INTERJÚ

A 2001-es törvénnyel átverték az ágazatot

A jóvátétel terhe az új kormányé

A Hírközlési törvény 2001. májusi parlamenti elfogadásakor szinte hurráoptimizmust mutattak az akkori kormányzati illetékesek a várható hazai távközlési verseny kapcsán. A piacon történtek azonban messze nem igazolták e várakozásokat - a problémákat pedig egy új kormányzatnak kellene megoldania.

Nem is minden megalapozottság nélkül nevezik egyes távközlési szakértôk egyenesen szabályozási kudarcnak a hazai távközlési liberalizáció elsô évét. A problémák jó részének megoldásához kormányzati beavatkozásra is szükség lehet, ezért Kovács Kálmántól, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium vezetôjétôl is válaszokat vár a (szakmai) közvélemény: milyen okok húzódtak meg a verseny erôtlensége mögött, és hogyan lehet ebbôl a helyzetbôl továbblépni?
- A válaszhoz kicsit vissza kell tekinteni az idôben. Az elmúlt négy év során két olyan idôpont volt, amikor az információs társadalom fejlôdése szempontjából csatlakozhattunk volna a nemzetközi folyamatokhoz. Az elsô ilyen idôpont 1998-99 volt, az európai távközlési liberalizáció megindításának idôszaka. Ekkor minden körülmény kedvezô volt: például a távközlésbe hatalmas tôke áramlott be - sokan tévesen 2-3-4 éves megtérüléseket vártak az ide befektetett pénzektôl, részben az USA piacának fejleményeit látva -, felfokozott várakozások voltak az üzleti és a lakossági szféra részérôl, és egész Nyugat-Európa szinte egyszerre lépett, tehát a piaci lehetôségek is nagyok voltak.
Bár 1997-ben koncepció szintjén a magyar távközlési versenyszabályozás tervezete a világ tendenciáival lépést tartott, a törvény meghozatalára a kedvezô idôpontot 1998-ban elmulasztottuk. Idôközben megváltozott a nemzetközi tôkepiaci helyzet is, a távközlésbôl globális méretekben kezdett el kivonulni a tôke, vagy legalábbis annak nagyobb, gyors megtérülésre játszó, kockázati része. Ezért a magyar piacnyitásról 2001-ben született szabályozás megkésett volt: mi kinyitottuk az ajtót, de azon nem bejöttek a befektetôk, hanem inkább kifelé mentek. Egy-két kivételtôl eltekintve ma a vezetékes hazai távközlési szolgáltatók mind eladósorban vannak.
- Milyen lehetôségeket mulasztottunk el mégis 2001-ben?
- Tavaly egy másikfajta boomnak lehettünk szemtanúi az EU-ban: a lakossági internet hozzáférések száma növekedett meg robbanásszerûen. Errôl a lehetôségrôl is lemaradtunk, részben a piaci szabályozás gyengesége miatt, ami nem teremtette meg a lehetôséget a lakossági internet hozzáférés költségeinek csökkentésére, részben mert az internet-szolgáltatói piac szereplôinek sem volt kedvezô a közgazdasági feltételrendszer. Arról nem is beszélve, hogy kevés a vonzó hazai tartalom az interneten.
- A problémák egy része tehát kivédhetetlenül "begyûrûzött", más részének okai viszont mégis a szabályozásban kereshetôek...
- A törvény legnagyobb hiánya tulajdonképpen az, hogy bár látszólag elfogadta az EU idevonatkozó elveit, mégsem tartalmaz világos kormányzati stratégiai elgondolásokat arról, merre menjen a hazai távközlés szekere. Amikor szakértôket és a piaci szereplôk szakembereit felkértük, hogy mondják el véleményüket a 2001-ben elfogadott jogszabályról, 139 eltérô részkoncepcióra építô véleményt kaptunk a törvény vélt és valós hibáiról.
Ebbôl egyrészt az derült ki, hogy nem lehet gyors módosításokkal a hibákat orvosolni. A törvény EU szabályozásnak is megfelelô, stratégiai jellegû átgondolására lesz szükség. Másfelôl azt is világosan mutatták az elmúlt egy-másfél év eseményei, hogy a törvény és végrehajtási rendeleteinek megalkotásakor jószerivel csak a különbözô távközlési szolgáltatók által képviselt lobbyk mûködtek jól. Így a jogszabályokba beépültek azok a kiskapuk, amelyeket kihasználva a domináns szolgáltatók ki tudnak bújni a számukra terhes kötelezettségek teljesítése alól.
Másképpen megfogalmazva: nem a(z elôzô) kormánynak volt világos távközlés-politikai stratégiája, hanem az egyes távközlési szolgáltatók mögött álló tulajdonosi-befektetôi körnek volt egy bizonyos rövid távú idôszakra vonatkozó célkitûzése. Ha egy törvény megalkotásakor egy érdekcsoport ilyen mértékben tudja lobbyerejét érvényesíteni, akkor nem a kormány szándékai, hanem a befektetô pénzügyi megtérülésre vonatkozó rövid távú akarata érvényesül.
- Voltak ilyen figyelmeztetések 2001 tavaszán?
- A törvény parlamenti elfogadása elôtti vitákban számos módosító javaslatot tettünk, azonban az akkori kormánypárt szavazógépezete ezeket mind elutasította. Sôt, a módosítási javaslatokat adott cégek melletti lobbizásnak címkézték. A vita során én külföldön voltam, így csak a végszavazás elôtt szólalhattam meg, ahol kifejeztem kételyeimet az akkori kancelláriaminiszter hurráoptimizmusával szemben - ez a jegyzôkönyvekbôl is visszakereshetô. Sajnálom, hogy nekem lett igazam.
- Mi történt másképp a mobiltelefónia piacán? Bár viták ott is akadnak, azért ott a verseny mûködik.
- A mobilpiacon világosan látszott, milyen irányba tereli a kormányzat a piac fejlôdését. Eredetileg két versenyzô volt, de 1997-98-ban már egyértelmû volt, hogy beléphet majd a piacra egy harmadik szereplô, és hogy milyen feltételek mellett jöhet be.
- Visszatérve a vezetékes piacra: mit lehet ma tenni?
- Mint már jeleztem, a törvény átfogó módosítására, és új, a jelen piaci helyzethez is igazodó stratégia kidolgozására van szükség, és ennek is megfelelô módosítási csomag kidolgozására. Ezt nem lehet elkapkodni, az elemzô-elôkészítô munkával körülbelül 2003. májusára végzünk. Ennek fényében valószínûleg ez év októberében fogadhatja el a módosító csomagot a parlament.
Természetesen vannak problémák, amelyek megoldásával nem várhatunk addig. E lépések tervezete elkészült, a közigazgatási egyeztetés megkezdôdött. Itt elsôsorban a LRIC alapú összekapcsolási díjak bevezetésére gondolunk, valamint néhány olyan változtatásra, amelyek a szolgáltatók között kialakult együttmûködési zavarokat rendezik. Ezek végrehajtási rendeletekkel orvosolhatóak.
Itt jegyezném meg azt is, hogy a versenyt akadályozó problémák egy része nem is feltétlen a Hírközlési Döntôbizottság által elfogadott RIO ajánlatokban szereplô árakból következik, hanem abból, hogy a Matáv az üzleti felhasználóknak olyan kedvezményes díjcsomagot ajánl, amely alacsonyabb, mint ami a RIO díjösszetevôkbôl a versenytársak által képezhetô. Tudomásunk szerint ezt az árprés problémát a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálja.
- Milyen irányokban kereshetünk ma kitörési pontokat a hazai távközlés fellendítésére, tekintettel a távközlés nemzetközi helyzetére is?
- Általános megfogalmazásban az a cél, hogy a versenytársak a másik területén is szolgáltathassanak és versenyezhessenek. Ehhez bizonyos értelemben összemérhetô erejû versenytársakra van szükség a piacon - tehát valamifajta konszolidációra lehetôséget kell adnunk. A tôke idevonzásához arra is szükség van, hogy lehessen bôvülni, növekedjen a piac. A növekedés lehetôségeit leginkább a hazai piacon kell megteremteni, s ebbôl a szempontból az az elônyünk, ami más szempontból a hátrányunk.
Az információs társadalom építésében lemaradtunk, az adatátviteli szolgáltatások részesedése alacsony a távközlési szektoron belül. Alacsony az internet ellátottság, lassan terjed az e-commerce és az e-business - tehát hatalmas növekedési lehetôségek vannak ezen a területen, különösen, hogy EU csatlakozásunk új lehetôségeket is hoz.
- A piac bôvüléséhez ebbôl a szempontból másra is szükség van. Elérhetô magyar nyelvû elektronikus tartalmakra és szolgáltatásokra, köztük az elektronikus hivatali ügyintézési lehetôségekre. És persze az internet és az elektronikus szolgáltatások használatának megtanulását segítô intézkedésekre is. Itt is adódhatnak kormányzati feladatok!
- Ez természetesen igaz. Segíteni kell az alapvetô számítástechnikai ismeretek elterjesztését, az internet használatával kapcsolatos tudás szétterítését, ösztönözni kell az idegen nyelvek megtanulását a felnôtt lakosság körében is. Sajnos, e téren is nagy a lemaradásunk, egy tavalyi felmérés eredményei szerint, amelyet 10 volt szocialista ország körében végeztek, utolsó elôtti helyen vagyunk abban a mutatóban, hogy az aktív korú felnôtt lakosság hány százaléka vesz részt valamilyen továbbképzésben, felnôttoktatási formában.
Az elektronikus kultúra elterjesztése a lakosság körében részben az állam, részben a gazdasági szereplôk feladata. Az internet használatát ösztönzô elektronikus tartalmak megteremtésében megkerülhetetlen a kormányzat szerepe, az erre vonatkozó elképzeléseket a Nemzeti Fejlesztési Tervbe beépítettük.
Az internet piac bôvülését több eszközzel lehet segíteni. Egyrészt a szabályozás terén azzal, ha segítjük a hozzáférési hálózatok versenyét, ezáltal a szolgáltatók még kedvezôbb díjcsomagokkal versenyezhetnek az elôfizetôkért. Ennél a pontnál fontos, hogy elsôsorban a szélessávú hozzáférések terjedését ösztönözzük szabályozói eszközökkel. Az igazán vonzó elektronikus tartalmak igénybevételéhez ugyanis ez elengedhetetlen.
- Hogyan lehet támogatni a lakosság személyi számítógépekkel való ellátottságát? Ez is kulcskérdés lehet.
- A PC-vel való ellátottság valóban nagyon fontos tényezô. Mi úgy gondoljuk, nem az a fajta sajátos módon osztogató rendszer lehet a hatásos, amit elôdeink a Széchenyi terven keresztül csináltak. Mi úgy gondoljuk, hogy például adókedvezmények, az adórendszerben tett módosítások révén sokkal szélesebb rétegek számára nyújthatunk támogatást, és így a szociális szempontok is inkább érvényesíthetôek. Itt természetesen szoros egyeztetésre van szükség a pénzügyi tárca vezetésével.
- Ugyan nem tartozik szorosan a hírközlési törvényhez, az ágazat hazai fejlôdése szempontjából viszont nem mellékes az Antenna Hungária jövôje. Milyen álláspontot képvisel ez ügyben a tárca, tekintettel az ÁPV Rt.-nél is folyó, a céggel kapcsolatos stratégiai munkára?
- A költségvetési törvény alapján az AH Rt. kikerül a tartósan állami tulajdonban maradó cégek körébôl. Bár az állam továbbra is meg kíván tartani szavazatelsôbbségi jogot nyújtó részvényt - például aranyrészvény formájában -, ez a döntés megnyitja az utat a cég privatizációja elôtt. A privatizáció ugyanakkor kényszer is, mivel a cég üzleti terveinek teljesítéséhez szükséges 14 milliárd forintos tôkeemeléshez állami forrásokat a kormány nem tud nyújtani.
A sikeres privatizációhoz értékessé kell tenni az AH Rt.-t. Ezt több irányból lehet elérni. Az elsô, hogy a mûsorszórás területén - akár állami segítséggel - tartósan megôrizhessék vezetô szerepüket, különösen a közeljövôben bevezetendô digitális rádió- és televízió mûsorsugárzás területén is.
A második, hogy a cég megôrizhesse a mobiltávközlés területén elért pozícióját a V.R.A.M. Rt.-beli részesedése megtartásával. Az e területen mutatkozó finanszírozási igényt sikerült késleltetni, de 2003-ban a privatizációs bevételekbôl be kell fizetni a kötelezettségeket.

B. J.