... Helyzeti elônyben vannak tehát azok a gyártók, akik az említett igények terén otthon vannak Panasonic, Sony, Samsung és társaik. A mobiltelefon gyártás hagyományos világából jövô nagynevû cégeknek ezt a technológiát vagy ki kell fejleszteniük sok pénz és idô árán vagy meg kell venniük a piacon. Mivel e téren a legjobb technológiák birtokosai versenytársaik is a mobilpiacon, az idô- és pénzigényes fejlesztés nélkül csak másodvonalbeli technológiát tudnak megvenni annak minden következményével.
B. J.