Interjú
A Pantel jó üzleti lehetôséget lát
A legjobb ország a régióban
Régi
motoros a szakmában Horváth Pál, a
Pantel Rt. nemrégiben kinevezett
vezérigazgatója. A Magyar Postánál
kezdte pályafutását 1973-ban, ahol 1986-ig
adatátvitellel foglalkozott. Ezt követôen a
vezérigazgatóságon a digitális
tároltprogram vezérlésû
telefonközpontok üzemeltetésének
megszervezése volt a feladata. A Magyar Posta három
részre bontásakor 1990
januárjától már az újonnan
megalakult Matáv vezérigazgató-helyettese
volt, és ugyanazon év augusztusában kapta meg
vezérigazgatói kinevezését. A
Matáv privatizációját
követôen a cég új
igazgatótanácsa stratégiai
fôigazgatónak minôsítette át,
végül 1994. december 21-én töltötte
utolsó munkanapját a cégnél.
Néhány hónap pihenés után az
Inmarsat FÁK-országokért, valamint
közép-kelet-európai
régióért felelôs igazgatója
lett. Ezt cserélte fel idén tavasszal az
alternatív távközlési
szolgáltató vezetôi székével.
Elsôként arról kérdeztük, milyen
kihívásnak kell megfelelnie, és milyen
emóciókkal dolgozik hajdani munkahelye
konkurenseként.
&endash; Ma Magyarországon a távközlésben ez a kiemelkedôen legnagyobb kihívás és esély. Az Inmarsat képviseletében számos országot módom volt megismerni a régióban, és nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a legjobb ország itt a távközlési üzleti lehetôségek szempontjából. Másrészt szeretek Magyarországon lenni és élni, tehát ez volt az én motivációm a feladat elvállalásakor. A tulajdonosok szempontjairól inkább nekik kellene nyilatkozni. Ami a piaci ellenfelünket illeti, bennem nincs semmilyen emóció. Annak idején, amikor a Matávtól eljöttem, magával a Matávval, a kollégákkal semmi bajom nem volt.
&endash; Értjük... Evezzünk kicsit szakmaibb területekre. Milyen most a Pantel és az Antenna Hungária (AH) kapcsolata?
&endash; Az AH indokairól, hogy miért nem éltek a tulajdonszerzési opciójukkal, én is csak az újságokból értesültem. Azt hiszem, bizonyos döntések megszületése vagy nem megszületése nem csak az AH menedzsmentjének akaratán múlik. A lehetôség esetleges további érvényesítésének a kérdése a vállalatok tulajdonosaira tartozik. Lehet azonban olyan vállalatközi kapcsolat is, amely tisztán kereskedelmi együttmûködésre épül. Az AH-val ebben az irányban is elindultunk, és minden bizonnyal ez utóbbiból lesz valami a tulajdonosi kérdésektôl függetlenül.
&endash; Az elsô tervek arról szólnak, hogy mintegy 100 millió dollár értékû beruházást valósítanak meg az elsô öt évben. Nem tûnik ez kevésnek?
&endash; Mindenképpen más típusú gondolkodás kell egy olyan szolgáltatónál, ahol a társadalom minden rétegét meg kívánják szólítani, és közcélú ellátási kötelezettségük is van. Az ilyen jellegû szolgáltatóknál az összvagyon fele a helyi, azaz az elérési hálózatból áll, a beruházások nagy részét is ez emészti fel. A Pantelnél kezdetben mások lesznek az arányok, hiszen más fogyasztói csoportokat célzunk meg. Mi nem Matáv-léptékekben gondolkodunk. Tehát ez a 100 millió dollár sok mindenre elég lehet. Másrészt a holland távközlési vállalat nagyvásárlónak számít, és mi mindent az ô feltételeivel tudunk beszerezni, ez pedig jó pozíció.
&endash; Kik azok a fogyasztók, akik számára alternatíva lehet a Pantel?
&endash; Kezdhetjük a felsorolást elsôként a külföldi érdekeltségû cégekkel. Közöttük vannak számosan, akik jelenleg az AT&T-Unisource partnerei jelenleg &endash; az ô kiszolgálásuk átvétele a célunk. Ezen felül érdekel minket minden olyan külföldi cég, amelyet profi módon menedzselnek. Ezalatt azt is értjük, hogy folyamatos, naprakész információáramlás folyik a hazai leányvállalat és a külföldi anyavállalat telephelyei között. Természetesen ezek mellett megcélzott fogyasztóink körébe tartoznak magyar vállalatok és közigazgatási intézmények is. Például a kiemelt kormányszervek; az országos hatáskörû és felépítésû közigazgatási szervezetek; az elosztott, több telephellyel rendelkezô nagyvállalatok, közöttük is az infrastrukturális szolgáltatók.
&endash; Mikorra érezhetik magukat célcsoportnak a kisebb és középvállalatok, akiknek számára ma bizonyos szolgáltatások esetén csak a Matáv áll rendelkezésükre &endash; esetenként a nyugat-európainál magasabb árszínvonalon?
&endash; Kezdetben csak egyes szolgáltatásokkal célozzuk meg ezen cégek igényeit. Tudatos üzleti stratégia, hogy lépcsôzetesen fogunk haladni az egyre kisebb szervezetek igényeinek kiszolgálása felé is. Ezt elsôsorban hálózati lehetôségeink írják elô számunkra ilyen módon. De hadd jegyezzem meg: számos lehetôség van ma itt a nem koncessziós közcélú szolgáltatások terén, úgyhogy van piaci rés a Matáv monopóliumának fennállása alatt is.
&endash; Cél-e a Pantel számára a Tetra, vagy az 1800 megahertzes rádiótelefon-szolgáltatás?
&endash; Üzletileg minden, ami racionális, érdekli vállalatunkat. Amikor a feltételek ismertek lesznek, komolyan meg fogjuk vizsgálni a lehetôségeket. A piaci igényeket már ismerjük, sokkal inkább függhetnek elképzeléseink a konkrét feltételektôl, amelyek mellett versenybe lehet szállni az említett üzleti lehetôségekért.
&endash; A Pantel mennyiben fog megbízni a magyar szakemberek tudásában? Azért kérdezzük, mert látni példát arra Magyarországon, hogy saját lehetôségeikhez képest is kevésbé sikeresek azok a cégek, akik úgymond "gyarmatként" kezelik a hazai piacot, és az itt mûködô céget.
&endash; Ebbôl a szempontból tényleg csak jót mondhatok a Pantel tulajdonosairól. Itt nincsenek arisztokratikus magatartású külföldi munkatársak. Én is hallottam ilyen vállalatokról az országban &endash; mi nem követjük el ezt a hibát. Mindenki tudatosan készült Magyarországra. Elég, ha egyetlen példát említek: minden külföldi alkalmazott többhetes felkészülésen, kiképzésen vesz részt, ahol meg kell ismerkedniük hazánk kultúrájával, szokásaival, a magyar emberek mentalitásának jellegzetességeivel is. De nem hallottam soha olyan megjegyzést sem, amelyben valamely munkát magyar volta miatt negatív éllel említettek volna. Nacionálétól függetlenül magyar cégként mûködünk a magyar piacon, a környezetet elfogadva, és a tulajdonosok ennek megfelelôen állnak a feladatokhoz.
B. J