Az új miniszter kívánsága
Verseny egy évvel korábban
Már elsô nyilatkozataival
magára hívta a figyelmet Katona Kálmán,
az új kormány közlekedési, hírközlési
és vízügyi minisztere, ugyanis azt mondta, hogy
szeretné, ha már 2002. január elseje elôtt megszûnne
hazánk távközlésében a Matáv monopóliuma.
Elsôként arról kérdeztük, milyen esély
van a monopólium korábbi feloldására?
Az a véleményem, hogy bár a rendelkezésünkre álló idô rövid, amennyiben a Matávval sikerül megegyezésre jutni, körülbelül egy évvel elôbbre hozhatjuk a verseny bevezetését a közcélú vezetékes beszédátviteli szolgáltatások piacán. A Matáv számára sem haszontalan, ha egy évvel korábban lehetôvé tesszük a versenyt, hiszen akkor nemcsak neki kell félnie az ô területére belépô potenciális versenytársaktól, de ô is beléphet például az LTO-k piacaira. A fogyasztók számára egyértelmûen elônyös a verseny, hiszen az árak ettôl összességében alacsonyabbakká válnak. Visszaemlékezhetünk arra is, hogy amikor az adatátvitel területén felszabadítottuk a monopólium alól a piacot, az árak csökkentek, miközben a Matáv is profitált a területen bekövetkezett változásokból. Tehát úgy vélem, az ô érdekük is lehet a verseny korábbi megindítása.
Milyen feltételeket kell addig megteremteni?
Tény, hogy a mai szabályozó környezetben én sem adnám fel a monopóliumot. Az a feladatunk, hogy 2000. január elejéig teremtsük meg a verseny kereteinek megfelelô gazdasági és jogszabályi, szabályozási környezetet. Rendezni kell a hálózatok összekapcsolásának kérdéseit és a kötôdô tarifamegosztást; a tarifarendszerben át kell térni a költségalapú elszámolásokra és díjszabásra; a többszereplôs piacot kezelni képes számozási rendszerre van szükség.
Tegyük fel, ezeket a problémákat sikerül megoldani. Egyoldalúan azonban akkor sem módosíthatók a koncessziós szerzôdések.
Természetesen úgy a Matáv, mint az LTO-k koncessziós szerzôdéseit csak közös megegyezéssel lehet módosítani. Azonban úgy vélem, hogy megfelelô feltételek, környezet kialakítása mellett marad a kezünkben annyi érv és eszköz, amellyel meggyôzhetjük a monopolhelyzetben levô szolgáltatókat, hogy számukra is elônyösebb, ha elfogadják a módosításokat.
A felhasználók számára a verseny elônyös, azonban akkor is szükség lehet fogyasztóvédelmi jogszabályokra és intézményekre. Vannak például olyan számlapanaszok nemcsak a vezetékes társaságoknál is, amelyeket adott esetben jó lenne, ha nem a szolgáltató bírálna el.
A fogyasztóvédelemhez jogosítványokat ugyan kaptak a Fogyasztóvédelmi Fôfelügyelôségnél, azonban létszámban, technikai felszereltségben nincsenek megfelelôen felkészülve, részben pénzhiány miatt is. Ezért nem mondhatunk le arról, hogy a szolgáltatások minôségét, adott esetben a számlapanaszokat a HIF is kivizsgálja szükség esetén. Ha például az derül ki, hogy valamely szolgáltatás csökkent értékû, minôségû ilyen lehet bizonyos helyeken például az RLL megoldású telefonszolgáltatás akkor annak következményeként csak e csökkent minôséggel arányos árat kérhessen el érte a szolgáltató. Összességében az a véleményem, hogy a fogyasztóvédelem nagyon összetett feladat, és át kell tekinteni az intézményrendszerét, mert valóban lehetnek területek, amelyeken változásokra lenne szükség.
Más, sürgôs intézkedést igénylô feladatok is adódhatnak. A kábeltévések tiltakoznak a Matáv kábeltévé-piacra történô belépése miatt bár a Matáv olyan területen lépett, ahol a kábeltévés cégek nem akartak hálózatot építeni. Mégis, a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy talán célszerûbb, ha egyszerre engedjük meg a kábeltévés cégeknek és a távközlési szolgáltatóknak az egymás piacaira való belépési lehetôséget.
Pusztán elvi szempontból valóban ez lenne a vevôk érdeke. Tény viszont, hogy a meglévô kábeltelevíziós hálózatok jelentôs része kábeltévés szolgáltatások területén is alacsony mûszaki színvonalon van, a szabványokat igazán komolyan véve esetenként nemhogy távközlési, de igazából kábeltévés szolgáltatásokra sem alkalmasak. Tehát jelentôs tôkebefektetésekre, hálózatfejlesztésre lenne szükség a területen. Sajnálatos tény, hogy a kábeltelevíziós szolgáltatásokkal kapcsolatos feltételrendszer nincs megfelelôen rögzítve a jogszabályokban. A médiatörvényt a jelenlegi erôviszonyokat figyelembe véve nemigen lehet kiegészíteni a kábeltelevíziózásra vonatkozó szabályozással, ezért ma már az a véleményem, és a kormány elé egy ilyen javaslatot szeretnénk beterjeszteni, hogy legyen egy önálló kábeltelevíziós törvény. Amennyiben ez "feles" többséget igénylô törvény, akkor a KHVM szakmai koordinálásával ez belátható idôn belül elkészülhet és szavazásra bocsátható.
A médiatörvény egyik "következményét", az ORTT-t akár fel is lehetne oszlatni. A testület és vezetôi ugyanis számos alkalommal megmutatták alkalmatlanságukat. Például asszisztáltak ahhoz, hogy egy koncessziós kereskedelmi rádió a koncessziós pályázatában foglaltaktól teljesen eltérô mûsorstruktúrával lépjen a piacra miközben lényegében véve ellopta egy már mûködô adó ötletét, elcsábította munkatársait és így tovább... Ha ezt egy országban meg lehet tenni és az ORTT jóváhagyja, akkor ott nincs sem jogbiztonság, sem üzleti etika.
Az ORTT léte, összetétele abszolút politikai kérdés, ami jóval túlmutat a KHVM hatáskörén és lehetôségein. Mindazonáltal a telekommunikációs technológia fejlôdése hamarosan olyan helyzetet teremthet, amely végsô soron egyszerûen túllép az ORTT-n.
Mikorra rendezôdhet végre az Antenna Hungária sorsa?
A cég vezetôi által készített üzleti tervet átnéztem, egy-két ponton további tájékozódásra lesz szükség. Az Antenna Hungáriának van jövôképe, a sarokpontokat kell pontosan meghatározni. Úgy gondolom, hogy ha a kormány elé beterjesztünk egy tervezetet az Antenna Hungáriával kapcsolatban, akkor a KHVM és az ÁPV Rt. a korábbi idôszak példáitól eltérôen közös álláspontot fog képviselni.
Budai János