Mobil kommunikáció

 

3G szolgáltatások Magyarországon

Életképesebbnek tûnik az EDGE rendszer

Kissé erôsödni látszik az elmúlt hónapokban a vita arról, jó-e, hogy Magyarország még nem osztotta ki a harmadik generációs mobiltelefon szolgáltatások (3G) licenceit. Az egyik távközlési berendezésgyártó cég hazai vállalatának szakmai napján ezzel kapcsolatban is érdekes vita bontakozott ki, ahol Drozdy Gyôzô hozzászólása alaposan felbolygatta a kedélyeket. Idôközben pedig két hazai szolgáltató is demonstrálta technológiailag 3G képességét, miközben üzletileg kérdésesnek ítélte azt. Ezért megkerestük a Pannon GSM vezérigazgató-helyettesét, fejtse ki Olvasóink számára is, mit és miért gondol a 3G rendszerekrôl.
- Szerte a világban, és hazánkban is tapasztalható, hogy a távközlési berendezésgyártók különbözô módszerekkel lobbiznak a 3G rendszerek mielôbbi bevezetése érdekében. Ez az ô részükrôl érthetô is, hiszen a fejlesztési költségek óriásiak voltak, ha pedig egyik-másik gyártónak egyébként is rosszul megy, világos, hogy igyekeznek nyomást gyakorolni a szolgáltatókra és a licencek kiosztóira: vegyétek, vigyétek!
Elhangzik többek között az az érv is hazánk vonatkozásában, hogy Nyugat-Európában és a környezô országok többségében már mindenhol léptek ez ügyben, azt a látszatot keltve így, hogy fontos gazdasági-technológiai területen maradhat le az ország. A helyzet valójában az, hogy semmirôl sem maradtunk le, sôt, éppen az lehet az elônyünk, hogy még nem léptünk.
- Milyen érvek támasztják alá azt, hogy nem vagyunk elmaradásban?
- Ha megnézzük azon országokat, ahol kereskedelmileg bevezették a 3G rendszereket, azt mondhatjuk hogy egyetlen olyan elôfizetô sincs, aki hívásának megszakadása nélkül barangolhatna a 3G és a GSM hálózatok között. A 3G mûszaki jellegzetességeibôl és kiépítésének, üzemeltetésének költségeibôl következik ugyanis, hogy teljes, országos lefedettségû hálózat kiépítésének 3G rendszerben nincs értelme, gazdaságilag is irreális elképzelés, ezért hosszú ideig számítani kell a GSM és a 3G hálózatok együttélésére. A majdani 3G elôfizetôket egy-egy ország jelentôs területén éveken keresztül GSM technológiával kell kiszolgálni a 3G hálózattal le nem fedett területeken. Ezért kifejezetten kritikus tényezô a már említett megszakadás nélküli barangolás a két hálózat között.
- Nekünk azt mondták egy gyártó képviselôi, hogy ezt a kérdést mûszakilag már megoldották...
- Elméleti megoldás biztosan van rá, azonban a gyakorlatban ez még nem mûködik, Angliában is nagyon sok problémát és elégedetlenséget okoz az elôfizetôknek, így nem is csodálható, hogy az ott elindított 3G hálózat egyelôre messze nem hozza az elvárt eredményeket.
- Azt gondoljuk, van még egy legalább ilyen fontos tényezô. Kaphatunk-e olyan, mindenképpen elôfizetésre ösztönzô szolgáltatást 3G rendszerben, amelyet a mai GSM-GPRS rendszereken nem, és amelyek nélkül elképzelhetetlenné válna életünk?
- Ez valóban a másik legfontosabb kritikus tényezô. Jelenleg nem tudnak olyan 3G szolgáltatást nyújtani, amelyet ne érhetnének el az elôfizetôk a jelenlegi GPRS hálózatokon is. Kétségtelen, hogy a 3G hálózatok nagyobb adatátviteli sebességet nyújtanak, ennek azonban egyelôre a felhasználók számára még a díjszabásban sem mérhetôk az elônyei.
- Sok európai országban osztották már ki a 3G licenceket, nem egy helyen horribilis összegekért. Arról már számtalan híradás érkezett, hogy nem egy szolgáltató belerokkant e licencdíjakba. Nem kis részben a távközlési iparág világméretû recessziójának is okai közé sorolhatjuk. Nem hallunk viszont (európai) 3G sikertörténetekrôl. Egyáltalán, piacképes, életképes lesz-e ez a rendszer?
- Ezt ma még egyáltalán nem lehet tudni. Még az is elképzelhetô, hogy esetleg úgy jár a világ egy része a 3G-vel, mint ahogy az ERMES személyhívó rendszerrel, amely jó ötletnek tûnt, mûszakilag is kidolgozott volt, csak éppen a piacon bizonyult életképtelennek - hazánkban is épp most szûnt meg az utolsó személyhívó szolgáltató, pedig megtalálhatná a személyhívó szolgáltatás is a maga piaci rését egy országban.
Nyugat-Európában sok 3G licenc eladó, van, ahol 1 euróért kínálják, de így sem kell senkinek. Németországban egy szolgáltató ingyen visszaadta a licencet, többen árulják azt. A szélessávú 3G szolgáltatások jövôjét árnyalja az is, hogy a mai GSM-GPRS hálózatok az EDGE technológiával fejlesztve igen kicsire szûkíthetik a kettô közötti rést például adatátviteli sebességben is, miközben ennek fejlesztési, kiépítési költsége a szélessávú 3G hálózaténak csak töredéke, és itt nem szembesülnek a szolgáltatók és az elôfizetôk a hívásmegszakadási problémákkal.
- Milyen fejlôdési lehetôségek rejlenek a 3G-ben? Hiszen a GSM sem úgy indult, hogy rögtön láthattuk volna elôre a GPRS és az EDGE felé való továbblépés lehetôségét...
- A 3G-val kapcsolatban azért érdemes megjegyezni, hogy e rövidítés többfajta rendszert takar. Ötféle megoldást soroltak ide, amelybôl az egyik az EDGE, és szélessávú CDMA technológiából is többfélét fogadtak el, részben eltérô gazdasági érdekek miatt más-más megoldás terjedhet el Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában is. Ennél fontosabb, hogy azok a 3G hálózatok, amelyeket ma építenek Nyugat-Európában, a 98-as verziószámra hallgatnak. A szabványosítási munkák során ezután megváltoztatták az elnevezést, és ma már az R4, R5-ös rendszereknél tartanak. Azonban a 98-as és az R4, R5-ös rendszerek között akkora a mûszaki különbség, hogy ha egy szolgáltató beruház a 98-as verzióba, és késôbb tovább akar lépni, akkor ezt teljes egészében ki kell cserélnie, ami a hálózat kiépítésében legalább 50 százalékos beruházási költségnövekedéssel jár!
Azt gondolom, a magyar piac, a magyar fogyasztó egyáltalán nem bírja el, hogy az R4, R5-ös verziók kereskedelmi megvásárolhatósága elôtt (erre még egy-két évet várni kell) a 3G terén egyetlen szöget is beverjünk valahová! 2005-re várható, hogy a szabványok és a kereskedelmi forgalomban kapható berendezések annyira kikristályosodnak, letisztulnak, hogy érdemes legyen a beruházáson elgondolkodni - feltéve, ha a korábban már említett többi tényezô, azaz az elôfizetôi potenciál, valamint a vásárlást kikényszerítô, csak 3G-ben elérhetô alkalmazások is pozitív jelzést mutatnak.
Úgy gondolom, nem szabad az országot kitenni annak a veszélynek, hogy elpocsékoljunk egy csomó pénzt, beleugorva egy kockázatos és mûszakilag sem kiforrott, szolgáltatási választékában kidolgozatlan rendszer kiépítésébe.
- Ennek fényében miért vágott bele a Pannon GSM az EDGE rendszer bevezetésébe? Talán a cégnél úgy vélik, hogy ez hosszú ideig képes azon igényeket kiszolgálni, amelyekrôl azt lehetett hinni, hogy 3G hálózat kell hozzá?
- Annyit szeretnék elôször megjegyezni, hogy az ITU, a Nemzetközi Távközlési Unió hivatalos terminológiája szerint az EDGE rendszer is 3G besorolású. Az óriási különbség a többi 3G besorolású rendszerrel szemben az, hogy az EDGE a GSM hálózat folyamatos evolúciójával, fejlesztésével építhetô fel, a hálózat, a berendezések túlnyomó része használható benne. Tehát a szélessávú CDMA rendszerû 3G hálózatokkal összehasonlítva, azok költségéhez képest elenyészô pénzbôl megvalósítható a továbbfejlesztés, úgy, hogy közben a meglévô GSM hálózat elemei továbbra is használhatóak.
Szintén az EDGE mellett szól szerintünk, hogy a GSM révén a világ digitális cellás mobiltelefon rendszerei nagyjából egységesnek nevezhetôek. A világ mai digitális rendszereinek 85 százaléka GSM, 15 százaléka CDMA rendszerû. Az ötféle elfogadott 3G megoldás viszont szétszabdalja a világot, és megvalósulása esetén, elveszhet például az az elôny, ami a mai GSM-et jellemzi, hogy egy háromsávos készülékkel némi túlzással az egész világon, vagy legalábbis annak döntô hányadán tudunk telefonálni. Ezt az egységességet lehetne például megôrizni azzal is, ha a GSM hálózatok evolúciója során a legtöbb helyen EDGE-be ruháznának be. Nem mellékesen, már ma is lehet kereskedelmi forgalomban EDGE képes telefont kapni, ami természetesen a világ GSM-et használó 85 százalékán is teljes értékû telefonként használható.
- Felmerül persze egy kérdés: jobb-e annyival a W-CDMA rendszerû 3G hálózat az EDGE-nél, hogy érdemes legyen átállni arra?
- Ezek nem lefutott kérdések. Elméletben, pusztán mûszakilag több szempontból jobb megoldás a W-CDMA. Ez azonban nem jelent egyúttal élet- és piacképességet is! Számos gyakorlati érv szól az EDGE mellett a korábban már említetteken túl is: a legfejlettebb mai GSM hálózati berendezések jószerivel egy egyszerû szoftver csere révén EDGE képessé válhatnak, és ez a költség töredéke annak, amit egy CDMA 3G hálózatra kell költeni. Ott még a meglévô bázisállomások sem feltétlen használhatóak, tehát szinte a nulláról indulva kell egy új hálózatot kiépíteni.
Azt gondolom, hogy az EDGE rendszerrel bôvített GSM hálózatok még hosszú évekig (akár 2008-2010-ig) gazdaságosan ki tudják szolgálni a mai és az ezután kialakuló elôfizetôi szolgáltatási igényeket is. Idôközben pedig lehet, hogy olyan új mûszaki megoldásokat találnak ki és szabványosítanak - hívhatjuk ezt akár 4, vagy éppen 5G-nek is... - amelyek átlépnek a mai 3G megoldásokon.

B. J.