Címlapsztori
Tények és vélemények
A mobil telefon és az egészség
Egyik látványos jelensége a telekommunikáció minden eddiginél gyorsabb fejlôdésének a mobil telefonok elterjedése. A gyorsabb, hatékonyabb kommunikáció elônyeit nem csak azok élvezik, akiknek van mobil telefonjuk, hanem közvetett módon az egész társadalom, melynek szervezettsége, reakcióképessége összességében is megnôtt.
Vannak persze pillanatok, mikor a mobil telefon kissé jobban beletolakszik életünkbe, mint szeretnénk, de ez inkább viselkedési, illemtani problémaként jelentkezik. Összességében azonban sok olyan példát lehet felsorolni, amikor a mobil telefon sokkal egyszerûbbé teszi életünket, mint amilyen régebben volt.
Az is természetes azonban, hogy - mint minden új technológiának a megjelenése - a mobil telefonok elterjedése felveti a kérdést: a sok hasznot hajtó alkalmazás mellett nem okoz-e egészségügyi problémákat, károkat az egyre szaporodó hálózatok által okozott növekvô rádióhullám-terhelés? Jelent-e bármiféle egészségügyi kockázatot hosszabb távon néhány száz méterre élni egy bázisállomástól? Nem lehet-e egészségügyi mellékhatása annak, ha valaki egész nap a füléhez tapasztott készülékkel rohangászik? Természetes dolog, hogy ezek a kérdések felmerülnek és az is természetes, hogy mindaddig újra és újra elô fognak jönnek, amíg nem kap a közvélemény világos és számára is elfogadható, ôszinte válaszokat. Ez a válasz nem kell, hogy -igen" vagy -nem" legyen, sôt, egyre világosabb, hogy aki a választ így fogalmazza meg, azonnal ki is esik a hiteles véleményt képviselôk táborából, hiszen az már mindenki elôtt világos, hogy a probléma ennél jóval összetettebb. Az azonban elvárható, hogy a témával mélyebben foglalkozók legalább annyit közvetítsenek a közvélemény felé, melyek a megválaszolt kérdések, hol van még vita, jelentôs véleményeltérés és mely esetekben merülhet fel egyáltalán bármiféle egészségügyi hatás jelentkezése.
A Modem Kor azt természetesen nem vállalja - nem is vállalhatja - fel, hogy eldöntse a vitát és állást foglaljon az egészségügyi hatások kérdésében, abban azonban szeretnénk segítséget nyújtani, hogy eljuttassuk az Olvasókhoz azokat a gondolatokat, eredményeket, melyek segítenek a fantomok elûzésében és a valódi kockázatok feltárásában. Ennek jegyében született a következô oldalakon található összeállításunk, melybôl a külföldi és hazai szakértôk véleményét ismerhetjük meg.
A HTE tájékoztató
füzete
Tények antennáról, mobiltelefonról
Nemrég a tájékoztatás misszióját felvállalva a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) bocsátott ki tájékoztató füzetet -Tények antennákról, mobiltelefonról" címmel az M&H Communications szerkesztésében. A tájékoztató füzet az összefoglaló szerint a mobil telefóniával kapcsolatos alapvetô kérdésekrôl kíván tájékoztatást adni a politikai és média véleményformálók számára.
Mindenképpen dicséretes kezdeményezés, hogy szakemberek vezetésével készül el egy olyan füzet, mely nem megkerülni akarja a problémát, hanem igyekszik megmagyarázni a jelenségeket és kiemeli azokat a területeket, ahol már konszenzusra jutottak a különbözô tudományok mûvelôi abban, hogy nincs számottevô egészségügyi hatás, de bemutatja azt is, ahol még bizonytalanság van a rizikó mértéke felôl. Fontos a mértéktartó, korrekt tudományos alapossággal, de mégis érthetôen megfogalmazott vélemények megjelenése, éppen ezért a kezdeményezés további bátorítást érdemel, remélhetôleg a folytatás sem marad el. A tájékoztató füzet elsôként a mobil távközlés mûszaki és technológiai alapjait mutatja be tömör, de közérthetô formában. A fejezetnek igen fontos szerepe van, hiszen a mobil rendszer mûködésének alapvetô ismerete nélkül nem lehet megérteni a bázisállomások és a kézi készülékek teljesítményére vonatkozó állításokat, ami pedig az egészségre gyakorolt hatás szempontjából fontos tényezô.
A magyar szabvány szigorúbb az EU-énál!
A következô rész a szabályozási kérdéseket érinti. Ebbôl megtudhatjuk, hogy az egészségügyi szabályozás úgynevezett megengedhetô határértékeket határoz meg a sugárzás mértékére vonatkozólag. A megengedhetô határérték általában az egészségre bármilyen hatást kiváltó érték tizedrésze alatt van, tehát jelentôs biztonsági faktort vesznek figyelembe. Az is kiderül, hogy különbséget tesznek a lakossági és foglalkozási értékek között, a lakossági értékek általában a foglalkozási expozíció ötödénél vannak meghúzva. A fejezetbôl az is kiderül, hogy az MSZ 16260-86 számú - jelenleg még érvényben lévô - magyar szabvány a mobil rádiótelefonok frekvenciáin jóval szigorúbb elôírásokat tartalmaz, mint az EU szabványok. Ezután kerül sorra a mobil kommunikáció és az egészség kérdéseit tárgyaló fejezet, de mint késôbb kiderül, csak az elektromágneses sugárzás okozta hatásokkal foglalkozik.
A bázisállomásokról szóló összefoglaló szerint a témában megjelent körülbelül 12 ezer(!) tanulmány nagy része azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy a bázisállomások által kisugárzott elektromágneses hullámok teljesítménye olyan alacsony, hogy az antennától néhány méterre már alatta van az egészségügyi határértéknek. Ráadásul az antennák a hullámokat irányítottan sugározzák ki, tehát az antenna alatti területek (például alatta elhelyezkedô lakás, intézmény stb.) szinte semmilyen sugárzást nem kapnak. Ezt támasztja alá az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének, a WHO-nak az állásfoglalása is.
Nem bizonyítható a rákkeltô hatás
Az egészségügyi hatás szempontjából tehát a mobil kézi telefonok hatásának a tanulmányozása a kényes terület. A tanulmány fôként a rákkeltô hatások és a sejtbiológiai elváltozások vizsgálatát emeli ki, mert ez a két terület az, mely veszélyt jelenthet a készülék rendszeres használóira. A rákkeltô hatások tekintetében a tanulmány szerint az eddig publikált eredmények -sem a rák kialakulásának folyamatában, sem a más eredetû, már kialakult daganatok fejlôdésében hatásokat nem tudtak bizonyítani. Egyes kutatási eredmények azonban ellentmondásosak és többféleképpen értelmezhetôek."
A tájékoztató ezután a Radiation Research egy 1997-ben publikált cikkét említi, mely arról számol be, hogy 900 MHz-es sugárdózis hatására egerekben jelentôsen megnôtt a nyirokmirigy daganatok elôfordulása. Ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy az egereket a cikk szerint elôzetesen érzékennyé tették a káros hatásokkal szemben, valamint, hogy az eredményt más laboratóriumok nem tudták megismételni, azaz a kísérlet nem volt reprodukálható (A HTE tájékoztató ugyan utolsó fejezetében két oldalas irodalomjegyzéket közöl -Válogatott referencialista" címen, de az anyagban erre nem hivatkozik, így csak sejteni lehet, hogy Repacholi és társai kísérletérôl van itt szó.).
Megismételhetetlen kísérletek...
Ugyancsak megemlíti a tájékoztató a seattle-i Washington Egyetem Henry Lai vezette híres kutatócsoportjának az eredményeit, melyekben azt mutatták ki, hogy mikrohullámú besugárzás hatására a patkányok stressz hormont termeltek, valamint, hogy a besugárzás megakadályozta az emlékezôképességben és éberségben szerepet játszó ingerületvivô anyagok áramlását az agyban (Hivatkozás az anyagban itt sem található). Ugyancsak Lai nevéhez fûzôdnek azok a - jelenleg is intenzíven folyó - kutatások, melyekben mikrohullámú sugárzás hatására a kutatócsoport DNS száltörést detektált.
Ezt a kísérletet sem sikerült még más laboratóriumban megismételni, de ami még fontosabb, a Lai által használt sugárzás frekvenciája nem a mobil rendszerek frekvenciasávjába esett. Az agy rövid távú mûködésére gyakorolt hatásokat egy másik kutatócsoport vizsgálta Angliában Allan Preece vezetésével. Ennél a vizsgálatnál ugyan sikerült minimális reakcióidô rövidülést (!) érzékelni, azonban ez nem volt jelentôs és a hatás csak igen rövid ideig tartott. Ha jól értjük a tájékoztatót, akkor itt Preece nem káros, hanem éppenséggel elônyös hatást detektált, még ha csak rövid idôre is. A fejezet többi példája már csak negatív vizsgálatokat említ, tehát úgy tûnik, a tájékoztató szerint a mobil telefonnak nincs rövid távú hatása az agyi mûködésre vonatkozóan. Lehetnek viszont hatásai a hallórendszerre magára és a telefonáló koncentrálási képességére vonatkozóan, melyek viszont más kategóriába esnek.
Vigyázzunk a pace-makerrel!
A fejezet utolsó része igen fontos kérdéssel, az elektromágneses térrel történô zavarhatósággal foglalkozik. Különösen fontos ez azok számára, akik beépített szívritmus szabályozóval (pacemaker) élik életüket, hiszen nekik szó szerint létkérdés, hogy a mobiltelefon elektromágneses tere ne zavarhassa meg a parányi kis készüléket. Nos, az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a fejhez emelt készülék semmilyen zavart nem jelent a használó számára, azonban, ha a mobil készülék a szívritmus szabályozótól csak néhány centiméterre van, akkor 900 MHz-es GSM készülék esetén átmeneti zavarok egyes esetekben felléptek. Ugyanez 1800 MHz-es kapcsolatnál nem következett be. A hazai vizsgálatok viszont semmilyen rendellenességet sem mutattak egyik esetben sem. Veszély tehát itt sincs, de - az ördög nem alszik alapon - a tájékoztató ad néhány jó tanácsot azok számára, akik nem a rádiótelefontól szeretnének heves szívdobogást kapni. Célszerû tehát a pacemakerrel élôknek a mobiltelefont inkább az övön hordani és nem a bal oldali zakózsebben. Okosabban teszik, ha a jobb fülükhöz emelik a telefont és általában is tanácsos az antenna és a szabályozó közötti 20 centiméteres távolságot megtartani. Így egészen biztosan nem történik semmi rendellenesség. Az utolsó két rövid fejezet végül a mobil rendszerek jövôjét, további fejlôdését mutatja be, ami egyértelmûen arra utal, hogy a vélt vagy valós problémával hosszú távon és egyre határozottabban együtt kell élnünk.
Aki mégis fél: a headset a megoldás
Mint említettük, nagyon jó, hogy végre olyan dokumentum jelenik meg a kérdésben, mely szakértôk bevonásával igyekszik árnyalt, korrekt képet festeni. A füzet végigolvasása után megállapíthatjuk, hogy ha egyáltalán van veszély, azt nem a bázisállomások, hanem a kézikészülékek okozhatják. Ez azért jó hír, mert egyrészt ezen könnyû segíteni fülhallgató (headset) használatával, másrészt csak azokat érinti, akik igen sokat használják a mobil telefont, tehát a rizikót nem a -vétlen" lakosság viseli, hanem mindenki saját sorsáról dönthet. Ugyancsak az látszik, hogy nincsenek komolyabb rövidtávú hatásai a rádiótelefon használatának. Azt persze nem tudhatjuk, hogy mit okoz a rendszeres készülékhasználat hat-nyolc generáció felnövekedése után, de ha Henry Lai professzor kutatási eredményei mégis helytállóak, akkor ezt a kérdést még alaposan meg kell vizsgálni. Az összkép mai ismereteink szerint összességében azonban megnyugtató.
B. I.
Külföldi kutatások
Az egészségre gyakorolt hatások
Míg itthon éles vitába torkolltak tavaly a társasházi lakógyûlések, hogy engedjék-e a saját házuk tetejére a bázisállomást, vagy jobb az úgy, ha a szomszéd háztetôn virít; míg a francia géprombolók honi leszármazottjai éjszakai toronydöntögetéssel adtak nyomatékot a bázisállomás-mentes mobil rendszerek iránt érzett szimpátiájuknak, addig Göteborgban higgadt, nyugodt úriemberek gyülekeztek egy konferenciateremben, hogy megtarthassák elôadásukat a mobil telefon és annak egészségre gyakorolt hatása témájában. Sok konferenciát szerveztek már ebben a témában, de a Mobitel által szervezett rendezvény különlegessége az volt, hogy az elôadások nem mobilszolgáltatók és környezetvédôk részérôl hangzottak el, hanem tudományos kutatók, biológusok, orvosprofesszorok számoltak be kutatásaikról. A következôkben a konferencia eredményeibôl adunk összefoglalót.
Gondolom, az senkit nem lep meg, hogy egyértelmûen kiderült: a kérdés mindenütt terítéken van. Az elôadók viszont nem az aktuális divatkérdésekkel foglalkoztak, hanem hosszú távú kutatási programjaik részeredményeirôl számoltak be. Megértésük bizony komoly határterületi mûveltséget igényel: a sejtbiológia részleteitôl a matematikai statisztikán át egészen a hullámterjedési jellemzôkig terjedtek az elôadások határai. Mindezeken túl azonban a legfontosabb az volt: tudományos igénnyel igyekeztek átadni egymásnak az eredményeket, melyeket általában kontrollcsoporton is elvégzett vizsgálatokkal ellenôriztek.
Más-más hatások a frekvenciától függôen
Az elôadásokat hallgatva világosan kiderült, hogy a probléma jóval összetettebb, mint azt elsô pillanatban hinnénk. A rádiósugárzás és az élô sejtek, szövetek kapcsolata egészen meglepô dolgokra képes. A legtöbb esetben nem jellemzô például a linearitás. Kontrollált körülmények között végeztek besugárzási kísérleteket például patkányokkal. Amikor a besugárzás idôtartama 20 perc volt, sikerült bizonyos paraméterek romlását kimutatni. Azt várták, hogy 40 perces besugárzás esetén a paraméterek romlása még erôsebb lesz, de nem ez történt. A paraméterek javultak, gyakorlatilag felvették a besugárzásmentes idôszakban mutatott értéket. Ez tehát azt mutatja, hogy az élôlények szervezete -áthangolódik" az új helyzetre és megszûnnek azok a szimptómák, melyek a besugárzás kezdetén jelentkeznek. A teljesítmény növelése sem mindig vált ki lineáris reakciókat. Voltak olyan kísérletek, melyeknél az 1 mW teljesítménnyel végzett kísérletek reakciója intenzívebb volt, mint a 10 mW teljesítménnyel végzetteké. Azt, hogy a frekvencia változtatásával változnak a reakciók, talán szükségtelen is említeni, hiszen közismert tény, hogy az élô szervezet a különbözô frekvenciákra máshogy reagál. Az egyes sejtalkotók rezonanciafrekvenciáján és közvetlen környékén erôsebb hatások érzékelhetôk, míg a köztes frekvenciasávban egész tartományok - -ablakok" - találhatók, ahol nincs különösebb hatása a besugárzásnak. Kiderült az is, hogy a moduláció jellege is befolyásolja a hatásmechanizmust.
Természetesen ezek az elsô hallásra talán riasztó kísérletek még semmit nem állítanak arról, hogy egyik vagy másik frekvencia káros vagy éppenséggel hasznos, azonban azt jelzik, hogy amíg a hatásmechanizmusok nem tisztázottak, nehéz továbbhaladni.
A konferencián elôadást tartott a seattle-i Washington Egyetem kutatója, Henry Lai is, akit a téma egyik legnagyobb ismerôjeként tartanak számon. Lai professzor átfogó elôadásában kiemelte a SAR (specific absortion rate) mérôszám bevezetésének elônyeit és a SAR kutatások fontosságát. Ez a mérôszám az élô szövet által elnyelt energia mennyiségére vonatkozik, mely ugyanabban a szövetben néhány milliméterrel odébb akár az elôzô érték kétszerese is lehet. Elôadásában természetesen kitért a DNS szálak besugárzás hatására történô megszakadásának a kutatási eredményeire. Érzékletes példával világította meg, hogyan igyekeznek a megszakadás tényét detektálni, hiszen statisztikailag nagy mennyiségû DNS szálból csak egy-egy esik áldozatul a sugárzás hatásának. Képzeljük el, hogy autóval megyünk a sztrádán és a visszapillantó tükörben azt látjuk, hogy alkatrészek fekszenek az úton. Aztán látunk egy lökhárítót is és még néhány alkatrészt. Miután elôttünk az út tiszta volt, nyilvánvaló, hogy a saját autónk kezdett el szétesni. Abból pedig, hogy milyen alkatrészeket látunk a visszapillantó tükörben, már arra is következtethetünk, mekkora a kár.
Nos, valahogy így mûködik Lai laboratóriumi módszere is. Nem arról van szó, hogy árgus szemekkel nézi az elektronmikroszkóp alatt, hogy megszakad-e egy kiválasztott DNS szál, hanem nagy mennyiségû DNS-t sugároz be, majd a szálszakadás következtében -leesô alkatrészeket" detektálja, s ebbôl következtet a szakadás mértékére. Természetesen a DNS szálak megszakadása önmagában még nem jelent semmi káros hatást, hiszen ezek az öröklôdésre hatással lévô elemecskék képesek a regenerálódásra, azonban jelzik, hogy ezen a téren - éppen a hosszú távú hatások miatt - van még vizsgálni való.
Többekben felmerült persze a kérdés, hogy miért nem sikerült másoknak reprodukálni a kutatási eredményeket. Lai erre azt válaszolta, a DNS szálakkal kapcsolatos kutatási eredmények detektálása igen összetett mûvelet, melyben a legkisebb hiba is eredménytelenséghez vezet. Ôk is hosszú éveken keresztül finomították a módszert kollégája, Dr. Singh vezetésével. A kísérletet megismételni csak hasonlóan felkészült csapat tudja, ehhez pedig idô és tapasztalat kell.
A mikrohullámú sütô veszélyesebb!
Zenon Sienkiewicz, a brit National Radiological Protection Board részérôl labirintusban végzett állatkísérletek eredményeirôl számolt be. A kísérlet lényege, hogy éhes egereket helyeznek el egy nyolcágú labirintusban, ahol a folyosó végére tett sajtot kell az egereknek megtalálniuk. A kísérletet sokszor végzik el ugyanazzal az egérrel. Az elsô néhány alkalommal az egér összevissza szaladgál, egy- egy ágat többször is bejár, mire megtalálja a sajtot. Egy idô után azonban megtanulja szisztematikusan bejárni a labirintust és már nem tesz felesleges kerülôket. Ezután a kísérleti egeret 900 MHz-es rádiósugárzásnak tették ki 10 napon át napi 45 percre. A kísérleti eredmények azonban nem változtak, az egerek a kontrollcsoport egereihez hasonlóan a tanult módon járták be a labirintust. Az eredmény azért fontos, mert a kísérletet elôtte 2,45 GHz-es besugárzással elvégezve (ez többek között a mikrohullámú sütô frekvenciája) az egerek hibaszázaléka érzékelhetôen megnôtt.
A konferencia végén a sok pozitív és negatív eredménnyel végzôdött vizsgálatot összegezve arra jutottak a résztvevôk, hogy egyetértés van közöttük abban, hogy a bázisállomások sugárzása nem jelent rizikófaktort a lakosságra nézve. A mobil készülék használata sem okoz maradó károsodást, azonban igen sokféle rövidtávú átmeneti zavart okozhat a túlzott használat. Ebbe azonban a bôrallergia kialakulásától kezdve szem és fülbántalmakon át sok minden beletartozik. Arra azonban, hogy a fejközelben használt készülékeknek milyen mértékben lehet kihatása sok generációval késôbbi utódainkra, mindenki óvatosan válaszolt. Itt még komoly kutatások szükségesek az elsô eredmények megjelenéséig.
Mivel a kérdés valóban sok országban váltott ki vitát, az elôadók egy része azt mutatta be, hogyan lehet a kérdést a lakosság szintjén kezelni. Egyetértés volt abban, hogy ennek a felvállalása kormányzati feladat, mert a legtöbb ország alkotmányában a kormányzat felelôs a nemzet általános egészségi szintjének bizosításáért. Azonban a tájékoztatás során kiemelten fontos néhány alapszabály betartása. Kerülni kell a sarkos kijelentéseket és helyette ôszintén el kell magyarázni a lakosságnak, mi az, amiben már született eredmény és mi az, amiben még nem. A -bebizonyosodott, hogy semmilyen kárt sem okoz", -biztos, hogy káros", -a többiek nem értenek hozzá" jellegû -igazság-kinyilatkoztatások" azonnali hitelvesztéshez vezetnek és utána hosszú ideig tart újra rendezetté tenni a kommunikációt. Ezt a fajta megközelítést tehát kerülni kell. Helyette viszont közérthetô kiadványokkal, cikkekkel, könyvekkel kell bemutatni, mi hogyan is mûködik a valóságban és ennek mik a kihatásai. Természetesen ezek megírását nem vállalhatják fel sem a mobil szolgáltatók, sem a környezetvédôk, mert szintén a hitelesség kérdôjelezôdik meg ebben az esetben. Meg kell tehát találni a szolgáltatóktól független, hozzáértô, de ugyanakkor a közvélemény számára is ismert, elfogadott szakembereket és ôket kell felkérni arra, hogy a kutatási eredményeket és a lakosságra vonatkozó hatásokat közreadják.
(bartolits)
Sugárzási források a
mobilon kívül
Amerikai kutatóknak már az ötvenes években sikerült bizonyítaniuk, hogy az emberi szervezetnek is van elektromágneses kisugárzása, és megfelelô körülmények között sikerült is azt lefényképezni. A kutatások azóta azt is megállapították, hogy e fényképek alapján megállapíthatók bizonyos betegségek is, és megfelelô helyre irányított, megfelelô frekvenciájú és intenzitású sugárzás gyógyító hatású is lehet.
Egészen más a helyzet a modern technológiák okozta, különbözô jellegû és erôsségû sugárzásokkal. A teljesség igénye nélkül néhány eszköz, amely sugároz:
- rádió- és televízió adótornyok
- nagyfeszültségû villanyvezetékek
- televízió és monitor képernyôk
- számítógépek, (ipari) elektronikus áramkörök
- mikrohullámú sütôk
- a lakásokban levô elektromos vezetékhálózat
- rádiótelefon készülékek és bázisállomások
- orvosi célú berendezések, röntgen készülékek
- katonai célú hírközlô és radarberendezések
Ezek az eszközök más-más frekvenciákon és teljesítménnyel mûködnek, ezért hatásaik is mások az élô szervezetre. Többükrôl bizonyították, hogy megfelelô védelem nélkül - mikrohullámú sütôk, röntgen berendezések, nagyfeszültségû vezetékek - valóban károsak az egészségre.
Mobiltávközlés
bázisállomások nélkül?
A sugárzástól való félelem és háttere
Felmérést készített a mobiltelefónia hazai fogadtatásáról és a közvélemény vele kapcsolatos attitüdjeirôl a Tárki bevonásával az M&H Communications stratégiai kommunikációs cég. A tanulmány fôbb megállapításait a Westel 900 hozzájárulásával mutathatjuk be Olvasóinknak
Öt pontban foglalják össze a mobil telefónia magyarországi megítélésérôl készült felmérés tanulságait a vaskos dokumentum szerzôi. Az elsô szerint a közvélemény sajátos kettôsséggel ítéli meg a celluláris technológiát: a mobiltelefon használatát elfogadja, a bázisállomások, az antennák telepítését azonban nem. A második megállapítás a mobil piac szereplôinek figyelmét hívja fel arra, hogy ez idáig alig fordítottak figyelmet a lakosság által feltett, nyitott kérdések megválaszolására, ezért nyerhettek gyakorlatilag kizárólagos létjogosultságot és legitimációt a negatív vélemények és az áltudományos magyarázatok.
A tanulmány bizonyította, hogy Magyarországon ma már nem spontán, hanem gerjesztett ellenvéleményekrôl, kifejezetten az antennatelepítés elleni késztetésrôl is szó van. A negyedik tanulság az, hogy a médiában, a civil szervezetekben egyaránt szelektív szûrô mûködik: külföldrôl csak a bázisállomások, a mobiltelefonok veszélyességére vonatkozó szenzációkat, áltudományos nézeteket importálják, az ezekkel szembeni nézeteket, leleplezéseket nem.
A média sem ismeri a tudományosan megalapozott információkatkövetkezésképp a sajtóval szemben is van a tájékoztatás terén tartozása a piac szereplôinek. Végül a tanulmány részét képezô Tárki-felmérés bizonyítja, hogy a különbözôen mûvelt célcsoportok különbözô módon viszonyulnak a kérdéshez, ami azt jelenti, hogy a felvilágosításra vállalkozóknak ezeket a rétegeket eltérô módon kell tájékoztatniuk. Figyelemre méltó a Tárki kutatóinak az a megállapítása, hogy Magyarországon a közvélemény inkább hisz a médiának, mint a szakembereknek (lásd még ezzel kapcsolatban grafikonunkat).
Politikai rájátszás
A korábban kialakult fenntartásokból a tavalyi év elején bontakoztak ki konkrét tiltakozások, majd egy újabb határt átlépve lakossági és politikai akciók indultak az antennák telepítése és mûködtetése, a hálózat fejlesztése ellen. Rendszeressé váltak a lakossági elítélô megmozdulások és ezekrôl vaskosan tudósított a média. Ekkor történtek meg az elsô parlamenti felszólalások is, az MSZP egyes képviselôi a lakossági érdekképviselet kategóriájába sorolták a bázisállomások telepítésével kapcsolatos szabályok, az engedélyezési eljárás szigorítását; az SZDSZ szakértôi megtámadták a távközlési törvény módosítását az Alkotmánybíróságon és a korábbiak után újabb civil szervezetek jöttek létre a bázisállomás-telepítések megakadályozására. Ebben a közhangulatban döntötték le a Pannon GSM átjátszótornyát a Komárom-Esztergom megyei Császár határában és ugyanezt kísérelték megtenni a Westel adótornyával is Dunaharasztiban. Amikor az utóbbi nem sikerült, elérték, hogy visszavonják az állomás mûködtetésének hatósági engedélyét.
Pedig a lakosság összességében nem vélekedik egyértelmûen negatívan a mobil telefónia egészségügyi hatásaival kapcsolatban. Az embereknek csak alig több mint 15 százaléka gondolja azt, hogy a mobiltelefon használata nagyon károsítja az egészséget. Kétharmaduk kis negatív hatást feltételez, de általában az a közhit, hogy a rovarirtó szerek, az erôs napsugárzás, az atomerômûvek, a közeli nagyfeszültségû vezetékek veszélyesebbek a mobilozásnál. Az emberek több mint egyötöde egyáltalán nem tartja veszélyesnek a kézi készülékek használatát.
Biztató
lehet a felvilágosító munka
szempontjából, hogy a Tárki
felmérésében megkérdezettek több
mint 80 százaléka úgy véli,
bármirôl be lehet bizonyítani, hogy
káros az egészségre és közel
ugyanennyien egyetértenek azzal, hogy a mobil
távközlés megfelelô technológia
és óvatosság alkalmazásával
teljesen biztonságossá tehetô. Szintén
biztató, hogy bár a
bázisállomások
megítélése rosszabb a
telefonokénál (lásd
táblázatunkat), a válaszadók
közel nyolcvan százaléka gondolja azt, hogy
elônyük sokkal több a
hátrányuknál.
A felmérés áttekinti néhány ország gyakorlatát a bázisállomásokkal szembeni hangulattal kapcsolatban. A kutatók összegzô megállapításai szerint, a szolgáltatók minden egyes esetben rákényszerültek a celluláris technológiával kapcsolatos felvilágosításra. A szigorú egészségügyi és környezetvédelmi elôírások miatt Kanadában és Ausztráliában a hatóságok is szereplôivé váltak a kutatás-kommunikáció-elfogadtatás láncolatának.
Ennek tükrében kifejezetten súlyos adósságnak tûnik, hogy Magyarországon mind a hatóságok, mind a mobil cégek késlekednek az érdemi tájékoztatás elkezdésével. Érthetô, hogy az utóbbiak a fogyasztókért folyó öldöklô harcban nem fordítottak kellô figyelmet a lakosság sugárzással kapcsolatos aggodalmának növekedésére, ám ennek következménye, hogy legalább hároméves késésben vannak e probléma kezelésében. A vizsgálat készítôi a külföldi tapasztalatok alapján is sürgetik azoknak a hazai kutatásoknak a lefolytatását, amelyek nyilvános válaszokat adhatnak a közvéleményt foglalkoztató kérdésekre, az emberek aggodalmaira. A megfelelô tájékoztatással párosulva ez az egyetlen járható út a fenntartások feloldására.
K. S.
Kutatási módszertan
A felmérés készítôi több száz Magyarországon megjelent cikket, riportot tekintettek át, elemezték az elektronikus média nem kevés tudósítását. Tanulmányozták a civil szervezetek, illetve az azok mögött álló erôk céljait, törekvéseit, információs bázisát és igyekeztek kideríteni, milyen motivációk állnak tetteik hátterében. A munka kezdetekor, 1999 nyarának elején a bázisállomások ártalmai, mint téma már nem pusztán érdekességként jelent meg a köztudatban, hanem egyre gyorsuló ütemben közéleti problémává vált. A kutatók szerteágazó információtömegbôl a közvélekedést tolmácsolni hivatott sajtó, a politika és a hatóságok gondolkodásmódjának nyomon követésével próbálták meg kihámozni a probléma megjelenését, annak okát és a fejleményekbôl levonható következtetéseket.
A politikai vezetôk
felelôssége
Az elmúlt egy évtizedben véleményem szerint a mindenkori magyar kormányok óriási adósságot halmoztak fel a lakossággal szemben. Ha ugyanis úgy dönt egy ország vezetése, hogy egy országban lehetôvé teszi - igen komoly koncessziós bevételek ellenében! - csúcstechnológiára épülô szolgáltatások bevezetését, tömegessé válását, akkor több oknál fogva sem teheti meg, hogy nem vesz részt abban a felvilágosító munkában, amely ezen csúcstechnológia használatával együtt járó kockázatokról és alapismeretekrôl tájékoztatja a lakosságot. Nemcsak azért, mert ezekért a koncessziókért több száz milliárd forintnyi pénzt szedett be a koncessziót elnyert cégektôl.
A kormánynak kötelessége ugyanis szem elôtt tartani, hogy a lakosságnak joga van az egészséges környezethez, s éppen ezért kötelessége a vezetésnek tájékoztatni a polgárokat az új technológiák emberi környezetre és egészségre gyakorolt hatásairól, esetleges kockázatairól. Ezt a tájékoztatást a rendszerváltás óta mindhárom kormányzat elmulasztotta. Ennek fényében aztán különösen hiteltelen olyan ellenzéki pártok antennatelepítések elleni tiltakozása, amelyeknek - míg megvolt a kényelmes kétharmaduk - eszükbe nem jutott a kérdéssel foglalkozni...
Kétségtelen, hogy a Távközlési Törvény tavalyi módosítása antenna ügyben a mobil szolgáltatók javára tolta el az egyensúlyt, és ésszerû fékeket iktatott ki az engedélyezési folyamatból. Ezzel lehetséges, hogy valóban az Alkotmánybíróság elé kívánkozó helyzet alakult ki. Az azonban nem megoldás, hogy ennek ürügyén ma éppen ellenzékbe szorult pártok politikai népszerûséghajhászás érdekében a csúcstechnológia használata ellen hergelik a lakosságot, akadályozva ezzel áttételesen a gazdaság fejlôdését is.
Ezt a helyzetet persze a mai vezetés is elkerülhette volna, ha tanulva elôdeik hibájából, a problémákat nem a szônyeg alá söprik, hanem élére állnak a valódi felvilágosító, ismeretterjesztô munkának, ahogyan azt például Kanadában, Ausztráliában vagy éppen Németországban teszik az ottani kormányok a mobil telefónia egészségügyi hatásait illetôen.
Budai János