A szoftver még egyszerû eset
Áruházak a hálón
Úgy tûnik, egyre nagyobb divat az Interneten kereskedni. De vajon mi az, amit lehet és érdemes Interneten keresztül vásárolni? Rengeteg olyan termék van, amit még nagyon sokáig fogunk "hagyományos" módon beszerezni. Hogy mást ne említsünk, a piacon, az ôstermelônél kapható szép almát még egy ideig nem tudjuk on-line kiválogatni. Az élet más területein azonban igenis jó szolgálatot tehet az elektronikus bevásárlás.
Az elektronikus kereskedelemnek három lényeges pontja van. Tulajdonképpen ugyanaz a három, ami a hagyományos kereskedelemben is, itt azonban nem olyan egyértelmûek a megoldások. Az elsô a termék kiválasztása, a második a fizetés, a harmadik pedig a termék átvétele.
Amint az almával példálózva jelezni akartuk, Interneten keresztül csak olyan termékkel érdemes kereskedni, amelynek minôségérôl a vásárló meg van gyôzôdve. A legtipikusabb példa erre az irodaszer, számítástechnikai alkatrész vagy CD, ahol a választáshoz szükséges és elegendô paramétereket röviden fel lehet sorolni. Itt a vásárló nem zsákbamacskát vesz, hiszen a gyártó neve egyben garancia is a minôségre.
A fizetés már egy sokkal nehezebben megválaszolható kérdés. Az új SET szabvány lehetôvé teszi, hogy bankkártyánkkal biztonságosan vásároljunk az Interneten. Nem csak arra kapunk garanciát, hogy a kereskedô nem szélhámos, hanem arra is, hogy a világhálón közlekedô adatainkhoz csak az érintettek férnek hozzá, mindenki más számára titokban maradnak. Ez valóban szinte tökéletes megoldás, jelenleg azonban még nem túl elterjedt. Másik lehetôség a hitelkártyás fizetés SET nélkül. Ez már hordoz némi veszélyt magában, hiszen itt a vásárló adatai nyíltan közlekednek az Interneten keresztül. A veszély azonban nem akkora, mint amilyennek sokszor beállítják. Való igaz, hogy elôfordul, hogy az ilyen tranzakcióknál illetéktelenek kezébe jut a vásárló kártyaszáma, ez azonban nem túl gyakori. A kártyaszámmal azután ôk elvileg tetszés szerint vásárolhatnak. Gyakorlatilag, mivel ez nem kártya jelenlétében lebonyolított tranzakció, itt igazán a kereskedôk vannak veszélyben. Az ilyen fizetéseknél ugyanis a kártyatulajdonos van jobb helyzetben.
Megint másik lehetôség a fizetésre jelenleg talán az egyik legjobb a postai utánvét. Ez egyben a harmadik problémára is választ ad, ami pedig a termék vásárlóhoz juttatása. Az utánvét mindkét kérdésre megoldást nyújt és adatbiztonsági problémák sem merülnek fel. A kockázat itt ismét a kereskedôt terheli, de ez jóval kisebb. Gyakorlatilag itt ugyanarról van szó, mint a hagyományos home-shoppingnál, éppen csak a terméket nem telefonon vagy postán rendelem, hanem az Interneten át.
Végül adódik még egy lehetôség a fizetésre: az átutalás. Az Interneten keresztüli megrendelés után a vevô át kell utalja a megfelelô összeget a kereskedônek. A bizalom függvényében a terméket rögtön megkaphatja, illetve az átutalt összeg megérkezése után veheti át. Például egy forgalmazó cég a viszonteladóival állhat olyan bizalmas viszonyban, hogy az elôbbi megoldás mellett döntsön.
Az utolsó problémakör a termék eljuttatása a vevôhöz. Ebbôl a szempontból kétféle termékünk lehet. Az egyik inkább szolgáltatás, de ide sorolható a szoftver is. Ezek ugyanis közvetlenül az Interneten eljuthatnak a vásárlóhoz. Ez a legtisztább eset, hiszen itt nincs szállítási költség, nincs késedelem, a vevô azonnal azt kapja, amit megvásárolt. A kézzelfogható termékek esetében más a helyzet. Itt mindenképpen valami módon el kell juttatni azt a vevôhöz. Ebben az Internet nem segít, itt csak a hagyományos módok jöhetnek szóba: posta, futár, házhoz szállítás.
Az áttekintés után nézzünk egy-két példát valóban mûködô on-line boltokra.
Viszonylag új áruház az Areco on-line irodaszer boltja (www.irodaszer.hu). Itt kedvünkre válogathatunk a különbözô irodaszerek között, megtekinthetjük a heti vagy éppen napi akciókat, és természetesen rendelhetünk. A rendelésnél minden paramétert részletesen megadhatunk, akár a vásárolni kívánt dosszié színét is. Miután a megrendelést elküldtük és azt feldolgozták, az Areco visszahívja ügyfeleit telefonon, hogy a megrendelést megerôsítse. Ezután saját futáruk házhoz szállítja a megrendelt termékeket. Itt az Internet nem a gyorsabb vagy éppen automatikus kiszolgálást célozza, hanem csak egy új értékesítési csatorna, ahol tetszés szerint válogathatok rendelés elôtt, akárcsak egy hagyományos boltban.
Régebben mûködik a LezliSoft on-line boltja (www.lezlisoft.com), ahol meglehetôsen vegyes a kínálat, de elsôsorban szoftvereket vásárolhatunk, illetve szolgáltatást rendelhetünk meg. A szoftvereket természetesen az Interneten keresztül kapja meg a vevô. A fizetés történhet hitelkártyával vagy átutalással.
A hagyományos home-shopping Internetes megjelenése a Zenebona (www.zenebona.hu), ahol különbözô hanghordozókat, CD-t, kazettát lehet vásárolni. Amint a klasszikus otthoni vásárlásnál, itt is postai utánvéttel vehetjük át a megrendelt árut, a Zenebona azonban kínál egy másik lehetôséget is. Budapesten, illetve Szegeden a kijelölt üzletekben a megrendelô személyesen is átveheti a megrendelt CD-t vagy kazettát. Ez ismét csak egy füst alatt oldja meg a fizetés és a termék vásárlóhoz juttatásának kérdését. (Az Apple Online Store hazai internetes áruházát már bemutattuk februári számunk 28. oldalán.)
Összefoglalva tehát láthatjuk, hogy van elektronikus kereskedelem, él és virágzik, hiszen egyre-másra nyílnak mind újabb web boltok. Egyelôre persze még sokan bizalmatlanok, különösen Magyarországon, hiszen itt a hagyományos csomagküldés körül is voltak csalások és botrányok a nem is olyan távoli múltban. De az Internetes boltok mûködnek és mûködni is fognak, és ki tudja, talán hamarosan ugyanolyan természetes lesz a webrôl rendelni, mint leugrani a sarki fûszereshez.
Jakab Zsolt
Honlap
Elôre
Hátra
Tartalom
Teszteltünk két digitális fényképezôgépet
A hagyományos kamerák végnapjai?
Egy évvel ezelôtt egy Sony digitális fényképezôgépet próbáltunk ki. Az a készülék akkor közel félmillió forintba került áfa nélkül, azonban a vele készült képen nyomtatásban látszott, hogy még "nem az igazi". Most két másik digitális fényképezôgépet próbálhattunk ki az Axico (Olympus, telefonszámuk 342-3255), illetve a Floppyland (Polaroid, telefonszámuk 318-2651) jóvoltából, és a kromalinok tanúsága szerint ezek jóval jobb minôséget képesek nyújtani. Az Olympustól a Camedia 1400 L, a Polaroidtól a PDC 2000-40 típust vehettük vizsgálat alá.
A két kamerában elvileg egy közös tulajdonság van: prospektusaik szerint CCD-jük felbontóképessége 1 millió pixel felett az a bizonyos egy évvel ezelôtti Sony körülbelül 300 ezret tudott. Az Olympus azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nagyon sok hasznos tartozék, szolgáltatás jár a tulajdonosának már alapáron is, ami ráadásul nem is olyan vészes, hiszen kevesebb, mint 300 ezerbôl (áfa nélkül) magunkévá tehetjük. Beépített, motorosan mûködô, háromszoros optikai zoom, az elkészült fotók szerkesztéséhez, ellenôrzéséhez színes kis LCD kijelzô, az automata vaku mind megkönnyíti használója helyzetét. Természetesen van hozzá csatlakozó kábel Macintoshoz és PC-hez egyaránt, a képek számítógépbe töltéséhez és editálásához szükséges szoftverek CD-n vannak mellékelve. A készülék küllemében is egy modern fényképezôgéphez hasonlít. Érdekes megoldás, hogy még egy külön floppy adapter is van hozzá, ebbe bele lehet dugni a 2, a 4, vagy a 8 megabájtos memóriakártyát, amin a fényképeket tárolja. Az adaptert a számítógép floppy meghajtójába helyezve könnyen áttölthetjük az elkészült fotókat, adott esetben nagyobb sebességgel, mint a soros porton keresztül.
Használat közben két apróság kivételével nagyon komfortos, barátságos élményt nyújtott az Olympus. Kissé zavaró csak a memóriakártya volt, hiszen a legjobb minôségi fokozatra állítva a 4 megás kártyára csak négy darab fotó fért fel. A másik ilyen dolog az akkumulátor: a motoros zoomot kihasználva viszonylag gyorsan lemerülnek benne az akuk.
A Polaroid kamerája elsô ránézésre is furcsa szerkezetnek tûnt. Egyrészt érezhetôen nehezebb az Olympusnál, másrészt a külseje sem feltétlen teszi hasonlatossá egy fényképezôgéphez. Szolgáltatások terén komoly hátrányt jelent a Polaroidnak, hogy nincsen benne LCD kijelzô, amin visszajátszhatnánk a felvételeket, hogy szükség (és alkalom) esetén megismételjük azokat. Nem tartalmaz zoom optikát sem, valahogy kissé "fapadosnak" néz ki az Olympus mellett. Igen komoly elônye viszont a Polaroidnak a 40 megabájtos tárolókapacitás. Ára viszont mellbevágja az embert, 750 ezer forintba kerül az államnak járó "dézsma" nélkül.
Ezen elôzmények mellett kétszeresen is kíváncsiak voltunk a két kamerával készített fotók minôségére. A monitoron, valamint a kromalinon látottak alapján azt mondhatjuk, normál üzemmódban körülbelül azonos minôségû képet képes készíteni a két kamera, s ez mindenképpen a jóval olcsóbb Olympus javára (felsô két kép) hajtja a vizet. Amint azonban maximális felbontásra állítjuk a két berendezést, egyértelmûen kiderül, hogy a Polaroidban (a képei balra lent) jobb a képfeldolgozó CCD. A kommersz, 640x480-as felbontást tudó digitális fényképezôgépekétôl mindkettô érzékelhetôen jobb minôségû képet készít, sôt, ha nem túl nagy méretû fotót kell csinálni, akkor mindkettô alkalmas lehet akár színes, magazin jellegû kiadványok számára is illusztrációk készítésére. Gondoljunk csak bele, a fotók elkészítése után akár már néhány perccel levilágítható, nyomdakész anyagot gyárthatunk a segítségükkel, megspórolva a filmelôhívás, nagyítás, szkennelés idôigényét, drága berendezéseit, és így tovább.
Összességében pusztán a képek minôségét tekintve mindkét készüléket megvásárlásra méltónak találjuk, azonban az igazi az lenne, ha az Olympus szolgáltatásai, ára ötvözhetôk lennének a Polaroidban rejlô CCD képességeivel, Ebben az esetben ugyanis nagyon hamar megkongatható lenne a vészharang a hagyományos fényképezôgépek fölött.
Honlap
Elôre
Hátra
Tartalom
Amitôl a villámhárító sem véd meg
Megdelejezett pécék
Elég váratlan meglepetésként éri a nézôt, amikor a Csillagok háborúja trilógia harmadik részében, a Jedi visszatérben a gonosz uralkodó ujjaiból villámokat szórva próbálja megölni az ifjú fôhôst. Ez persze csak paródiája annak a fizikai jelenségnek, amit összefoglalóan elektromos átütésnek nevezhetünk. Az elektromos átütések a fiktív példához hasonló károkat tehetnek azokban a berendezésekben, amelyeket "megdelejeznek".
Egyre kisebb térfogatban, egyre nagyobb tudást koncentrálnak azok az elektromos eszközök, amelyeket a háztartásban, a munkában használunk. A legjobb példát az asztali számítógépek adják, amelyek elôdei néhány évvel ezelôtt még teremnyi helyet igényeltek, miközben tudásuk, sebességük, memóriájuk töredéke volt a mai PC-kének. Ugyanez mondható el gazdasági szervezetek számos berendezésérôl, a távközlési, vezérléstechnikai, orvosi stb. eszközök mind integrált áramköröket tartalmaznak, amelyek gyûszûnyi térfogatba akár több millió tranzisztort, diódát és más elemi elektronikus berendezést zsúfolnak össze. Az egyes építôelemek közti távolságok csökkenése nem csak a készülékméret csökkenésével járt, hanem az áramutak rövidülésével is, ami a mûködési sebesség növekedését eredményezte. Csakhogy ezzel az is együtt járt, hogy a vezetékek az áramkörökön belül néhány század milliméterre kerültek egymástól, így köztük az üzemszerûen tervezettnél nagyobb, néhányszor 10 volt feszültségkülönbség esetén átütés léphet fel.
Átütés a mindennapokban
Mindennapi tapasztalatunk, hogy ha leveszünk egy mûszálas pulóvert, olyan elektrosztatikus feltöltôdésbôl adódó szikrák keletkeznek, amelyek pattogó hang és rázás kíséretében sülnek ki. Az ehhez hasonló átütések vizsgálati eredményeit jelzô átütési szilárdság jelzôszám megmutatja, hogy egy szigetelô anyag milyen vastagság és mekkora feszültségkülönbség mellett nem viselkedik többé szigetelôként. A levegôben például, ha egy centiméteren belül 15-18 ezer volt feszültségkülönbség van, akkor ott átütés alakul ki. (A pulóver esetén keletkezik ekkora feszültség.) Bizonyos háztartási eszközök szándékosan hoznak létre átütést. A legismertebbek ezek közül azok a gázgyújtók, amelyek elektromos árammal mûködnek. Ezeken megfigyelhetô az a néhány milliméteres szikraköz, amelyet úgy alakítottak ki, hogy ott jöjjön létre az átütés. Ezek a szikrák nem folyamatos jelenségek, hanem idôszakos, átmeneti jellegû, úgynevezett tranziens impulzusok.
Feszültség a környezetünkben
A rádióadó-antennák közelében lakók régóta ismerik azt a jelenséget, hogy ha kifeszítenek az udvaron néhány méternyi rézvezetéket, akkor a vezeték vége és egy földelés közé izzólámpát tehetnek, az ingyen világítani fog. Ennek oka az, hogy az adóantenna közvetlen környezetében akkora a térerô, hogy abból néhány méteres vevôantennával párszor 10 watt elektromos energia lopható.
Villámcsapáskor hasonló jelenség figyelhetô meg: ha a környezetünkben levô valamelyik villámhárítóba csap bele a villám és annak jó a földelése, akkor azon több ezer ampernyi áram halad át, amitôl a villámhárító vezetéke az elôbbihez hasonlóan adóantennaként viselkedik, s közelében, néhány száz méteres körzetben minden elektromos vezeték vevôantennának számít, amelyeken a fentiekhez hasonló feszültség keletkezik. Az így indukált feszültség nagysága több száz volttól több ezerig terjedhet, ami az integrált áramkörök szigetelôanyagán keresztül is okozhat átütést. Ilyen indukált feszültségek keletkezhetnek villanymotort, tekercselést tartalmazó berendezések ki-, illetve bekapcsolásakor, azaz nemcsak természeti jelenségek állhatnak a dolog hátterében.
Kár és védekezés
A delejezés, azaz e tranziens jelenségek felülírhatják a számítógépekben tárolt adatokat, parancsokat, s az információsérülés nem csak idôleges lehet, hanem tartós is, például tönkre mehet az alaplap. A tranziens jelenségek nem vehetôk észre, ezért az általuk okozott hiba általában a megmagyarázhatatlan esetek sorába tartozik. Persze, mint minden méregnek, ennek is van ellenmérge. Ezek az eszközök elnyelik, abszorbeálják a túlfeszültségimpulzusokat. A kisebb túlfeszültséggel a finomvédelmi eszközök is megbirkóznak. Ezek nem csak azt képesek többnyire sérülés, tönkremenés nélkül érzékelni, hogy a túlfeszültség mértéke meghaladja csillapítóképességüket, hanem az azt meghaladó részt átadják az ôket megelôzô középvédelmi fokozatnak. Ez utóbbiak megint csak egy bizonyos feszültséghatárig ellenállóak, az ezt meghaladó feladatokat a durva védelmi fokozatra hárítják át. Ez már a legnagyobb feszültségek levezetésére is képes. A védelmi rendszer a Tranziens Abszorpciós Technológia (Trabtech), amely kizárólag rendszerként mûködik, egy fokozat belôle semmit sem ér és különbözô rendszerfajtái sem kapcsolható össze, mert vagy a védelmi lánc szemei nem érnek össze, vagy felesleges sok láncszem kapcsolódik átfedésszerûen össze, amitôl bizonytalanná válik a mûködés. Az ez által nyújtott biztonság sem százszázalékos (minthogy ilyen nem létezik), de megfelelô befektetéssel a károk bekövetkezésének kockázatát elviselhetô mértékre csökkenti.
Tévhitek
"A házon van villámhárító, az nekünk elég." Ez a tévhit igaz lehet, de csak ott, ahol rezsón, hûtôgépen kívül nincs más elektromos készülék.
"A számítógépünk energiaellátását szünetmentes áramforrás biztosítja." A tranziens túlfeszültség nagyon rövid, meredek felfutású impulzusként jelentkezik. Ez a nagyfrekvenciás jelenségek körébe tartozik, míg a szünetmentes áramforrásokat az 50 hertzes hálózatra méretezik. Ezek jobb esetben "önfeláldozóan" tönkre mennek, rosszabb esetben átengedik ezeket az impulzusokat, amelyek árthatnak a védendô berendezésnek.
"A mi készülékeink el vannak látva túlfeszültségvédelemmel." Ez sok esetben igaz, de ez a védelem nem alkalmas a feladat teljességének ellátásra. A finomvédelmi szint nem nyújt védelmet az 1500 voltnál nagyobb maradékfeszültség ellen, márpedig a készülékgyártók ilyen terhelésre méretezik termékeik védelmét.
"Ha baj történik, majd a biztosító fizet." A biztosítók csak a mûszaki szabványoknak megfelelô védelemmel ellátott készülékek károsodása esetén fizetnek.
"Üvegszálas összeköttetéseket alkalmazunk." Ezek valóban érzéketlenek a túlfeszültségre, azonban a rendszer az optikai átalakítótól kezdve már sebezhetô.
Végül is érdemes szakemberhez, védelemre szakosodott szervezethez fordulni a delejezés kivédésére, mert ennek elmulasztása egy zivataros napon sokba kerülhet.
(komó)
Honlap
Elôre
Hátra
Tartalom