NYILVÁNOS TÁVKÖZLÉS

Telekonferencia május közepéig kedvezménnyel

Akár huszonnyolcan egy vonalban

Örök igazság: az idô pénz. Az idô felértékelôdésére a Matáv egy korszerû szolgáltatással, a konferenciabeszélgetés megújult formájának bevezetésével reagál. Aki a távközlésnek ezzel a szolgáltatásával él, annak lehetôsége van arra, hogy utazást, idôt, és ami ezzel jár, pénzt takarítson meg, hiszen például értekezlet összehívása nélkül elintézhetôk a több érintettre tartozó ügyek.

Aki ki szeretné használni ezt a lehetôséget, annak meghatározott idôre meg kell rendelnie és a Matáv összehozza számára a konferenciát - mondta el lapunk kérdésére Kolláth Gábor, a cég osztályvezetôje. Az igénybejelentésre egy zöld számon ingyenesen van lehetôség, de hívható szám ez ügyben a 190-es vagy a 06 80-222-111-es, amin egyúttal lefaxolható a megrendelés akár kézírással is, ha az ügyfél nem akar idôt fordítani a megjelölt partnerek telefonszámainak bediktálására.

A továbbiakban a konferenciamenedzser dolga összehozni a feleket, amikor is szemben a normál telefonnal nem egy pontot köt össze egy másik ponttal, hanem multiösszeköttetést teremt, vagyis mindenki mindenkivel kapcsolatba kerül. Így akár egymás szavába lehet vágni, érvelni, vitatkozni lehet telefonon - a tapasztalatok szerint sok esetben felszabadultabban, mint a személyes találkozások alkalmával. Az új szolgáltatás teljesen digitális alapú, ami kitûnô hangminôséget biztosít és sokkal nagyobb a rugalmassága a korábbi rendszerhez képest.

A konferencia szolgáltatásai közé tartozik, hogy akár 28 ember számára is biztosíthatja a részvételi lehetôséget. A kapcsolat lehet egy irányú vagy két irányú, megjelölheti a megrendelô, hogy csak tájékoztatást ad és nem kívánja, hogy a résztvevôk ebbe beleszóljanak vagy hozzászóljanak. Ebben az esetben errôl a konferencia menedzsere mindenkit értesít, hogy ne érje meglepetés a feleket. Lehetôsége van a megrendelônek megjelölni késôbbi idôpontban bekapcsolódó vagy kikapcsolódó személyeket. Ha például valaki csak a második napirendi pontra hivatalos, akkor ôt bekapcsolni csak akkor lehet, ha annak a napirendi pontnak a tárgyalása kezdôdik. A megrendelô kérhet belföldi és külföldi kapcsolást egyaránt és rádiótelefont is lehet résztvevôként megjelölni a konferencián.

A szolgáltatás nagy elônye az ügyfél szempontjából, hogy nem kell sorban behívogatni a konferencia résztvevôit, ezt mind a kezelô intézi el helyette. Ha valaki nem tud részt venni a megbeszélésen, errôl visszajelzést kap a megrendelô és helyette másik résztvevôt jelölhet meg vagy megjelölhet egy másik telefonszámot, ha kiderül, hogy az illetô a megadott számon nem érhetô el.

Konferenciát úgy is lehet rendelni, hogy két vagy több tárgyaló helyszínét kötik össze, ahol ennek megfelelôen több a résztvevô. Ilyen esetekben kényelmesebbé teszi a konferenciát egy olyan végberendezés, ami egy hangszóróból, egy speciális mikrofonból és egy telefonkészülékbôl áll. Ezt a mikrofont a tárgyaló közepére helyezik, amit a résztvevôk körülülnek, a hangszóró kihangosítja a beszélôt, így tökéletes hangminôségen lehet tárgyalni. Ez a tárgyalói végberendezés a konferenciaszolgáltatással együtt nagyon kellemesen kiegészíti egymást.

A konferenciaszolgáltatás megrendelési díja bruttó 1250 forint, plusz résztvevônként 200 forint. Az elôkészítési díjban a konferencia teljes menedzselési díja benne van. Ebbe bele kell érteni a megrendeléshez szükséges telefonálás költségeit. Ezt követôen csak a normál beszélgetési díjat számolják el. A konferenciának mindenki a résztvevôje lehet, de a megrendelô csak Matáv-elôfizetô lehet és a díjat minden esetben a megrendelô köteles fizetni. Az új szolgáltatás megismerésének folyamatát árkedvezménnyel segíti a Matáv. Az akció keretében május 15-éig csak a beszélgetési díjat kell megfizetni az ilyen telefonkonferenciák megrendelése esetén.

H. E.

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Motorola &endash; MTA SZTAKI megállapodás

Helyben tartható agyak

Az egyik legnagyobb félvezetô gyártó, a Motorola Magyarországot választotta közép-európai fejlesztései színhelyéül. Ennek értelmében keretmegállapodást kötöttek a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetével (MTA SZTAKI) közös kutató és fejlesztô központ létrehozásáról. A megállapodás értelmében az MTA SZTAKI továbbra is önálló szervezet marad, így a SZTAKI nincs kizárólagosan elkötelezve és a Motorola is kisebb kockázattal fektet be.

A magyar szakemberek elsôsorban a szoftverfejlesztés területén fognak közremûködni, különösen az adatátvitel korszerûsítésével és az új eljárások gyakorlati megvalósításával kapcsolatban. Cserébe az anyagiakon túl ez nagyobb nemzetközi nevet is jelent a magyar fejlesztéseknek, hiszen a Motorola és partnerei biztosítják az így készült termékek világpiacon való megjelenését és marketingjét.

A megállapodás mögött magyar szemmel még egy lényeges motívum húzódik &endash; a magyar szakemberek megfelelô foglalkoztatása és megbecsülése. Hazánk mindig is ismert volt jó szakembereirôl és a háttérként szolgáló színvonalas oktatásáról, de állandó problémát jelentett, jelent a "brain-drain". A multinacionális nagyvállalatokkal kötött ilyen jellegû együttmûködés szerencsére ez ellen hat, hiszen itthon kap lehetôséget és anyagi-erkölcsi megbecsülést a mûszaki értelmiség.

Jakab Zsolt

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Apró egyesületbôl országos nyugdíjpénztár

A biztonság dimenziói

Kevés olyan munkahely, munkáltató mûködik ma Magyarországon, amelyet &endash; legalábbis a szociális juttatásokat, a jó értelemben vett paternalista szemléletet tekintve &endash; olyannyira példaképként tekinthetnénk, mint a Magyar Távközlési Részvénytársaságot. Immár hét éve ugyanis annak, hogy az akkor még vállalati formában mûködô cégnél tipikusan alulról induló kezdeményezésként megalakult egy önsegélyezô egyesület, amely mára jócskán kinôtte magát.

Dolgozói kezdeményezésre alakult meg

Az összefoglaló nevén Dimenzió Biztosító Egyesületet a MATÁV és 2007 távközlési dolgozó 1991&endash;ben, tehát jóval a privatizáció elôtt, teljes mértékben önsegélyezô célból hívta életre. Úgy gondolták, hogy a vállalati szociálpolitika mellett elkelne egy klasszikusan biztosítási alapon nyugvó, önkéntes ellátórendszer is. Puszta Anna, a szervezet ügyvezetôje elmesélte, hogy a rendszer továbbfejlesztésének, szélesítésének igénye idôrôl-idôre felmerült. Az élet- és baleset, tehát kockázati biztosítást &endash; beleértve a betegségi ellátást is &endash; változatlanul nonprofit formában folytatták, s folytatják ma is.

Az egyesület tagdíja évi 100 forint, az önsegélyezô pénztárnál a tag az átlagkeresete 1, míg munkáltatója ugyanennek a 1,5 százalékát fizeti. Betegség esetén az egyesület a 11. táppénzes nap után fizet, ám ha valaki 3 éven keresztül nem vesz igénybe semmiféle szolgáltatást, a befizetett pénzt kamatokkal együtt kapja vissza. Az élet- és balesetbiztosítást csak a munkáltatók fizetik, ennek díja biztosítottanként havi 85 forint. (Csak a példa kedvéért: végtagtörésre 9000 forintot, halál esetén 150 ezer forintot, baleseti halál esetén pedig 300 ezer forintot fizet a biztosító.)

Várakozáson felüli a belépôk száma

Az élet kihívásait nem nézték tétlenül: már 1993&endash;ban &endash; a pénztártörvény megjelenése elôtt &endash; az önkéntes nyugdíjbiztosítással rukkoltak ki, legutóbb pedig alig fél éve döntöttek úgy, hogy ugyancsak Dimenzió néven magánnyugdíjpénztárat alapítanak. Azonban az önkéntes nyugdíjbiztosítás &endash; legalábbis egyelôre &endash; az egyesület legmeghatározóbb tevékenysége. Lényege, hogy a munkavállaló hosszú távon (tíz éven át) önmaga számára, egyéni számlára gyûjt. A biztosítás minimális díja a bruttó kereset 4 százaléka, amelyet részben vagy egészben átvállalhat a munkáltató.

Általánosan bevett szokás szerint fél százalékot a biztosított, 3,5 százalékot a munkáltató fizet, de jelentôs már azon tagok és munkáltatók száma is, akik ennél magasabb (1&endash;4,5 százalékos) díjat fizetnek. 1997-tôl a módosított alapszabály lehetôvé teszi egyéni díjfizetô tagok &endash; elsôsorban az egyesületi tagok hozzátartozói &endash; számára is a belépést. Az egyéni díjfizetô esetén a minimális biztosítási díjat havi 3 ezer forintban határozta meg az egyesület. A Dimenzió kellemes meglepetésére idôarányosan a magánnyugdíjbiztosító mûködése már az elsô negyedévben felülmúlta a várakozásokat. Az elsô évben, tehát 1998-ban 13 ezer belépô tagra számítottak, ám a január 1&endash;jével megkezdett mûködés során már eddig több mint 8 ezer belépôjük van. Az idei tervet 15 ezer fôre korrigálták, s a korábbi, mintegy félmilliárdos tagdíjbefizetéssel szemben legalább 600 millió forintot várnak.

Üzleti terveik 2002-ig 30&endash;40 ezer taggal számolnak, s ha azt nézzük, hogy csak a hírközlés-informatika területén ma 25 ezren dolgoznak Magyarországon, akkor nem tûnik túlzásnak a szám. Hosszú távon 50 ezres taglétszámot tart ideálisnak az ügyvezetô 5 milliárdos vagyon kezelése mellett, mivel az ekkora pénztár akár még családias érzetet is kelthet a tagjaiban.

A reklámra költôk elônyben vannak

Hozamként a Dimenzió magánnyugdíjpénztára &endash; az önkéntes nyugdíjbiztosításhoz hasonlóan &endash; évi 6 százalék reál hozammal számol, s a minél nagyobb hozam érdekében pályázaton választotta ki a pénz befektetésével foglalkozó céget. (A nyertesek között szerepel a Creditanstalt Értékpapír Rt., a Erste Befektetési Bank Rt., a Concorde Értékpapír Ügynökség Rt. és a Credit Lyonnais Bank Magyarország Rt., mint letétkezelô).

Azt azonban még jósolni sem lehet, hogy a 8 ezer munkavállaló melletti, partnerként csatlakozó 437 munkáltató száma mekkorára növekszik. Puszta Anna szerint ugyanis a Dimenziónak óriási a hátránya azokkal a pénztárakkal szemben, akik százmilliókat tudnak mûködésük menedzselésére, reklámozására fordítani. Ekképp a Dimenzió leginkább "belterjesen" fejlôdik: részben a matávosok családtagjai kapnak kedvet ehhez a magánnyugdíjpénztárhoz, másrészt pedig a hírközlési&endash;informatikai szférában dolgozók jelentkeznek egyre nagyobb számban ide. Önkéntes aktivistáik is járják az országot, elôadásokat tartanak, s nem egyszer volt arra is példa, hogy olyan is jelentkezni akart ennek nyomán, akinek ez már nem elônyös.

Hamarosan megalakul az egészségpénztár

A 6 milliárd forintos vagyonnal gazdálkodó, immár 19 ezer tagot számláló egyesületnél újabban az egészségpénztár alapításával vannak elfoglalva. Ha minden a tervek szerint halad, a nyár derekára-végére talán már ez az új pénztár is megkezdi a tagok toborzását, pár hónappal késôbb pedig akár a mûködését is.

 


Mit mond a törvény?

1998. január 1-jétôl Magyországon új, vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer kezdte meg mûködését, amely több millió munkavállalót állít választás elé ezekben a napokban. Dönteni 1999. augusztus 31-éig lehet. A magánnyugdíjpénztár választása nem jelent többletbefizetést, ugyanazon nyugdíjjárulék sorsáról kétféleképpen lehet dönteni: vagy a társadalombiztosítóhoz, vagy a kiválasztott nyugdíjpénztárhoz érkezik az összeg. A társadalombiztosítónál a fizetett járulék az eddigi gyakorlatnak megfelelôen közös kasszába kerül. A tb a jelenlegi rendszerben a díjakat nem tudja befektetni, mert ebbôl finanszírozza a mai nyugdíjakat.

A tb által fizetett nyugdíj nem örökölhetô, szemben &endash; törvényben meghatározott esetekben &endash; a magánnyugdíjpénztár által fizetett nyugdíjjal. A magánnyugdíjpénztár további elônyei közé tartozik, hogy bármilyen rövid ideig is gyûjtjük itt a pénzünket, az az egyéni számlánkra kerül, s azon a rendelkezésünkre áll. A magánnyugdíjpénztár a befizetéseket befekteti, és az elért hozamot az egyéni számlán jóváírja. A magánnyugdíjpénztárba lépô mozgástere tág: visszaléphet a tb-rendszerbe, de átléphet egy másik pénztárba is, s ekkor a számláján lévô pénzt is az újonnan választott pénztárba viheti.

P. Zs.

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Nemzetközi Távközlési toplista II. rész

Szolgáltatók és gyártók

Elôzôszámunkban közölttôl merôben más filozófiájú listát készített a Communications International címû folyóirat a szolgáltatókról. Ebben a listában a nemzeti szolgáltatók szerepelnek, rangsorolásuk azonban hat paraméter kombinációjából jött létre. Az egyes szolgáltatóknál a bevétel/fôvonalak száma, a bevétel növekedése/GDP növekedése és a bevétel/létszám paraméterekbôl képeztek egy bevételi indexet. A digitalizáltság foka, a 100 fôvonalra esô hibák száma és a fôvonalak száma/alkalmazottak száma paraméterekbôl képeztek egy hálózati indexet. Ebbôl a két indexbôl alakult ki végül a végsô sorrend.

Az elsô húsz nemzeti szolgáltató rangsora (Súlyozott jellemzôk alapján)

 Rangsor

 Szolgáltató

 Bevételi index

 Hálózati index

 Összpont

 1

 GTE (USA)

 8.2

 12

 10.1

 2

 PTT Telecom

 15.4

 4.8

 10.1

 3

 NTT (Japán)

 11.8

 10.4

 11.1

 4

 Hongkong Telecom

 9.4

 13.6

 11.5

 5

 Sprint

 5.8

 18.8

 12.3

 6

 Bezeq (Izrael)

 13

 12.4

 12.7

 7

 US West

 15.2

 12.8

 14

 8

 Ameritech

 18.4

 13

 15.7

 9

 Telefónica

 9

 23.4

 16.2

 10

 BellSouth

 17.4

 15.4

 16.4

 11

 SBC (USA)

 15.4

 18.4

 16.9

 12

 Telia (Svédország)

 12.2

 22.8

 17.5

 13

 Swisscom

 10.4

 25.8

 18.1

 14

 PTA (Ausztria)

 7.2

 31

 19.1

 15

 Bell Canada

 28.6

 10.8

 19.7

 16

 France Telecom

 24.8

 18.8

 19.8

 17

 Bell Atlantic

 28

 12.2

 20.1

 18

 Pacific Telesis

 27

 13.4

 20.2

 19

 Telecom Italy

 20.4

 20.2

 20.3

 20

 British Telecom

 23.6

 17.4

 20.5

(Forrás: Communications International)

 

Ebben a listában az amerikai GTE és a holland PTT Telecom holtversenyben végzett az elsô helyen. A GTE esetében a kiemelkedô bevételnövelés, míg a PTT esetében az igen alacsony hibaszázalék volt az eredményt jelentôsen befolyásoló tényezô. Harmadik lett az igen egyenletes pontszámokat kapó japán NTT. Meglepô viszont, hogy a France Telecom csak 16., míg a Deutsche Telekom csak a 31. helyen végzett ebben az értékelésben. A közép-kelet európai szolgáltatók közül a cseh SPT Telecom a 42., a lengyel TP 48., a bolgár BTC a 49., míg az Ukranian Telecom az 50. helyet kapta a listán.

Szintén nem egyszerû feladat a gyártók rangsorolása. Túl azon, hogy ezen a piacon is állandóak a fúziók, a különbözô profilok eladása, itt még az adatok értelmezése sem egyszerû feladat. Sok esetben nehéz kideríteni, hogy a megadott adatok csak a hírközlési profilra vonatkoznak vagy benne van a szórakoztató elektronika, háztartási gép, autóelektronika és még ki tudja, hány elütô profil bevétele is. Ezt a hálátlan feladatot látta el a francia Sirius konzultáns cég, közreadva a berendezésgyártó cégek 50-es listáját. Míg az elsô ötven szállító összbevétele mintegy 212 milliárd dollár, addig ebbôl az elsô hét több, mint 114 milliárdot mondhat magáénak, ami több, mint fele a teljes bevételnek. A kommunikációs berendezéseket elôállító óriáscégek tehát továbbra is uralják a piacot.

Az elsô húsz berendezésgyártó

(A bevételek alapján rangsorolva)

 Helyezés '97

 Helyezés '96

 Cég

1996 bevétel

(millió dollár)

 Változás

(95-96, %)

 1

 1

 Lucent Technologies

 20550

 12

 2

 2

 Motorola

 18426

 14

 3

 4

 Ericsson

 17894

 28

 4

 5

 NEC

 15505

 37

 5

 3

 Alcatel Alsthom

 15059

 -2

 6

 6

 Siemens

 14288

 15

 7

 7

 Northern Telecom

 12801

 26

 8

 8

 Fujitsu

 7860

 37

 9

 9

 Nokia

 7600

 23

 10

 11

 Samsung Electronic

 5746

 66

 11

 10

 IBM

 4600

 10

 12

 13

 Matsushita Electric

 4275

 49

 13

 21

 Cisco Systems

 4096

 107

 14

 12

 Bosch

 3432

 1

 15

 15

 3Com

 3147

 35

 16

 17

 GM Hughes Electronics

 2798

 28

 17

 38

 Hewlett Packard

 2760

 12

 18

 14

 Digital

 2650

 -9

 19

 22

 Toshiba

 2399

 45

 20

 30

 Italtel

 2398

 47

(Forrás: Sirius)

A táblázatot több, mint 20 milliárd dolláros bevétellel a Lucent Technologies vezeti. Úgy tûnik, hogy a Lucent teljes mértékben túl van az AT&T-tôl való elválás nehézségein és irányt vett az értéknövelô szolgáltatások piaca felé, némileg visszavonulva az erôs versenyszféra területeirôl. Nem változott a helyzet a második helyen sem, a Motorola 18,5 milliárd dolláros bevétele még elegendô volt ennek a megtartására. Igen közel áll viszont a harmadik helyezett Ericsson bevétele ehhez, a különbség kisebb, mint 1 milliárd dollár. Ha az Ericsson meg tudja tartani a jelenlegi 28 százalékos növekedési rátáját, akkor jövôre még elôbbre is léphet. Még nagyobb növekedési ütemet diktál viszont a negyedik helyre került japán NEC, mely 15 milliárdos kommunikációs ágazati bevételével 37 százalékot (!) javított tavalyi eredményén. A NEC eredményeit persze nem várt mértékben segítette a PHS rádiótelefon rendszer felfutása és az Internet elterjedése a szigetországban.

Az elsô húsz helyezett között a tavaly még bronzérmes Alcatel az egyetlen, aki bevételeiben nem növekedést, hanem 2 százalékos csökkenést volt kénytelen elkönyvelni. Ezzel az ötödik helyre került a ranglistán, de idôközben elért eredményei azt sejtetik, a visszaesés nem folytatódik tovább. Ôrzi viszont a hatodik helyét a Siemens és hetedik helyét a Nortel, mely utóbbi 26 százalékos növekedést ért el és úgy tûnik végleg túl van az 1993 óta tartó hullámvölgyes idôszakon. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ebben a szép eredményben már benne van a Matra Communication éves bevételének az 50 százaléka is.

A hetedik hely határozott válaszvonalnak tûnik, míg a Nortel éves bevétele közel 13 milliárd dollár volt, addig a nyolcadik helyezett Fujitsu nem érte el a 8 milliárdot. Erôsen megközelítette viszont a Nokia is a 8 milliárdos bevételt. Végül a Samsung Electronics 66 százalékos növekedéssel kapaszkodott fel a tizedik helyre, kiütve ezzel az IBM-et. Az üldözôbolyban a Cisco Systems a 21. helyrôl a 13. helyre jött fel, nemes egyszerûséggel megduplázva a bevételét, míg a Hewlett Packard a 38. helyrôl a 17-re lépett elô. Az ötvenes listában említésre méltó még a US Robotics gyöngyhalász akciója: a 49. helyrôl jött fel a cég a 24-re, valamint az itthon is egyre népszerûbb Newbridge Networks feljövetele az 59. helyrôl a 44-re.

B. I.

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Vitanap az információs társadalomról

Luftballon vagy valóság?

Sokat halljuk manapság az információs társadalmat emlegetni &endash; miközben el sem gondolkoztunk rajta, valójában mit is jelent. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület Távközlési Klubja errôl vitatkozott a múlt hónapban, s a bevezetô elôadás megtartására dr. Tamás Pál szociológust, a Társadalmi Konfliktusokat Kutató Intézet igazgatóját kérte fel. Az elôadó villamosmérnökként kezdte pályáját, a témát azonban most egészen más oldalról közelítette meg.

Bevezetésként elmondta, hogy a technológiai változásoknak mindig is volt egy varázslatos hatása az emberekre, azonban a XX. század elején megjelent egy új körülmény, a nagy technológiai változásokhoz ugyanis hirtelen nagy tömegû mitikus elem is csatlakozott. A gôzgép megjelenése legfeljebb némi félelmet keltett az emberekben, de nem adott összefüggô társadalmi víziót, nem érezték át az emberek, hogy a találmány gyökeresen átalakítaná a társadalmat. A repülés volt az elsô olyan technológia, ami rögtön megmozgatta a társadalom képzeletét, szédítô prognózisok jelentek meg, messzemenô társadalmi hatásokat vezettek le a megjelenésébôl, még olyan &endash; ma már megmosolyogni való &endash; jóslat is megjelent, hogy a repülés meg fogja növelni a születô gyerekek számát.

Hajsza a profitért kibernetikával

A repülésen kívül még két technológia okozott hasonló hatásokat a társadalomban: az agy, a gondolkodás mechanizmusának vizsgálata és gépi kiváltása, illetve az élôlények, fôként az ember reprodukciója. Nem biztos, hogy ez a három legfontosabb felfedezés a században, de ezek mozgatják meg a társadalom egészét. Az információs társadalom a második technológiai vonulatba illeszkedik bele.A gondolkodás gépi kiváltásának gondolata az ötvenes, hatvanas években indult útjára, elsô zászlóvivôje Norbert Wiener 1948-ban megjelent "Kibernetika" címû könyve volt. A téma hamar kikerült a higgadt mûszaki területrôl és a kilencvenes években a modern Internet vitákban teljesedik ki. Az automatizálás elterjedésével kapcsolatban Tamás Pál két nagy elméletet említett meg. Az egyik szerint a folyamat evolutív jellegû volt, az emberek egyre több automatizálható mûveletet bíztak számítógépekre a termelés meggyorsítása, a profit növelése érdekében. A másik elmélet szerint az automatizálásra azokon a pontokon volt leginkább szükség, ahol az alkalmazottak munkafolyamat feletti ellenôrzését meg kellett szüntetni. Ezzel lehetett ugyanis csökkenteni a sztrájkok lehetôségét. Az automatizálással lehetett elérni, hogy a munkások ne legyenek kulcshelyzetben. Ha belegondolunk, ma is azoknak a szakmáknak a legjobb az érdekérvényesítô képessége, amelyeket a legnehezebb automatizálással helyettesíteni (például mozdonyvezetôk, légi irányítás).

Az Internet mint a közösségi hálózat

A hálózatok sokáig nem épültek be a mindennapi gondolkodásba. Tamás Pál érdekességként megemlítette, hogy a legkorábbi dokumentum, mely a távközlés és a számítástechnika integrációjára irányult, a hatvanas évekbôl ismert számára, amikor a Szovjetunióban az Akadémia állami pénzt akart szerezni az informatika fejlesztésére, s kitalált egy hálózatot, melynek csúcsgépe a KB apparátusát szolgálta volna ki, s akár a legkisebb szovjet falu heti zoknifogyasztása is lekérdezhetô lett volna. Az elôterjesztés szerint a pártirányítás így lett volna a leghatékonyabb.A társadalmi víziók természetesen nem errôl szóltak, hanem arról, hogy az információ eljut a családokhoz, az egyénekhez. Ezek azonban sosem voltak igazán kidolgozott elképzelések. S ekkor jött az Internet, ami valami hasonlóra volt képes. Igaz, eredetileg nem a családokat akarta kiszolgálni, hanem a tudományt, majd késôbb az ipart. Ekkor jelent meg az "information economy", az információs gazdaság fogalma, de ebbôl nagyon hamar, a kilencvenes évek legelején "information society" lett. Az okokról leegyszerûsítve két megközelítés létezik: egy pragmatikus és egy kissé cinikus vízió.A pragmatikus magyarázat szerint az információs gazdaságban dolgozók száma olyan naggyá vált, hogy a nemzetgazdaság kísérô alrendszerei, az oktatás, a kutatás, a tudomány és egyes információs rendszerek már képtelenek ellátni a hagyományos módon az alapfeladataikat, a technológiai növekedés korlátaivá válnak, másként mondva kimerülnek a növekedés forrásai. Valami újat kell tehát a középpontba állítani, stabilizálni kell a fejlôdést. A pragmatikus magyarázat szerint erre szolgál az információs társadalom meghirdetése.

Mire ad pénzt az állam?

A cinikus interpretáció szerint mindaz igaz, amit a pragmatikus magyarázat tartalmaz, de ezenkívül még hatással van a dolgokra egy komoly marketing probléma: a hidegháború fennállásáig a komplex informatikai rendszerek nem piaci körülmények között dolgoztak, hanem nagy mennyiségben kapták az állami pénzeket. A kiépített rendszerek megtérülési ideje jóval 6&endash;8 év felett volt, de ez nem érdekelt akkor senkit. A kilencvenes évek elején viszont megváltozott a helyzet, a nemzetgazdaságok kevesebb pénzt fordítottak katonai célokra, ilyen hosszú megtérülésû projekteket viszont normális piaci viszonyok közé nem lehet bevinni. Valami olyat kellett tehát találni a hidegháborús ideológia helyett &endash; és itt jön a cinizmus &endash;, melyre az állam pénzt ad. Ez a cél az információs társadalom, amit ráadásul gyorsan kell megcsinálni, nehogy kimaradjon belôle a nemzet, az ország, a régió. Ezzel a nyomással éri el az informatikai lobby a cinikus interpretáció szerint, hogy akár hisszük az egészet, akár nem, csinálni kell, nem lehet késlekedni.

A tarifapolitika miatt lemaradunk?

A hazai helyzetre áttérve Tamás Pál az Internetto mellékleteként megjelent Nyírô&endash;Vincze féle fehér könyvre hívta fel a figyelmet. Eszerint megkezdôdött Magyarország lemaradása az Internet-csatlakozásban a környezô országokhoz képest. Ennek részben hasonló oka van, mint amiért a Szovjetunió 1958 után lemaradt a számítástechnikában az USA-hoz képest. Addig tudta tartani a lépést a Szovjetunió, amíg hadi alkalmazásról volt szó. A katonai alkalmazásból a polgáriba viszont képtelen volt átlépni. Nálunk is kiválóan, nyugati színvonalon mûködött az IIF akadémiai hálózat, azonban a kilépés a tömegek felé nem sikerült, ezt a jelenlegi tarifapolitika megakadályozza. (Üdítô kivétel például Monor, ahol a helyi szolgáltató felhasználóbarát tarifát vezetett be, s a hálóra lépôk száma megötszörözôdött.) Ezen a Matáv éjszakai kedvezménye sem segít, hiszen a generációs váltást hordozó legfiatalabb korosztályt szinte kizárja a lehetôségekbôl. Ezzel pedig hosszú távra konzerválódik a kezdôdô lemaradásunk.

dr. Bartolits István

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


A hírközlés története XXII.

A hazai hálózat kiépülése

Hazai híradástechnikai iparunk fejlôdését nagyban segítette a telefonhálózat rohamos növekedése is. Korábban (1997. március) az Olvasók megismerhették az elsô, Fürdô utcai telefonközpont történetét, melyet 1882-ben két fiókközpont követett a Lövész utcában és a Pálffy téren. Mint említettük, ezek a központok még keresztlemezes váltóval mûködtek, több kezelônô együttesen végezte a hívások felépítését és elbontását. Ugyancsak keresztlemezes váltóval telepítették a nagyobb vidéki városok, Temesvár, Pozsony, Szeged, Arad, Pécs, Zágráb, Debrecen és Miskolc kézi kapcsolású központjait.

Késôbb megszületett az egyvezetékes kapcsolószekrény, mely jelentôsen egyszerûsítette a hívások felépítését. A szekrények 10, 25, 50 vagy 100 vonalas kapacitással készültek és felépítésük már lehetôvé tette, hogy egyetlen operátor tudja kezelni a szekrényt. Saját fejbeszélô és mikrofon tartozott a szekrényhez és a központot már kényelmesen, ülve lehetett kezelni.

A legnagyobb problémát a beszélgetések lebontása jelentette. Ennek szabályosan úgy kellett volna végbemennie, hogy az összekapcsolt felek a beszélgetés végén megtekerik a csengetôgenerátort, mire a központban a lejelentô lemezke "leesése" jelzi a kezelô számára, hogy a kapcsolat bontható. A legtöbb elôfizetô azonban ezt a lecsengetést &endash; vagy késôbbi nevén lejelentést &endash; egyszerûen elfelejtette megtenni, ezért aztán az összeköttetések rendszeresen hosszú ideig fennmaradtak. 1890-ben már miniszteri rendelet igyekezett bevezetni a lejelentés kötelezettségét, persze nem sok eredménnyel.

Az elôfizetôk száma a nagyvárosokban hamar túlhaladta a százat, ezért több szekrényt kellett egymás mellé rakni. Minden szekrénynek külön kezelôje volt, de gondoskodni kellett arról is, hogy az elsô szekrény elôfizetôje például a negyedik szekrény elôfizetôjével is összeköthetô legyen. Erre átkérô vezetékeket használtak, melyek kapcsolatot biztosítottak az egyes szekrények között. Minden egyes átkérés alkalmával a hívó elôfizetô kezelôje hangosan átszólt a hívott elôfizetô szekrényét kezelô hölgynek (merthogy kizárólag hölgyeket alkalmaztak erre a kedves hangot és odafigyelést igénylô munkára), hogy melyik elôfizetôt csengesse fel. A hívott jelentkezése után a két kezelô egy szabad átkérôn keresztül egyszerre építette fel a kapcsolatot. A kapcsolat bontása megint csak a két kezelô együttes tevékenységét igényelte. Nem éppen a csend szigete volt egy nagyobb telefonközpont kezelôterme.

A vidéki központokban sokáig megmaradt az átkérô vezetékes rendszer, de a budapesti központokban a helyzet a vonalszám növekedésével egyre rosszabb lett. Hamarosan megszületett azonban a megoldás: az LB multiplikációs központ. Az elôfizetô vezetékét megszakító kapcsolókon keresztül megsokszorozták, azaz multiplikálták, errôl kapta nevét a rendszer. A multiplex kapcsolókat úgy helyezték el, hogy két kezelôi munkahelyre jutott egy teljes multiplex mezô. Ezzel jelentôsen egyszerûsödött a kezelés. A hívó fél jelentkezését továbbra is az a kezelô vette észre, akihez a hívó százas mezeje tartozott, hiszen a jelentkezô táblácskák, vagy szaknyelven annonciátorok nem voltak multiplikálva. A hívó bemondta, kivel szeretne beszélni, s a kezelô a multiplex kapcsolón keresztül ellenôrizni tudta, hogy a hívott fél szabad-e. Ha az volt, akkor a multiplex dugaszon keresztül létrehozta a kapcsolatot. Ezzel viszont az elôfizetôi állomások földelése rákapcsolódott a hüvelyvezetékre, s ha egy másik kezelô ugyanezzel az elôfizetôvel egy másik multiplex ponton szeretett volna kapcsolatot felépíteni, akkor a telepre kötött fejhallgatón keresztül egy koppanás figyelmeztette rá, hogy a hívott fél foglalt.

A központok számának növekedésével már nem csak a központon belül, hanem a központok között is kellett kapcsolni. A Fürdô utcai központ és fiók központjai mellé hamarosan elkészült a Széna téri, a Baross utcai, a Külsô-Nádor utcai, majd késôbb a Teréz körúti központ is. Az elsô összekötô vezetékek még közönséges elôfizetôként voltak bekötve a központokba, de a forgalom növekedtével a Fürdô utcai, a Baross utcai és a Teréz körúti központokban a bejövô forgalmat elkülönített szekrény segítségével bonyolították le. Az ide befutó összekötô vonalak annonciátorokban végzôdtek és ez a munkahely is kapott egy multiplex táblát. A kapcsolás persze a kétszeri névbemondás miatt tovább tartott és a tévedések is gyakoribbá váltak. A név szerinti kapcsolás egyébként egészen 1901-ig természetes volt, akkor tették csak kötelezôvé a szám szerinti kapcsolást, ami az egész városban nagy felháborodást okozott, de az 5300 elôfizetôt már nem lehetett fejben tartani.

Térjünk azonban vissza 1889-re, amikor megindult a távolsági forgalom. Ennek egy igen komoly következménye volt, ugyanis addig egyvezetékes rendszert használtak, a másik vezetéket a közös földelés helyettesítette. A nagy távolságú kapcsolatokat azonban csak kétvezetékes rendszeren lehetett létrehozni. Az elsô kétvezetékes multiplikációs központ Temesvárra települt, de elôtte 1896-ban a millenniumi kiállításon Budapesten lehetett megtekinteni.

dr. Bartolits István

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Kommunikáció a szállodákban

Jövôtállóra tervezve

Még csak hat éves a budapesti Hotel Corvinus Kempinski, de máris kinôtte telefonalközpontját. Bár a hazai közcélú távközlés 1992-es szintjéhez adaptálható akkori legmodernebb Siemens-berendezés korszerûsíthetô és bizonyára számos olyan kisebb szálloda vagy egyéb vállalat, intézmény akad, amely az itt leszerelt alközpontot még sokáig használhatja, a Kempinski a jelen és a belátható jövô csúcstechnológiájára tart igényt.

Nem "buta" már ez a hatéves rendszer sem. Digitális alközpont lévén lehetôvé teszi a vendégek gyors be- és kiléptetését: az üres szobák letiltott vonalait a jelentkezéskor "élesítik" (a call back szolgáltatók vonalainak kivételével) világjogosultsággal. A Fidelio nevû szállodai szoftverrel összekapcsolva a vendégek költségeit, fogyasztását - függetlenül attól, hogy a szállodán belül hol, mikor, mit kért az illetô -, illetve telefonszámláját is egy nyilvántartási szám alatt összegezik. Ha valaki fax- vagy modemkapcsolatot akar a szobájából létesíteni, akkor ezt rövid idôn belül lehetôvé teszik a számára.

Csakhogy itt kezdôdnek a Kempinski gondjai - mondja Bayer Zsolt, a szálloda mûszaki igazgatóságának nevében. Elôször is a szállodának jelenleg csak analóg vonalai vannak (1992-ben a Matáv még messze volt attól, ahol most tart), ez eleve bizonytalanná, a digitális úton ma elérhetônél rosszabb minôségûvé teszi a modemes adatátviteli kapcsolatot. További probléma, hogy bár minden szobában három telefonkészülék van, ezek egy vonalhoz kapcsolódnak. Így ha a vendég faxot vagy modemet akar használni, akkor egy további vonalat kell a szobájában életre kelteni, amihez a központban fizikai átkötéseket és szoftveres beavatkozást kell végezni. Ráadásul jelenleg csak 20 tartalék vonallal és azokhoz csatlakoztatható faxszal rendelkeznek, ami kevésnek bizonyulhat a vendégek igényeihez képest.

Hogy elkerülje a meglévô toldozását-foldozását, pályázatot írt ki a Kempinski egy új alközpont szállítására. Karsay Gábor, a Siemens Rt. telefonalközponti rendszerekkel foglalkozó ágazatának munkatársa elmondta, ezen annak ellenére nem volt könnyû nyerniük, hogy a most használatos központ is Siemens-berendezés. Végül is azonban a budapesti Kempinski szálloda igényeihez igazított HICOM 300E típusú alközpontjukkal ôk lettek a befutók, a napokban üzembe is helyezik a rendszert, amely biztonsági okokból rövid ideig a régivel együtt látja majd el feladatát. (A régi berendezést egyébként visszavásárolták, csak a digitális végkészülékek és a folyamatos áramellátást biztosító tápegység marad a helyén.)

Milyen igényeket elégít ki az új rendszer? Elôször is, minthogy a Kempinski rendel a Matávtól háromszor harmincas kiépítettségû ISDN-vonalat, ezeket fogadni tudja és &endash; ami még fontosabb &endash; eljuttatja a szobákba az ISDN-kapcsolatot. A reális igények és a költségmegtakarítás jegyében szobánként csak egy készülék válik ISDN-telefonná, a másik kettô ezzel párhuzamosan mûködô analóg telefon marad. Az ISDN-készüléken minden beszélgetés digitális úton bonyolódik majd, illetve ez lesz az a készülék, amely a vendég igénye esetén egy kis kiegészítô hozzácsatlakoztatásával két perc alatt alkalmassá tehetô analóg fax- vagy modemes ISDN-adatátviteli kapcsolat létesítésére. A kiegészítôkbôl eleve 46 darabot rendel a szálloda, de az igények növekedésével ezek száma akár a szobák mennyiségéig (369) bôvíthetô. Ugyanakkor híváskor a másik két készülék is csörög, így a vendég akár fürdés közben is felveheti a telefont. Az új rendszer is csatlakozik majd a Fidelio szállodai szoftverhez (az Orion helyett a Caracas fantázianevû csatlakozófelülettel), és adott lesz az a lehetôség, hogy ha például a szálloda nem kívánatos hívást kénytelen fogadni, akkor rögzítsék a hívó és a központ közt lefolytatott beszélgetést, ami nyomot adhat a rendôrség kezébe. Újdonság a hangposta rendszer bevezetése is.

Az új alközpont tudása a megrendelô igényének megfelelôen hardveres kiegészítôk hozzáadásával (is) növelhetô. Például bizonyos telefonkészülékekhez egy további, más számon hívható telefont lehet csatlakoztatni, anélkül bôvítve ezzel a vonalak számát, hogy gyarapítani kellene az érpárakat, azaz kábelezési munkát kellene végezni, ami amúgy is szinte megoldhatatlan feladat lenne a szállodában. A jövôt készíti elô az is, hogy az alközpontponthoz minimális hardverbeavatkozással ATM-kapcsolatot lehet kiépíteni. Nagyon úgy tûnik tehát, a vevô és az eladó legjobb tudása szerint megtett mindent annak érdekében, hogy a távközlés és a számítástechnika gyors fejlôdése ellenére hat év múlva ne kelljen még újabb berendezést rendelnie a Kempinskinek.

(Következô számunkban más szállodai kommunikációs megoldásokat is bemutatunk.)

(k.s.)

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


A humán világ és az Ericsson

Saját kezünkben a jövônk

Idén is nagy érdeklôdés kísérte az immár hagyományos Ericsson Szakmai Napot, mely több meglepetéssel is szolgált a résztvevôknek. Fodor István vezérigazgató bevezetôje után Lotz Károly miniszter üdvözölte a vendégeket, majd rendhagyó elôadóként Vámos Miklós író lépett a mikrofonhoz. Vámos Miklós elmondta, hogy a számítógépekkel még a nyolcvanas évek elején, a Commodore korszakban ismerkedett meg, és rögtön tapasztalta is az elsô szakadékot a mûszaki beállítottságú és a humán világ értékrendje között. Annak idején szóvá tette ugyanis, hogy az egyébként nagyon hasznos szövegszerkesztôben nincsenek ékezetes betûk. "És ?" volt a válasz a másik táborból. Egy író, egy történész de akár egy sokat olvasó ember számára ezek a dolgok alapvetô jelentôségûek, jóllehet ô is kepes megerteni a szoveget ekezetek nelkul (Ugye, de remes?). Vámos szerint az egész történelem valahol a technológiáról szól, ami néha elôre fut, néha lemarad, az emberiség meg használja jóra, rosszra egyaránt. Sajnos a tapasztalatok szerint az ember leginkább rosszra használja, s ez nagy felelôsséget ró a mérnöktársadalomra. Amikor tehát az ezredforduló kommunikációjáról beszélünk, errôl a szakadékról kell beszélni igazán.

Kettészakadó ország

A hazai távközlés helyzetérôl szólva Vámos Miklós arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy ne a saját lehetôségei alapján ítéljen. A teremben ülôk nagy részét ugyanis otthon, munkahelyén, az autójában hasonló infrastruktúra veszi körül, mint ha mondjuk Svédországban élne. Az országot járva viszont jól látható az infrastrukturális szakadék a Dunántúl és az Alföld között, ha a nagy átlagot tekintjük. Az egyik feladat lehet ennek a szakadéknak a csökkentése.Van azonban egy másik szakadék is. A kommunikáció ugyanis jóval tágabb fogalom, mint a távközlés: lényegében emberek közötti kapcsolatot jelent. Ebbe beletartozik egy fáradt mosoly, egy távoli integetés, de akár a testi együttlét is. A sok technikai újdonság segíti a kommunikációt, de nem azonos vele. Sokszor érezzük úgy, hogy meg kellene szabadulni a mobiltelefontól, mert nem abban a ritmusban önti ránk az üzeneteket, mint ahogy éppen szeretnénk.

MTV helyett oktatásra költsünk!

Kutatók megállapították, hogy a múlt században egy ember átlagban napi három üzenetet kapott. Ez az érték ma háromezer körül jár, mert a rádió, a tévé és a környezet zúdítja ránk az üzeneteket. Ez egy kulturális szakadékot hoz létre az emberek között. Van, aki ezt egyáltalán nem tudja feldolgozni, s ettôl teljesen lemarad, kiszorul az informáltak körébôl. A mai gyerekek viszont, akik profi módon képesek a számítógépeket kezelni, nem tudnak megírni egy ép életrajzot vagy egy fogalmazást. Ez ugyanis teljesen kimarad az életükbôl, s mikor szükségük lesz rá, már késô. Vámos itt egy elgondolkodtató adatot említett meg: a Magyar Televízió háromszor annyi pénzt költ el egy évben, mint a teljes felsôoktatás. Véleménye szerint ebbe még belegondolni is borzasztó.

Csökkenteni kellene a humán és a technokrata szféra közötti különbséget, s erre sok pénzt kellene áldozniuk támogatás formájában például a telekommunikációs, IT iparban érdekelt cégeknek is. A logikus gondolkodás, az írni, fogalmazni tanítás, de akár a mobiltelefon kulturált használatának propagálása mind-mind olyan terület, mely segít a szakadékok csökkentésében. Fontos, hogy a humán réteghez humán módon lehet a legjobban szólni, tehát nem szerencsés, ha ezeket az anyagokat, használati utasításokat szakemberek írják. Erre példaként a Trabantról megjelent szakkönyvet hozta fel, mely gondosan megírta, hogy ha csak az egyik henger mûködik, elsôként ki kell cserélni a gyújtógyertyát. Arra azonban a könyvet író szakember álmában sem gondolt, hogy azt is meg kellene írni, melyiket, hiszen az számára nyilvánvaló volt. A gépészetben járatlan író a motorházat kinyitván konstatálta, hogy az egyik gyertya hideg, a másik viszont tûzforró. "Persze, hiszen hibás" felkiáltással megtörtént a csere, de az autó változatlanul nem mûködött, hiszen éppen a hideg gyertyát kellett volna kicserélni. Hasonló példákat bôven tud sorolni a használati utasításokon, telepítési elôírásokon edzôdött felhasználó az informatika területérôl is.

Áldás vagy átok?

A másik meglepetést Fodor István azzal okozta, hogy egy on-line közvélemény-kutatást végzett a hallgatóság körében a jövôvel kapcsolatos elvárásokat illetôen. A szavazás DECT telefonok segítségével történt, az eredmények egy kivetítô segítségével rögtön megjelentek a teremben. Ebbôl megtudhattuk, hogy a résztvevôk 83 százaléka a fôvárosban dolgozik (helytálló volt tehát Vámos Miklós elsô tanácsa), hogy sokkal többre értékelik a belsô harmóniát adó, feszültségmentes életet, mint az anyagi jólétet. 86 százalék szerint az információ-technológia elôsegíti az anyagi jólét megteremtését, viszont a belsô harmónia megteremtésében játszott szerepérôl erôsen megoszlottak a vélemények. 36 százalék szerint ezt is elôsegíti, 43 százalék szerint viszont éppen, hogy gátolja az IT.Érdekesen oszlottak meg a válaszok annak megítélésében, hogy hazánkban mikor következik be az az idôszak, amikor már nem különböztetjük meg a távközlés és a számítástechnika területét egymástól. A válaszadók 26 százaléka szerint ez már két-három év múlva, 54 százaléka szerint viszont 5&endash;10 év múlva fog bekövetkezni. 10 százalék válaszolta azt, hogy ez a határ még késôbbre tolódik ki. A résztvevôk 65 százaléka szerint 2002-re Magyarországon megtízszerezôdik az Internet-elôfizetôk száma.

A politikusok nem jövôépítôk

Végezetül még egy elgondolkodtató adatsor: a kérdés az volt, kinek vagy minek van legnagyobb szerepe a jövônk kívánatos építésében?Az öt lehetséges válasz között a következôképpen oszlottak meg a szavazatok: szabályozó hatóságok 3 százalék, politikusok 6 százalék, mindenkinek 44 százalék, a gazdasági élet legfontosabb szereplôi 24 százalék, oktatás 23 százalék.A szakmai napok további részében kilenc nívós elôadás hangzott el az Ericsson munkatársaitól. A vezetékes rendszerek témakörében az üzleti kommunikáció és az intelligens hálózati megoldások, valamint a legkülönbözôbb hozzáférési rendszerekkel kapcsolatos témák kerültek terítékre. A vezeték nélküli kommunikációban az adatátvitel és a GSM kapcsolata szerepelt, míg a többi elôadások valamilyen formában az Internettel voltak összefüggésben.

B. I.

***

Lengyel kapcsolat

Az Ericsson 65 millió dolláros GSM hálózatbôvítési szerzôdést nyert el Lengyelországban. Az ERA-GSM hálózat üzemeltetôjének szállítandó berendezéseket 1998 folyamán a Varsó és Gdansk környékén épülô hálózathoz telepítik.

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Alternatív szolgáltató

Átlépték a Rubicont...

Több hónapos elôkészítés &endash; és közben számos rémhír felröppenése &endash; után április 1-én a Unicosurce csatlakozott a PanTel Rt.-hez. A holland, svéd és svájci telefontársaságok alkotta Unisource 50 millió dolláros befektetéssel 49 százalékos részesedést szerzett a 20 milliárd forint alaptôkéjû PanTel-ben. A magyar tulajdonosok körét a MÁV Rt. 25,1, a MOL Rt. 20,9 és a KFKI Számítástechnikai Rt. 5 százalékos részesedéssel alkotja. A PanTel kezdetben országos digitális gerinchálózat kiépítését tervezi, és az elkövetkezô két évben 100 millió dollárt fektet a hálózat fejlesztésébe. Elsô célként a társaság a Unisource Magyarországon mûködô nemzetközi ügyfeleinek kiszolgálását tûzte ki. A cég vezérigazgatójának a korábbi pletykákat végülis igazolva Horváth Pált nevezték ki, aki 1990 nyara és 1993 vége között a Matáv vezérigazgatója volt, jelenleg pedig az Inmarsat közép-kelet-európai régiójának vezetôjeként felmondási idejét tölti. A PanTel tulajdonosai között egyelôre nem szerepel az Antenna Hungária Rt., amelynek 9 százaléknyi tulajdonrész megszerzésére opciója van az Unisource részvénycsomagjából. Az opció május végéig él, érvényesítése a két cég között fennálló vitás pontok rendezésén túl többek között kormányzati döntésektôl is függ. A PanTel azt tervezi, hogy a következô években az üzleti, nem beszédcélú távközlési szolgáltatások hazai piacán 20 százalékos részesedést fog szerezni.

Tetrára várva

Mindössze egy nappal a PanTel&endash;Unisource házasság bejelentése után újabb "eljegyzést" jelentettek be. Az Antenna Hungária, a Motorola, valamint a British Telecom szándéknyilatkozatot jelentettek be közös konzorcium létrehozására, melynek egyik fô célja a remélhetôleg hamarosan kiírandó Tetra rendszer koncessziós pályázatának megnyerése. A konzorcium legfontosabb üzenete, hogy a szükséges jogosítványok megnyerése esetén maximum attól számított egy-két éven belül országos Tetra rendszert hoznának létre, mégpedig egy fillér állami támogatás igénybevétele nélkül. A becslések szerint a kormányzati felhasználókat megcélzó készenléti, valamint a "civil" szervezeteket kiszolgáló Tetra rendszer összesen körülbelül 25 milliárd forintba kerülne (vesd össze az esetleg önálló kormányzati Tetra szervezet mellett lobbizók 70 milliárdra redukált igényével...), mégpedig egyetlen fillér állami támogatás nélkül. Az Antenna Hungária meglévô hálózatainak mintegy 60 százalékát lehetne használni a projektben. A partnerként bevont British Telecom a Motorolával közösen építi Nagy-Britanniában a Belügyminisztérium számára az ottani Tetra rendszert, az ennek során szerzett tapasztalatokat felhasználva fognának a magyar rendszer kiépítéséhez.

Mozgó ügyfélszolgálat

A Monor Telefon Társaság április elsejétôl mozgó ügyfélszolgálat mûködtetését kezdte meg. Naponta másik település polgármesteri hivatalába költözik a számítógépes elôfizetôi nyilvántartó rendszer, ezzel segítik, hogy az ügyfelek helyben el tudják intézni ügyes-bajos dolgaikat, így nem kell befáradniuk a három iroda (Dabas, Monor, Nagykáta) valamelyikébe. A mozgó ügyfélszolgálat három havonta visszatér majd ugyanarra a településre, az elôre ütemezett idôpontot és helyszínt a telefonszámla mellékleteként juttatják el az elôfizetôkhöz.

B. J.

 

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Új üzleti szolgáltatás a Matávtól

Szélesebb úton a jövôbe

Új szolgáltatással áll a fogyasztók elé a Matáv. Neve Lan-Flex, a számítógép-hálózatok közötti kommunikációt biztosítja majd az év végétôl. A Matáv egyre nagyobb súlyt fektetett és fektet az üzleti szféra magas szinvonalú kiszolgálására, így az üzleti kommunikációs igények kielégítésére. Azonban 2 megabit feletti, szélessávúnak nevezett adatátviteli szolgáltatást a Matáv eddig nem nyújtott.

Az Internet és a számítógépre alapozott munkafolyamatok, különösen az adatbázisok és csoportmunka szoftverek gyors elterjedésének következtében növekszik az igény a számítógépek és -hálózatok közti nagysebességû adatátviteli utak, az "információs szupersztráda" igénybevételére. A Matáv kiterjedt kisérleteket folytatott szélessávú technológiák bevezetése, honosítása érdekében. Ennek része volt az a TEN-34 projekt, amellyel a cég máig részt vesz a transz-európai ATM kisérleti hálózatban. A Lan-Flex szolgáltatás az ügyfelek számítógépeinek, illetve számítógép-hálózatainak összekapcsolását szolgálja, 2 megabit és 155 megabit/másodperc közti, tetszés szerint választható adatátviteli sebességgel. A bankokon, kormányzati szerveken és Internet szolgáltatókon kívül elônyösen alkalmazhatja a Lan-Flexet minden olyan vállalkozás, amelynek telephelyei közt jelentôs adatkommunikációs igény van.

A hálózat technológiai gerincét képezô szélessávú, jó minôségû ATM platformon a késôbbiekben lehetôvé válik a Matáv sok más szolgáltatásának, mint például a Matávnet, a Frame-Flex, a Flex-com, a rEDInet, a Matáv400 és az ISDN szolgáltatásoknak az elérése is. A Lan-Flex szolgáltatást felhasználó ügyfeleknek az általuk igénybe vett különbözô egyéb szolgáltatásokhoz nem kell majd párhuzamos elérést kiépíteni.

H. E.

 

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre

 


Katalizátor szerepben a Nokia

Befektetnek a hazai mérnökökbe

Már hírt adtunk korábbi számainkban röviden arról, hogy a Nokia két új kutató-fejlesztô központot hoz létre Magyarországon. Most a két K+F egység vezetôjét kérdeztük meg, milyen motivációk alapján döntöttek éppen Magyarország mellett. Elsôként Keith Suttont, a Mobile Switching K+F központ vezetôjét kérdeztük.

&endash; A Nokia elég sok helyet megnézett a világon, hova tehetné ezt az egységet. Magyarország mellett az alábbi tényezôk szóltak: nagy számú, képzett és elérhetô mérnök van az országban. Az iskolarendszer minôsége is garancia arra, hogy az egyetemrôl kikerülô mérnökök felkészültek legyenek ilyen jellegû feladatokra is. Az is fontos a Nokia számára, hogy kellemes üzleti környezetet találtunk itt. Idén száz, jövôre és az ezredforduló évében kétszáz-kétszáz mérnököt veszünk fel. Szeretnénk majd a Nokia telekommunikációs egységeinek egy közös helyet felépíteni, de pontosan még nem döntöttük el, hol építkezünk. Addig is Budaörsön helyezzük el a két K+F egység alkalmazottait.

&endash; Milyen szempontok alapján választják ki a munkatársakat?

&endash; A szakmai és a személyes tulajdonságok közel egyenlô súllyal szerepelnek a döntéshozatalban. Olyan embereket keresünk, akik csoportmunkára képesek, nyílt gondolkodásúak, kreatívak, a felelôsségvállalástól nem riadnak vissza. Szakmailag a struktúrált programozásban, a C, C++ nyelvekben járatos embereket keresünk, akik emellett meg tudják szervezni és tervezni az elkészült szoftverek tesztelését, ellenôrzését is. Tehát a szoftver minôségbiztosítás is fontos szempont. Természetesen elôny lehet a bármilyen telekommunikációs ismeret. Ami még fontos, a munkanyelv az angol, függetlenül az itt dolgozók nemzetiségétôl. E téren nem a papír az elsôdleges, hanem az, hogy az általunk elvárt szinten képes legyen beszélni, írni-olvasni a jelölt. A tesztek egy része eleve angol nyelven folyik.

&endash; Pontosan milyen feladatokkal kell majd megküzdeni az Ön által irányított részlegben dolgozóknak?

&endash; Elsôsorban az alap GSM rendszer fejlesztése van a fókuszpontban. A GSM szabványok szerinti új módszerek, eljárások és alkalmazások készítése az egyik fô feladat. Ehhez kötôdôen egy vonzó terület lehet a harmadik generációs mobiltelefon rendszerekkel (UMTS) kapcsolatos fejlesztésekben való részvétel. A kutatott területek közé tartozik még az ATM backbone; az IP protokoll; a szélessávú CDMA technológiai megoldások kifejlesztése.

&endash; Ezeket a kulcsszavakat hogyan fordíthatjuk kicsit közérthetôbbre?

&endash; Az a célunk, hogy a jelenlegi GSM rendszerrôl a harmadik generációs mobiltelefon rendszerekre evolúció utján juthassunk el. A felhasználói igények alapján új szolgáltatások kifejlesztése és beépítése is feladat lesz, ez természetesen már gyártó- és készülékspecifikus megoldás lesz.

&endash; Milyen kapcsolatot kívánnak kiépíteni a hazai egyetemekkel, amelyek természetes bázisai lehetnek potenciális alkalmazottaiknak?

&endash; Szeretnénk széles együttmûködést kialakítani velük, és ebben nemcsak a fôvárosi, hanem a vidéki felsôoktatási intézményekre is számítunk. Elsôsorban szakmai jellegû szponzoráció jöhet szóba, a Nokia technológiai eredményeinek megismertetése, a hallgatók oktatásának támogatása. A mi érdekünk is az, hogy minél nagyobb tömegben a legjobb felkészültségû emberek jöjjenek ki az egyetemekrôl.

***

Dr. Élô Gábor a Nokia központi kutató-fejlesztô egységének hazai részlegét vezeti. Ebben a szervezetben körülbelül 30 mérnök fog dolgozni. A fô feladatuk egy új protokollhoz illeszkedô szolgáltatások kidolgozása. Ezt WAP-nak is nevezik. A Wireless Application Protokoll Fórumot az Ericsson, a Motorola, a Nokia és az Unwired Planet hozta létre.

&endash; Mi a célja ennek a nonprofit csoportosulásnak?

&endash; A WAP specifikáció célja az Internet tartalmának és korszerû szolgáltatásainak a digitális mobiltelefonokon és a cellás hálózatokon keresztüli felhasználókhoz továbbítása. Ennek révén egy olyan globális, vezetéknélküli protokollt szeretnénk létrehozni, amely együttmûködik a különbözô, egymással egyébként nem kompatibilis vezeték nélküli technológiákkal. Az eddigi megoldások ugyanis vagy egyediek, vagy egy gyártó által kifejlesztett és másokra "ráerôszakoltak" voltak.

&endash; Minden szabvány annyit ér azonban, ahányan elfogadják azt.

&endash; A fórum tagjai megosztják egymással a folyamatos fejlesztések alatt álló specifikációkat, és hozzájárulnak a tervezési munkákhoz. Természetesen szeretnénk, ha idôvel minden gyártó elfogadná a szabványt. Ennek az is elônye lenne, hogy a közös szabvány a nagy sorozatnagyságok révén gazdasági elônyöket is kínál, nemcsak a gyártók, hanem a mobiltelefon-hálózatok szolgáltatói, valamint a felhasználók számára is.

&endash; Milyen volumenû befektetéseket jelent a Nokia számára ennek a két kutató-fejlesztô központnak a Budapestre telepítése?

&endash; A legnagyobb befektetés végsô soron az emberekbe történik. Bár jól képzett mérnökök állnak hazánkban rendelkezésre, bizonyos dolgokra ki kell ôket képezni. Emellett olyan munkahelyi környezetet is kell teremteni nekik, hogy valóban a csúcstechnológiával dolgozhassanak, és szakmailag is lépést tudjanak tartani a legfrissebb ismeretekkel. Ehhez komoly tréningekre van szükség, ami nem olcsó mulatság.

&endash; Mibe kerülhet akkor valójában Magyaroszágon szoftverfejlesztôket alkalmazni?

&endash; Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor már nem igaz az, amit sokan gondolnak, hogy Magyarországon olcsón lehet szoftvereseket, szoftverfejlesztôket találni. Számításaim szerint a németországi költségeknek körülbelül a 70 százalékába kerül a tréningekkel együtt a hazai szoftverfejlesztô.

&endash; Elindíthat a Nokia lépése egy olyan folyamatot, aminek eredményeképpen hazánk szoftverfejlesztô hatalommá válhat?

&endash; Azt gondolom, igen. A szoftveripar is egy piramis modellel írható le. Az alja a háttéripar, ahol egyrészt a már meglévô nemzetközi alkalmazások implementációjával, honosításával foglalkoznak, másrészt a "nem dobozos" szoftvertermékek elôállítását végzik. Ez is egy igen fontos tevékenység és feladat, gondoljunk csak egy SAP alkalmazás magyarítására és bevezetésére, vagy egy egyedi szakértôi rendszer kifejlesztésére. A piramis közepén helyezkedhet el az a fajta tevékenység, amit a Nokia is csinálni fog, amit klasszikus értelemben is K+F feladatnak lehet nevezni. A piramis csúcsát alkotják az olyan cégek, amire hazánkban talán a Graphisoft, a Recognita, vagy a Morphologic lehetne jó példa. Azonban ahhoz, hogy ilyen zászlóshajói legyenek egy országnak, szükség van arra a középsô részre, amit a Nokia is csinál. Ez generálhat ugyanis olyan beszállítókat és képzett embereket, amelyek révén a piramis alja és teteje is szélesedhet.

B. J.

 

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre


Két ITU-rendezvény márciusban

Középpontban a fejlôdô országok

Két jelentôs, a jövôre nézve is meghatározó jelentôségû konferenciát rendezett az elmúlt hónapban az ITU (International Telecommunication Union). Március 16. és 18. között Genfben a 2. Távközlésszabályozási Világfórum (WTPF), míg március 23. és április 1-je között Málta fôvárosában, Vallettán a 2. Távközlésfejlesztési Világkonferencia (WTDC) került a szakemberek érdeklôdésének középpontjába. A Távközlésszabályozási Világfórumot az ITU elsô ízben 1996 októberében rendezte meg nagy sikerrel, a téma akkor a globális mûholdas mobil személyi kommunikáció volt (Modem Idôk, 1996. november). A mostani fórumot "Kereskedelem a távközlésben" címmel hirdette meg az ITU, s 119 ország mintegy 700 szabályozással foglalkozó szakembere, kormányzati képviselôje, távközlés-politikai döntéshozója vett részt rajta.

A fórum elnöke, Neil McMillan bevezetôjében arra figyelmeztetett, hogy az óriási technológiai haladás ellenére, melynek hatására a szolgáltatások árai 30 év alatt az ezredrészükre csökkentek, a világ nagy része még mindig a telekommunikációtól teljesen elzárva kénytelen élni. A Világbank képviselôje, Carlos Brage egy 250 ezer dolláros felajánlást tett, melyet a fejlôdô világ számára tartott regionális szemináriumok rendezésére lehet majd felhasználni. Ugyancsak bejelentett egy világbanki programot, melynek célja a 30 legelmaradottabb ország távközlésének megsegítése lesz.

*

A világ háztartásainak telefonellátottsága

Összes háztartás: 1466 millió
Van telefonja: 504 millió
Várólistás: 42 millió
Hálózat nincs: 244 millió
Nem tudja megfizetni: 676 millió

(Forrás: ITU)

*

A háromnapos ülésen három állásfoglalást fogadtak el. Az elsô állásfoglalás az ITU és a WTO közötti szorosabb koordináció mellett foglal állást. Egyben szorgalmazza, hogy az ITU és a WTO közösen dolgozzon ki egy együttmûködési megállapodást a két szervezet között a liberalizált távközlés kialakulásának elôsegítésére. A második állásfoglalás a WTO egyezmény nemzetközi szolgáltatókra, illetve a fejlôdô országok távközlésére gyakorolt hatásait elemzi. A Világbank már említett felajánlása mellett az ITU egymillió svájci frankot fordít a fejlôdô országok szabályozási és kereskedelmi szakembereinek felkészítésére.

A harmadik állásfoglalás &endash; melyet végül is a fórum nagy vita után elfogadott &endash; azt rögzíti, hogy az ITU kidolgozza a fokozatos átmenetet a költségalapú elszámolásra való áttérés terén a fejlôdô országok számára. Ugyanakkor ajánlja az összes szolgáltatónak, hogy vezessenek be olyan rendszert, mely lehetôvé teszi a nemzetközi forgalom költségeinek meghatározását. Ugyancsak javaslatot tesz egy különleges munkacsoport &endash; a Fókusz csoport &endash; létrehozására, mely külön a fejlôdô országok nemzetközi forgalmának elszámolási problémáival foglalkozik.

Pekka Tarjanne, az ITU fôtitkára a záró sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a harmadik állásfoglalás kritikus kérdéseket fogalmazott meg, ha ezt az állásfoglalást az ITU nem fogadta volna el &endash; vagy a végrehajtása nem sikerül &endash; az káoszt és anarchiát fog okozni a nemzetközi távközlési piacon.

***

Szintén második alkalommal rendezte meg az ITU a Távközlésfejlesztési Világkonferenciát. Az 1994-es Buenos Aires-i elsô WTDC találkozón 12 programot fogalmaztak meg, melyek végrehajtásáról is beszámolók hangzottak el a konferencián. A 143 országból érkezett 875 résztvevô a tíznapos tanácskozás végén egy nyilatkozatot és egy három részbôl álló akciótervet fogadott el.

Az úgynevezett Valletta nyilatkozat a konferencia legfôbb megállapításait foglalja össze. Megállapítja, hogy a távközlés egyre több gyakorlati formában nyújt elônyöket felhasználóinak, s itt az ideje, hogy a magánszektor beruházásai növekvô mértékben megjelenjenek ezen a piacon. Leszögezi, hogy az elmúlt négy évben a technológiai fejlôdés következtében pozitív változások történtek a rurál és más távoli területek távközlési ellátottságában. Kitér arra is, hogy a távközlés minden országban magas profitot hoz, de ez a fejlôdô országokban nem elégséges az új projektek finanszírozására, erre tehát egyedi megoldásokat kell kidolgozni, ellenkezô esetben növekedni fog a szakadék a fejlett és a fejlôdô országok távközlési lehetôségei között.

Az akcióterv hat konkrét programot tartalmaz a távközlési szolgáltatásokhoz való univerzális hozzáférés jegyében. Ezenkívül egy különleges, a legkevésbé fejlett országok számára készült programot és egy, a kormányzatok, az ipar és a regionális, illetve nemzetközi szervezetek közötti együttmûködési programot is elfogadtak az akcióterv részeként a résztvevôk.

 

***

A Valletta akcióterv hat programja

1. Reform, törvényhozás és szabályozás a távközlésben

A program célja a kormányzatok segítése a reform elôkészítésében és végrehajtásában. A program keretében feltárják a különbözô lehetôségeket a szabályozó hatóságok struktúrájára, fenntartásának pénzügyi hátterére, és a szakemberek oktatására vonatkozóan.

2. A technológiák és a globális információs infrastruktúra fejlesztése és alkalmazása, beleértve a globális mûholdas személyi kommunikációt és az Internetet

A program célja az új technológiák integrációjának a támogatása a fejlôdô országokban.

3. Rurál (helyi) fejlesztések és az univerzális hozzáférés

A program célja az alapvetô távközlésen felül az értéknövelô és a sugárzott szolgáltatásokhoz való univerzális hozzáférés támogatása is.

4. Pénzügyi és gazdasági kérdések

A program célja elsôsorban a leginkább lemaradt országok felzárkózásának segítése.

5. Fejlesztési társulás a magánszektorral

A program célja a magántôke bevonása a pilot rendszerek, a fejlesztési alapok, vegyes társaságok kialakításába.

6. Humán erôforrások fejlesztése

A program célja az oktatás, a technológia transzfer, a tapasztalatok átadásának és az információk elosztásának támogatása.

 

 

Honlap

Tartalom

Hátra

Elôre