Vezetékes távközlés

Gilder jóslata a TV haláláról

A rézdróttól a fényszálig

George Gilder a szociálpolitika és a mûszaki tudomány határterületén tevékenykedik, s újabb, egy évvel ezelôtti bestseller könyve még nagyobb vihart kavart, mint a korábbi: hirdette, hogy a hálózatba kapcsolt számítógépek kora mennyire kiemeli az egyén szabadságát. Gilder gondolatainak hívei és ellenzôi máig ontják érveiket, következtetéseiket. George Gilder elképzeléseirôl, a jövô lehetséges útjairól Takács György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának oktatója tartott elôadást a Matáv PKI Napok konferenciáján.
Takács György emlékeztetett rá: ha tényleg a távközlés sávszélesség adatai robbannak leginkább, s nem a proceszszor teljesítménye vagy a memória kapacitás diktálja a fejlôdés ütemét, akkor erre kell kiemelt figyelmet fordítani az új hálózati koncepciók kidolgozásakor. Gilder szerint jelenleg hasonlóan sorsdöntô szakaszban vagyunk, mint 1970-ben az integrált áramkörökkel kapcsolatban voltunk. Akkoriban épeszû ember nem hitte, hogy három évtized múlva egy tranzisztor ingyen áll majd rendelkezésre. Ma egy nagy integráltságú áramkörben egy tranzisztorra esô ár 4 milliomod dollárcent, azaz gyakorlatilag ingyen van. Jelenleg a fényvezetôk világában alakult ki hasonló helyzet. Rendelkezésre áll akár 25 GHz sávszélesség egyetlen szálon.
Gilder azzal érzékelteti ennek nagyságát, hogy ezen a sávszélességen átvihetô az USA teljes telefonforgalma akár anyák napjának legforgalmasabb percében is. Az átviteli sávszélesség tehát gyakorlatilag ingyenessé válik. Ez a világ teljesen más, mint a szûkös sávszélesség korszakában. A korlátozott (rádiófrekvenciás) spektrum szigorú gazdálkodást igényel. Fel kell osztani a sávokat, hogy melyik milyen célra használható, és a világon bürokraták és ügyvédek ezrei foglalkoznak a frekvenciaengedélyekkel. Gilder szerint tíz év alatt mindez érdektelenné válik.
Az ingyenes sávszélesség tézise nem jelenti azt, hogy nem lesznek viszonylag költséges technológiák, amelyek a nagy sávszélesség kiaknázásához kapcsolódnak. Hiszen ma is az "ingyenes" tranzisztorokból sokszor borsos árat kóstáló számítógépek lesznek. Az ingyenes sávszélesség viszont azt jelenti, hogy pazarló módon használhatják a sávszélességet, szemben a hagyományos gazdaságosságra törekvô felhasználással. Egy olyan világban, ahol a tranzisztorok, s ennek következtében a processzor teljesítmény gyakorlatilag ingyenes, s ehhez még hozzájön az ingyenes sávszélesség is, felmerül a kérdés: mi lesz az igazán drága, s mi lesz a szûkös erôforrás. Gilder errôl azt állítja, hogy az emberi agy lesz a szûk keresztmetszet. Az ember egyre értékesebbé válik, mint munkaerôt egyre jobban meg kell fizetni. Olyan emberekre lesz leginkább szükség, akik képesek megfelelô szoftvereket fejleszteni, új interfészeket, szabványokat, protokollokat alkotni mindenféle rendszerhez annak érdekében, hogy ténylegesen ki lehessen aknázni az olcsó erôforrásokban rejlô lehetôségeket. Tehát az emberi agyakkal kell legésszerûbben gazdálkodni.
Gilder szerint lesznek dolgok, amelyek leértékelôdnek, s ezek közé sorolja például a telefont és a televíziót. Ezekben egy buta végberendezés kapcsolódik egy nagyon összetett rendszerhez.
Akadnak, akik azzal érvelnek, hogy a gondosan kiépített és üzemeltetett réz érpárak hálózata megfelelô technológiai kiegészítésekkel (ISDN, ADSL stb.) szinte mindent nyújtani tud, amirôl Gilder álmodik. Gilder szerint a létezô telefontársaságok logikus megközelítése ez a vonal, de a "fényhéj" koncepciót vadonatúj társaságok fogják megvalósítani. Befektetési kérdéssé válik, hogy mibe érdemes a jövôben javainkat ölni: a rézhálózatokba, vagy a kezdetben bizonyára csillagászati összegeket emésztô fényvezetô hálózatba. Meggyôzôdése, hogy a fényvezetôs megoldás rohamosan olcsóbbodik, és ezáltal versenyképessé válik.
Gilder kritikusai különféle ellenérveket vetnek be. David Futrelle 2002 áprilisában tette közzé cikkét "Megvakította George Gildert a fény?" címmel, s az internetes adatok alapján ez is ugyancsak óriási olvasottságnak örvend. Futrelle szerint Gilder egy excentrikus közgazdász, aki mûszaki gurunak hirdeti magát és a fényvezetôk evangélistája. A könyv alcíme gyors fellendülést ígér, mely a tôzsdei mutatók alapján egyáltalán nem tûnik igazoltnak. Példákat kiragadva a Gilder könyv kilenc csillagot jelöl meg a "telecosm" egén. Ezek közül a Qualcomm és a Texas Instruments teljesített legjobban, az ô árfolyamuk csak egyharmadával ment lejjebb. A Lucent és a Broadcom papírok árfolyama több mint 80 százalékkal esett vissza. A többiek ­ például a Global Crossing, a Nortel, az Avanex ­ tôzsdei értéke több mint 90 százalékkal szállt alá.
Takács György utal rá: a magyar valóságban élve nehéz megítélni mind Gilder gondolatainak igazságát, mind bírálóinak kritikáját. Az bizonyos, hogy az új jövôt hirdetôket ­ a történelem tanúsága szerint ­ legtöbbször alig értette meg a hagyományos kategóriák szerint gondolkodók tömege. Mindenesetre érdemes alaposabban megismerni és végiggondolni Gilder gondolatait a szakmapolitika formálóinak. A múlt technológiai csodái hétköznapi valósággá váltak és egyre rövidült az idô a gondolatfelvetés és a világméretû elterjedés között. Akár a mobiltelefon rendszerekre, akár az internetre gondolunk, az elterjedési idô közelít ahhoz az idôtartamhoz, ami alatt egy komoly hálózati beruházás egyáltalán megtérül. Egy-egy aprónak látszó döntés megindíthat egy pozitív folyamatot, de jelentôs késlekedést is hozhat. A kis- és nagyvállalkozók ­ együtt kezelve a szolgáltatókat, hálózatüzemeltetôket és rendszergyártókat is ­ egyre nehezebb helyzetben vannak. A számítástechnikai cégek csôdtörténetei után tanúi lehetünk számos hagyományos távközlési vállalat igazi vergôdésének is.
Mindenki keres valamiféle kiutat, érdemes tehát gondolkodni, s nem csak hagyományos módon. Ehhez tanulságos támpont lehet Gilder számos újszerû gondolata és vitapartnereinek válasza is. Nem felejthetjük el, hogy olyan korszakot élünk, ahol az elsôként érkezô és elsôként élre törô piaci szereplô viszi el a haszon zömét. A késôbb érkezôknek, az élenjáró kihívóinak keservesebben kell megküzdeniük a fogyasztók kegyeiért. A lecke tehát fel van adva a kutatóknak és az oktatóknak: arra tegyenek-e tétet, amit Gilder fô irányként megjelöl, de a tôzsde nem igazolta ­ vagy próbálkozzanak egészen mással?

(csarnai)